Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-69

113 A nemzetgyűlés 69. ülése 1946. vezett siniapengővel, itt még mentségeket hozhat fel a kormány a maga részére, amikor az >gyéb gazdasági tényezőkre hivatkozik. De most következett el az a súlyos bűne a kormányzatnak, amelyet magának az adópengőnek és az adópengőjegynek a destruálásával és inflációjával követett el. Mert mi volt január 1-étől kezdve, amióta az adópengőt jegyezték? A kormány azt hirdette és hivatalos nyilatkozatokban számtalanszor elhangzott, hogy az adópengő értékálló valami, amihez mindennek igazodnia kell, az adópengőt nem fogjuk engedni. Felhívások jelenték meg a takarékosságról: Emberek, hordjátok csak be garasaitokat a bankokba, a postatakarékpénztárba! (Egy hang a szabadságpárt oldalán: Ezt mondták!) Sorban álltak az emberek és a bankhivatalnokoknak éjfélig kellett dolgozniok. A kereskedő, az iparos szaladt a bankba, hogy napi kis jövedelmét betegye, nehogy 24 óra vagy fél 24 óra múlva értéke felére csökkenjen, (ügy van! Ugy van! a szabadságpárton.) Megvolt ugyanis a biztatásuk a kormánytól, hogy az adópemgőt nem engedik hja tehát valaki egy napon betesz egy összeget és tíz nap múlva kiveszi, akkor egymillió helyett másfél milliót, sőt néha kétmilliót vehet ki. Az emberek tehát a jelenségekből arra következtettek, hogy a kormány úgy látszik, be is akarja tartani azt, amit mond. És mégis, mi történt? Elérkezett a forint bevezetésére megj állapított dátum, az augusztus 1 előtti utolsó hetek időszaka s a kormány pénzjegyként bocsátotta ki az adópengő jegyeket, amelyeket pénzértékű forgalmi fizetőeszközként mindenkinek el kellett fogadnia. Ettől fogva a kormány néhány hét alatt megkontreminálta a saját, értékállónak mondott pénzegységét, az adópengőt és annak a terén is hatalmas inflációt vezetett be. Az utolsó napokban a sok kisember, nyugdíjas, kiskereskedő, kisiparos (Egy hang a szabadságpárt oldalán: Munkás!) és munkás véres verejtékével szerzett pénzét, szájától elvont falatokból megtakarított adópengőjét, amiből párezer vagy párszázezer a forintra való áttérés idején valamit jelentett volna, amit a pénzszűke és munkanélküliség esetén kivehetett volna forintban a bankból, elvesztette. Az történt tehát, hogy az emberek egyszerre azt látták: a kormány céltudatos és határozott intézkedésére az adópengő úgyszólván semmivé vált és a január 1 óta félrerakott kii. megspórolt tőkéjükből legfeljebb egy-két villamosjegyet vagy egy-két levélbélyeget tudnak vásárolni. - (Pászthory István (msz): Ezt is a rendeleti kormányzás idézte elő!) T. Nemzetgyűlés! A forintra való áttérést úgy csinálták, hogy a forintból alig kellett valamit átváltásként kiadni, mert csak az arany- és dollártulajdonosok kapták meg a maguk átváltási összegeit, de az adópengőtulajdonosok, a kisemberek és a munkások ezrei odavesztették kis tőkéjüket, amelyből további megélhetésüket kellett volna biztosítaniok. (Ternay István (msz): Megjutalmazták azokat, akik dollárt gyűjtöttek!) Egy újságcikk azt írta a forintra való áttérésről, hogy egy zseniális trükkel sikerült az adópengőt és a pengőt értéktelenné, révélerai azt, hogy a kormánynak minél kevesebb forintot kellett kibocsátania augusztus 1-én. (Közbeszólás a szabadságpárton: Falnak vezették az országot!) Nem lehet zseniális trükkNEM'ZET&YÜkEBl NAPLÓ IV. évi október hó 24-én, csütörtökön. 114 nek nevezni azt, ha a kisemberek tőkéjét megsemmisítjük, szétromboljuk. Zseniális trükk az, amikor megcsinálunk egy új stabilizációt, egy új pénznemet, de ugyanakkor nem károsítjuk meg a magyar állampolgárok tömegeit. (Egy hang a szabadságpárton: Még hozzá p kisembert!) Az pedig felháborító, hogy ezt egy polgári korimáíiyzat, a kisgazdapárti miniszterelnök vezetése alatt álló kormány teszi, amely párt 60 százalékos többséget kapott polgári szavazatokból, falusi polgárok, parasztgazdák és városi polgárok szavazataiból. Mélyen t. Uraim! Felháborító ez, mert ha nem is kutatom, nem fontos, kinek az agyában, talán olyan kiváló marxista közgazdászok, mint például Varga Jenő, Rákosi Mátyás vagy más marxista urak koponyájában fogamzott meg ez az elgondolás, ez az úgynevezett zseniális ötlet, hogy a kapitalista rendszer egyik alkotó elemét, a forgótőkét, az ingótőkét tegyük tönkre, akkor elvtársaik részéről ezt zseniális gondolatnak és céltudatos koncepciónak lehet nevezni. Hiszen a kollektivista berendezés felé való gyors haladás, sőt rohanás útján, amelyet ez^ a kormányzat csinál és fedez, ez valóban kemény pörölycsapás volt nem a nagykapitalizimus, hanlßm a kiskanitalisták — ha ez a szó rájuk illik — a kis dolgozó emberek félrerakott tőkéire. Ez a cselekedet valóban siettette azt a haladást, amelyet elgondol, elképzel és óhajt a marxista tábor. Polgári részről, polgári miniszterek, kisgazdapárti pénzügyminiszter és kisgazdapárti miniszterelnök részéről azonban ezt nézni és támogatni igazán — mondhatom — hűtlenség volt saját választó tömegeikkel szemben. (Igaz! Ugy van! a szabadságpárton. — Egy hang a szabadságpárton: Majd meglátjuk, amikor az ítéletet mondjuk!) Augusztus elseje óta immár három hónap telt el. A stabilitás az egész ország érdeke, mindnyájan megóvni óhajtjuk és akarjuk. Miért kell tehát most, három hónap után felhatalmazási javaslattal jönni, miért kell megint a (kormánynak felhatalmazást kérni a rendeleti kormányzásra, amikor beharangozták, hogy a stabil pénz igazi hátvédje a gazdasági fedezeten kívül az a politikai fedezet, hogy a kormányzat költségvetéssel jön, (Ugy van! Ugy van! — Taps a, szabadságpárton.) és bemutatja, hogy minden tárca területén melyek lesznek előre kiszámított egyévi bevételei és kiadásai és ehhez a költségvetéshez, a költségvetés alapján való kormányzáshoz kéri a nemzetgyűlés támogatását? (Egy hang a szabadságpárton: Sürgősség nélkül!) Ezt igérte a kormány, ezt reméltük és úgy tudjuk, hogy el is készült az úgynevezett intern kötségvetés. Intern addig, amíg nem hozzák nyilvánosságra, de ezt most már több mint két és fél hónap után be kellett volna ide terjeszteni a nemzetgyűlés elé. Nem kutatom az okát, hogy miért nem terjesztették be, meg-, állapítom azonban a hiányát éfi a kormány iaikotmányos felelősségét atekintetben, hogy a stabil pénz idején megint költségvetés nélkül akar kormányozni, amikor a nemzetgyűlést különben iä ritkán hívják össze. Amint a majdnem egyéves rendeleti kormányzás is mutatja, meghozott rendeleteit a kormány a felhatalmazási törvény imperativ rendelkezései ellenére utólag nem mutatja be a nemzetgyűlésnek. Miért legyünk bizalommal iránta a jövőre nézve, ha a múltra vonatkozó kötelességét nem 8