Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-75

495 A nemzetgyűlés 75. ülése 1946. évi december hó 5-én, csütörtökön. 496 pártok nemcsak az ipari munkások, hanem a dolgozó parasztok pártjai is és például a kommunistapárt 300.000 parasztszavazatával az ország- második p'airaszitlpártja. (Mozgás a kisgazdapárt oldalán.) A kommunistapárt te­hát nemcsak a 'munkás-paraszt szövetség, ha­nem több mint negyedmillió dolgozó paraszt miatt seim miondhiait lei a , falu legfontosabb gazdaisági szervezeteinek irányításában való közvetlen részvételről. (Egy hang a kisgazda­pártról: Tartására olvasni nemi sziaibaid! — Ván­dor Ferenc (kg) : Egyesül ' az író az olvasó­vá) 1-!! Önszövétkezés!) De különben nemcsak minden kommunistának, hanem mind'en becsü­letes, valóban demokratikusan gondolkodó és világosan látó parasztinak is ma már tudata­, ban kell lennie annak, hogy a szövetkezetek ai bankok és a nagyvállalatok elleni harcban csak annak az osztálynak a segítségével ér­hetnek el komoly eredményt, amely osztály maga közvetlenül áM szemben a tőkével. (Samu László (kg): Ez nem vitás!) T. Nemzetgyűlés! Tizenhat esztendővel ez­előtt a kisgazdapárt maga is a parasztságnak a nagytőkével való szembefordulásából szüle­tett meg. (Bencsik Gyula (kg): Akkor is baj volt velük! Sajnos!) Éveken keresztül éles agitációt folytatott a munkaadók, a nagyipar, a GyOSz és Fenyő Miksa ellen és ez a harc mégsem vezetett semmi eredményre. A közép­parasztságnak iá nagytőkével valói ez »az ösz­szeütközése nem vált egy valóban széles és demokratikus parasztmozgalom alapjává, (Dé­nes István (mm) : Es ma ' ki szövetkezik a nagy tőkéve! 1 ', az egykézzel?) lényegében _ azért, mert a kisgazdapárt a nagytőke elleni har­cában nem támaszkodott a szegény paraszt­ságra és nem szövetkezett az ipari munkás­sággal, hanem felfelé, kompromisszumokon keresztül kereste a kibontakozás útját. Ez a politika pedig katasztrofális következmények­kel járt nemcsak a kisgazdapártra, hanem az egész nemzetre is. Akkor ellenzék volt a kisgazdapárt, ma a kormánykoalíció legnagyobb pártja, de té­vednek azok a kisgazdtapolitikusok, akik ebből arra következtetnek, hogy ma az ő akaratuk érvényesülne a bankokkal szemben. Ha a kis­gazdapárt a munkássággal szembefordulva ezekre akarna támaszkodni 1 , elkerüllnetetlenül ezek járszalagjára kerülne. (Mozgás a kis­gazdapárt oldalán.) T. Nemzetgyűlés! A magyar demokrácia előrehaladásának ma is az a legnagyobb aka­dálya, hogy a kisgazdapárt máig sem tudott a munkássággal való őszinte és maradéktalan együttműködésre felkészülni. (Zajos ellent­mondások a kisgazdapárt soraiban. — Samu László (kg): Honnan veszi ezt? — Babody János (kg): Munkás csak egyféle vau! — Dömötör Ferenc (kp): Tegnap is a folyosón azt mondták, hogy beléjük kell lőni! Bele kell lőni a munkásokba — ezt mondta az egyik képviselő úr! Bizony ezt mondta! — Felkiál­tások a kommunistapárt oldalán: Ki volt az? — Dömötör Ferenc (kp): Kovács Antal! Bele kell lőni a munkásokba — azt mondták a folyosón! — Tessik Pál (kg): De nem kell vádolni valakit, ha valami nem igaz! — Az elnök csenget.) A munkássággal való együttműködés első és döntő politikai előfeltétele az erős és élet­képes demokratikus szövetkezeti mozgalom kii­bontakozásánalk. Virágzó szövetkezeti élet nem lehetséges a munkásság és a parasztság erős és szilárd szövetsége nélkül. (Taksonyi János (kg): Ez igaz!) Nekünk az a meggyőződésünk, hogy amilyen mértékben megerősödik ez a szövetség, (Felkiáltások a kisgazdapárt olda­lán: így nem fog!) amilyen mértékben pa­rasztságunk nagyobb többsége fogja felismer­ni, hogy ellenfeleit nem itt közöttünk, nem bal­ról, hanem jobboldalról kell keresnie, olyan mértékben leszünk képesek a törvény által adott kereteiket reális tartalommal megtölteni, valóban virágzó és életerős szövetkezeteket teremteni. Mi minden erőnkkel e'zért küzdünk, ezt kí­vánjuk elősegíteni, és meg vagyunk győződve arról, hogy — így vagy úgy — a dolgozó ma­gyar parasztság túlnyomó többsége meg fogja találtai a munkássággal való együttműködés útját. Mi ennetk az együttműködésnek szelle­mében minden erővel támogatjuk a paraszt­ság szövetkezeti törekvéseit, nem azért, mert a szövetkezeteiket a szocializmus előszobájának tekintjük, hanem azért, inert tudatában va­gyunk annak, hogy életerős szövetkezetek nél­kül nincs erős és demokratikus parasztság; erős, öntudatos parasztság nélkül, vagy e pa­rasztsággal szemben pedig a munkásság sem juthat előre. A szövetkezetek közvetlenül a parasztságot erősítik, és mi sem mutatja inkább a munlkás­ság célkitűzéseinek tisztaságát és őszinteségét^ mint az, hogy a munkásság minden fenntartás nélkül képes támogatni a parasztság megerő­södését, mégpedig azért, inert meg van győ­ződve arról, hogy a segítségével megerősödött parasztság maga fogja szorosabbra fűzni a munkássággal való szövetségét, és ezzel meg­szilárdítani továbbjutásunk legfontosabb fel­tételeit. T. Nemzetgyűlés! Abban a reményben, hogy a magyar parasztság demokratikus több­sége minden nehézségen és akadályon keresz­tül ebben az irányban halad, és meg fogja találni ennek a szorosabb együttműködésnek útját, abban; a reményben, hogy a denioikirácia erőiiiek találkozása le fog számolni a stabili­záció és az ország gazdasági talpraállításánaJk ellenségeivel, s meg foigj a teremteni a termelés, a hitelélet és az elosztás terén az egészséges és virágzó szövetkezeti élet és hazánk gazdasági felemelkedésének feltételeit, a magam és pár­tom nevében a törvényjavaslatot általánosság­ban elfogadom. (Helyeslés és taps a koalíciós pártok oldalán.) Elnök: Szólásra következik a kltielöllt szó­nokok közül? Futó József jegyző; Halász Alfréd! Halász Alfréd (szd): T Nemzetgyűlés! Szándékomban voí't kizárólag a törvényjavas­latba! foglalkozni, előttem szólott képviselő­társaim egyik-másik megjegyzése azonban arra kényszerít, hogy visszatérjek ezekre. Tegnap Némethy Jenő képviselő úr felszó-, lalt a törvényjavaslathoz és elsősorban védeke­zett a pecsenyesütögetés vádja ellen. Sajnálat­tal állapítom meg azonban, hogy az, amit mon­dott, nem volt alkalmas arra, hogy ezt a vádat elhárítsa felőle. A képviselő úr hatvan percen keresztül foglalkozott a témájával, azonban a szövetkezeti kérdésre öt perc sem jutott, a többi eltelt személyeskedésekikel, támadásokkal, fröcslkölésekkel, úgy hogy érdemben arról a kérdésről, amely egyike a mai gazdasági élet legfontosabb, kérdéseinek, alig hallottunk véle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom