Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-68

93 A nemzetgyűlés 68. ülése 19Í6. káscserét. A Vilmos császár-úti ház volt ház­parancsnoka, az előbb említett Adler Sándor zsidótanácsi megbízott és az abban az időben állandóan zsidómentéssel foglalkozó, később simán igazolt Huszár Hugó ezredes, mint ér­dektelen tanú, igazolták mindezeket és azt, hogy ennek a cserének létrejötte teljesen sza­bályszerűen, minden kényszer nélkül jött létre. Özv. Spitzerné 1944 júniusa óta a már em­lített vejénél, Ginzlernél, annak négyszobás lakásában lakik, ahol összesen öt családtag él együtt és ennek a bizonyos Spitzernének egy különbejáratú szobája van, ami egy ilyen idős, magános asszonynak a mai nehéz viszonyok között tökéletesen elegendő és kényelmes. Tekintettel tehát a lakás nagyságára és a la­kók rokoni kapcsolatára, semmiképpen sem lehet Spitzernének ezt a lakását sem szükség­lakásnak vagy úgynevezett szivességlakásnak tekinteni. Siklós Zoltánnak, Spitzerné fiának is volt és jelenleg is van megfelelő elhelyezke­dése és mint nőtlen ember, albérletben helyez­kedett el egy háromszobás lakásban, ahol vele együtt összesen hárman laknak. Nem kétséges tehát,, hogy a régi lakás visszaigénylésével kapcsolatban lakásínségre hivatkozni joggal és méltányossággal nem lehet. Az ostrom után Siklós Zoltán felkereste Krohnét és édesanyja, Spitzerné üdvözletét továbbítva, cigarettát, élelmiszert, gyertyát kért tőle, de a lakást nem kérte vissza. Krohné ugyanis abban az időben hatodmagával, há­rom családdal lakott együtt ebben az átenge­dett lakásban, jelenleg pedig két családdal, négy családtaggal lakik ebben a lakásban. Siklósnak csak akkor jutott eszébe a lakást visszaigényelni, amikor azt Krohné az ostrom után igen nagy költséggel már rendbehozatta. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Ügyes ember!) Budapest polgármeslte rémek központi lakás­hivatala, mifnt másodfokú hatóság, véghatáro­zatával özv. Krohnéiniak adoltit igazat és nagyon helyesen, méltányosan és lojálisam neki adta ezt ia Laflaást. Siklós Zoltánt és édesanyját, Spi­tzer.net pedig elutasította keresetével, majd egy újrafelvételi kérelem alapján mégegyszer ugyanígy batározoltt az igazságnak megfele­lően, E másodfokú véghatározat elllem az 1929. évi XXX. t o. 50. Va, valamiint a 140.040/1945. ilX. sz. Lakásrendelet 7. §-ának (4) bekezdése értelmében további jogorvoslatnak helye egy­általán nem volt. Csak abban az esetben élhet­tek volna feHül'vizsgálialtii kérelemmel a ^népjó­léti miniszterhez, ha az alsófokú hatóságok eljárásuk során hatáskörüket túllépték volna vagy jogszabálysértést követtek volna el. Itt egyikről 1 setm volt szó. De fontos momentum az is, hogy Spilizerék felülvizsgálati kérelmükéit nem is terjesztették elő a törvényes határidőn belül. Ezt az elkésett. tehát utólag előterjeszl'Jett felülvizsgálati ké­relmet a népjóléti minisztérium lakásügyi osz­tálya méglis elfogadta és a későtobi tárgyalások során kiderül, hogy az iratok mellől^eltüntek, elvesztek azok a vétívek, amelyekből kitűnt és igazolható lett volna, hogy a felülvizsgálati kérelem elkésetten adatott be. Ezeknek a vét­íveknek, az eltűnése semmiesetre sem Krohmé­nak, hanem nyilvánvalóan ellenfelének állt ér­dekében. Súlyos tény ez^ és a jogászok előlit teljésen érthetetlen, hogy a minisztérium lakásügyi évi október hó 23-án, szerdán. 94 osztálya miiére nem utasította tel Ihivatalból ezt az elkésett felülvizsgálati kérelmet (Pász­thory István (msz): Jogállamban élünk!) és miérífc nem vizsgálta kii hivataliból, hogyan fcö' vetkezhetett be az a bűncselekmény gyanúját felkeltő eset. hogy vétívek vesznek el, tűnnek el az iratok mellől. Ezt a lakásügyi osztálynak észlelnie kelltett volna, mint> ahogyan észlelnie kellett volna későibibi határozatában a követke­zőket á's. Először is jogszabályellenesen belebocsát­kozott a jogerős másodfokú véghatározat felül­bírálásába. Másodszor anélkül, hogy hatásköri túllépést vagy jogszabálysértést állapítottak volna meg, megváltoztatta a jogerős másodfokú véghatározatot. Harmadszor Krohné érdektelen tanúinak vallomása hiányosan került a jegyző­könyvekbe, amivel szemben Spitzerné vejének, tehát az ellenérdekű fél érdekelt tanujának, bizonyos Ginzier Hermann úrnak a vallomása terjedelmesen, részletesen vétetett fel. egy nem hivatalos, hauem magánkihallgatásom, a többi szereplők kizárásával, holott a feleknek kérde­zési és megjegyzési joguk van a tanúvallo­másra. Mégis erre az egymagában álló és minit érdekeltnek» tehát felettébb aggályosnak ifiejkiin­temdő vallomásra van alapítva ez a most már harmadfokú véghatározat úgy, hogy a másik tél négy érdektelem tanújának vallomását egy­általán figyelembe sem vették. A vőnek a val­lomása dömltöííte el tehát ezt az ügyet, négy idegen tamu vallomásával 1 szemben, ötödször özv. Spitzerné kihallgatását a hanmadik fokom el sem rendelték, márpedig mint elsősorban érdekelt félnek, az ő kihallgatása is feltétlenül szükséges lett volna. Miért nem hallgatták ki őít is? Talán azérlfc, hogy vallomását ne kelljen esküvel megerősítenie, mert ez igen kellemet­len lett volna Spitzerné számára? ;':'.,.A panaszok, beadványok és újrafelvételi kérelmek özöne után a minisztérium lakásügyi osztálya saját harmadfokú véghiatározatának újból való megváltoztatásával, tehát, újabb jogszabály sértessek ama kötelezte ISpiitzernét, hogy Krohné számára megfelelő más lakásról gondoskodjék, költözködési költségeit viselje, de viszont Krohiné lakását, lamelyet ő épített újjá. amelybe bekölltözött, át kell adnia annak az idős özvegyasszonynak, akinek van lakása és annak a fiatalembernek, akinek szintén van lakása. Ebben a nehéz ügyben volt egy megbeszélés Újhelyi Szilárd osztályfőnök úrnál, aki ígére­tet teftt. intézkedni fog aziránt, hogy Krohné visszamehessen régi lakásaiba és az egész vo­nalon úgynevezett restitutio in integrum elve érvényesülhessen. Ezlb az ígéretet Izsák tábla­bíró, a lakásügyi osztály jelenlegi vezetője úgy óhajtotlíla beváltani, hogy a Spitzeirné által pro­dukálandó lakásban, Krohné régi lakásában ezidőszerint lakó Gergely Vilmost, a Magyar Figyelő szerkesztőjét és ennek bérlőtársát fogja beutalni és így mindenki visszakiapja a miaga régi lakását Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Lévay Zoltán (msz): Befejezem. Miután azonban egy újságíróról letlb volna szó, nem mertek Gergely lakásához nyúlni, hanem az előző ígérettel saemben Krohnét most már egyenesen a Spiltzerné által felajánlott- meg nem felei'ő lakásba kényszerítették. (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Ki az ügyvédje neki?) Én nem tudom. Ha érdekli, tessék utána l nézni- Engem nem érdekel- (Egy hang a Pd-

Next

/
Oldalképek
Tartalom