Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-82

835  nemzetgyűlés 82, ülése 1946. kait keltenek, bizonyos, a címeikhez és ran~ f olíh&z fűződő emlékeket ébresztenek fel és magyar reakció ezen kérésziül is igyek­ezik rést ütni a demokrácia falán. A nagy vehemenciával újra kibiggyesztelt, újra meg­követelt címzé«ekkeL és rangokka+v illetve ezek megkövetelésével különösen a vidékén meg akarják félemlíteni a falu népét, azt akarják, hoigy,, a dolgozó nép'képzetében úji*a a regi ha'almiEtsiságok jelenjenek meg és ne . merjék gyakorolni a demokráciában kiharcolt jogai­kat A címek és rangok újra való fitogtata­sával a reakció azt, szeretné elérni, hogy a munkás és a paraszt újra csak he + ret gör­nyedve merjen előtte megjelenni. Eleket a vágyálmokat y'físza kell űzni oda, ahova va­lók:, °« elmúlásba. \ , Címedet vagy rangokát a. dolgozók osztá­lyából kikerülő soha, vagy e&ak oiy riiJtá i va­pott, hogy joggal mondhatjuk, nem kapott. Ha történt is ilyen kitüntetés, leginkább, árulá; *ért történt ós az ilye^v Wtüntet^t Kia­kadt osztályából, mert osztálya az ilyet kive­tette magából. De Táncsics Mihállyal mond­juk: »Minek nekünk rangkülönbség, hisz niind dolgozunk: ki szánt, ki gyárt, ki pedig ír és gondolkozik«. > Mi mágvar -dolgozók az PSTV­forma megbecsülés alapján állunk és nézetünk szerint nincs más értékmérő, mint a magyar demokrácia érdekében végzett munka i|s örü­lünk annak, hogy ,a magyar demokrácia /s erre az álláspontra helyezkedik. Ezért a tör­vényjavaslatot általánosságban a részletes tár­gyalás alapjául úgy a magam, mint pártom, a magyar kommunistapárt nevében elfoga­dom. (Taps a kommunista 1- és a szociáidemo­kfatnpárt soraiban-) Elnök: Szobásra következik 1 ? .. Futó József jegyző*. Dénes István. Dénes István (vk);- T. N^mzelgv^Iés-! E'nt­tem szólott Tombácz képviselő úr fejtegetéseit * mindenben igazaknak találom és a magamévá teszem. Az én^ felszólalásomnak az az aktualitása. hogy az előttünk fekvő, törvényjavaslatot, mint az Ar em y O'storda vármegyei , Nemzeti Tanács volt elnöke Kemény Gáborral, aki most osztályfőnöd a kultuszniinisztériumban, 1918 november havában már közösen proklamál­. tuk, elhatároztuk, kiluggeszieituK- iviüirueiLUik és megpróbáltuk végre is hajtani. (Éljenzés.a szabadsáapárt oldalán.) N Amikor a grófokat, bárókat és hercegeket birtokaik után most címeiktől is búcsúztatjuk, Őszintén meg kell mondanom, boe-v néhánytól, így a Wesselényi báróktól, á Batthyány gíó­foktól eltekintve, akik a magyar szabadságért haltak meg, bizony a többi gróf, báró, herceg, abszolúte idegen» volt a nmgyaV n én tői, p/mirt Tombácz t. képviselőtársam kifejtette, 80—90 százalékában semmi köze nem volt álmagyar héphez érzésben, lélekben, gendolatban és cse­lekedetben, csak e'gy célja volt, kirabolni, ki­zsarolni, megalázni és meggyötörni a magyar népet. (Siitcina Margit ink': .bs p , róf.S7.pppenyi?} Gróf Széchenyi nagy ember volt. Említettem a kivételekei T. Nemzetgyűlés! Az első világháború után, midőn a külföldre menekült grófok, bá­rók és hercegek visszaszivárogtak- v és me 1 gint átvették a hatalmat Magyarországon, csak formálisan nem vezették bej a jobt>ágyrend­szert bizonyos helyeken, lényegileg "azonban, sajnos, megtartották. Ezt 1924-ben mint kép­évi december hó ÍV-én, kedden; , 836 viselő éppen a parlamentben szemükre vetet­tem a grófoknak, báróknak, hercegeknek, akik a magyar föld nagyrészét tartották, kezükben és ^ fejükre olvastam, hogy amit elkövetnek, szintén hazaárulás. Irtó vihar keletkezett be­lőle, megtámadtak, ki akartak lőni a parla-* mentből és általában a közéletből. Ekkor írtam meg »Viharfelhők tornyosulnak« című vezér" , cikkemet, amelyben tényadatok alapján meg­állapítottam, hogy; grófi, bárói és he 1 rcegi nagybirtokaink tövében a magyar nép, a ma-. I gyár földmunkások milliói rabszolgákat meg­szégyenítő^ nyomorban és szegénységben síny^ lödnek. '• ' ^ Sajnos, ez akkor így is volt.'Midőn az első, világháború után a magyar munkás- és tiszt­viselőgyermekek tízezrei szorultak rá, hogy ki­vigyék őket táplálni, a magyar földekre és ez­zel megmentsen, a magyar uuaa szamara le.stú­ket és lelküket, a felhívásra'ésryet'en^srv ma­gyar gróf, báró és herceg nem akadt e hazában, aki a magyar gyermekeket odafogadta volna birtpkaira. Birkákat/ marhákat, disznókat sokat neveltek gyönyörűen... (Slachta Margit (pk):\ Tévedés!) Egy-két kivétel akadt, ami azoi -b ; a»n nem gyöngíti meg: a szabályt, t. Képviselőház. Hogy a magyar gyermekeket megmentsük aj magyar életnek, sajnos Hollandiába, Dániába kellett őket kivinnünk egyszerű munkáscsalá­dokhoz, egyszerű polgáremberekhez és á ma­gyar gyermekek ezreit azok nevelték fel. Mindezz e i CSSL ^ az ^ akarom illusztrálni, hogy a volt miagyar grófoki bárók és hercegek v hűen és méltóan birtokszerzésükhöz, amelyet a hazaárulás, a esalás és egyéb visszaélések jellemeztek, miiön a haza szörnyű romlásba került, gyengéknek ég hűtleneknek bizonyultak - a magyarsághoz, a megvár nér» Wiméhez. laßt, a kíséretet meg kellett adnom, amikor a magyar volt grófokat, bárókat és hercegeket búcsúztat­juk címeiktől is. En, aki húsz esztendőn keresz­tül jártam a N magyar falvakat és küzdöttem a x magyar földmunkásság felszabadításáért, pon­tosan tudom, hogy egy gróf, egy báró vagy egy heröeg szava nemcsak a Y vármegyében, ha­nern országos viszonylatban is döntő volt.' Az elmúlt, 25 év alatt az történt e hazában, amit a grófoki bárók és hercegek akartak. Hogy a ma­gyar nemzet eljutott a második világháború­hoz, ázt 99%-ban annak köszönhetjük, hogy 1918-ban e hazában nem töröltük el a grófi, bá­rói és c hercegig uralmat- Sajnálom, hogy c&afc, ^most k^vetVezik be a grófi, há"ói és n o 'T*" Q gi címek eltörlése, de ezzel a javaslattal minden­esetre lépést teszünk előre a, szabadság, egyen­lőség és testvériség felé. Ha volt valami meg­alázó' e hazában a magyar emberekre nézve, az az volt, hogy itt különbséget tettek' a gró­fok, báT*ók p«i hercegek köpött, bogv a felszaba­lás előtti"* időben a méltóságos úrnál kezdődött az ember Magyarországon. A méltóságos ura­kon aluli ember csak féjember volt. Láttam a minisztériumokban, hivatalokban és a magán­életben, hogyan bokáztak, hajlongtak, hogyan mél f ó«ágOJ?:.ozták és. kegyplmeseztek a m.a "^"mk. Undorító és megalázó volt ez a magyarságra. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Midőn a magyar nemzet megszabadul ettől a fekélytől, ettől a ' j megalázástól, hálás köszönetemet fejezem ki ezért a t orvén víavasl at ért % azt örömmel ü'i­vözlöm és megszavazom. (Taps a kommi^nista' párt oldalán.) Elnök: Szólásra következik? Futó József jegyző: Ham Tibor!

Next

/
Oldalképek
Tartalom