Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-75
493 A nemzetgyűlés 75. ülése 1946. évi december hó 5-én, csütörtökön. 494 zottat tart és napi rezsidé 100.000 forint, ami havi 3 millióra megy, akkor, amikor ugyanezt a forgalmat 40—50 százalékkal kisebb létszámmal is le lehetne bonyolítani és- a rezsicsökkentés révén jutalmazni lehetne a termelőt vagy olcsóbbá lehetne tenni a fogyasztást. T. Nemzetgyűlés! Vannak, akik szerint a bőséges hitel a szövetkezeitek egyetlen üdvözítő orvossága. Véleményünk szerint azonban egyedül állami hitelekkel távolról sem lehet demokratikus szövetkezeteket felépíteni. A szövetkézetek lényege és feladata ugyanis az, hogy a tagok felismerve a szövetkezetek jelentőségéi és erőiket egyesítve, önkéntes erőfeszítéssel és áldozatvállalással maguk is tevékenyen hozzájáruljanak a szövetkezetek kiépítéséhez, részben anyagi hozzájárulással, részben — a mezőgazdasági termelő szövetkezetek — az együttműködés által. Necsak segítséget várjanak az államtól, hanem a népi kezdeményezés életrekeltésével maguk is segítsék a kormányit gazdasági feladatai megoldásában. Ehhez természetesen elengedhetetlen a gazdasági élet javulása. A szövetkezetekről véleményünk szerint nem elég beszélni, nem elég belátni a szövetkezetek jelentőségét; bizonyos ^gazdasági segítség nélkül a legjobb szövetkezeti vezetők, az egész paraszitság és munkásság szövetkezeti lelkesedése sem teremthet egészséges és virágzó szövetkezeti életet. A stabilizáció közelebb vitt bennünket f a feltételek megteremtéséhez, de a fejlődés tényleges feltételeit véleményünk szerint csak az agrárolló lényeges szűkítése és a baloldali blokk programrajának következetes végrehajtása biztosíthatja. T. Nemzetgyűlés! Nekünk az a véleményünk, hogy a szövetkezetek ügye ' semmikép sem választható el a demokratikus gazdaságpolitika általános célkitűzéseitől, a kulesiparokban a döntő termelési egységek és energiaforrások államosításától, a bank- és hitelélet hatásos állami ellenőrzésétől. A szövetkezeteknek, hogy erőteljesebb fejlődésnek induljanak, árura, hitelre van szükségük, a szövetkezetek áru- és hitelellátása pedier döntő részben függ attól, hogy a demokratikus államnak milyen befolyása van a termelés döntő szektoraiban, köztük a mezőgazdasági gépgyártásban és a mezőgazdasági vegyiiparban is. Vannak akik az államosítástól vagy az állami befolyás megnövelésétől — mint Éber Antal — a gazdasági jogrendet féltik; attól flélnek, hogy a tőke bizonytalanná vált helyzete válságba dönti a magyar gazdasági életet. Nekünk ellenkezőleg az a véleményünk, hogy ezeknek a kulcspozícióknak állami kezelésbe vétele az. ami megvéd bennünket a válságtól és biztosítja a termelésben áz ország és a nép érdekeit, a magyar gazdasági élet fejlődésének, kiszélesítésének feltételeit. Éppen ezért üdvözöljük örömmel a csepeli Weiss Manfréd, a (lanz és a Rima állami kezelésbevételét és meg vagyok róla győződve, hosrv ió vezetés mellett ennek meglesz a kedvező hatása a szövetkezetek fejlődésére is. T. Nemzetgvűlés! Beszélnünk kell arról is, hogy a kisgazdapárt itt is, mint az egész államapparátusban megrövidítve érzi magát, nozíciókat követel. Lehetetlen azonban fel nem ismerni, hogy a személyi és_ pozíció-harcokban itt is ugyanaz a demokrácia lényegét érintő jobboldali törekvés jut kifejezésre, amelynek célja a munkáspártok kiszorítása a demokrácia gazdasági és politikai vezetéséből. (Ellentmondások a kisgazdapárton — Tessik Pál (kg) : Ejha! — Sári Ignác (kg): Csak ezt ne mondják! — Babody János (kg): Fordítva! Éppen az ellenkezője! — Taksonyi János (kg): A demokrácia szelleme megköveteli, hogy azok kerüljenek a vezető helyekre, akik a többség bizalmát bírják! — Zaj.) Véleményünk s ; ze.rint lehetetlen a szövetkezetek megerősödése addig, míg a szövetkezetek irányítására befolyással bírhatnak olyanok, akik a szövetkezetek megerősödéséinek feltételét a munkásságnak vagy a munkáspártoknak a szövetkezetekből való kiszorításában látják. (Ügy van! a kommwnistapárt oldalán. — Sári Ignác (kg): Egyelőre beszorítani szedetnénk!) Vannak, akik — mint Kovács Imire képviselőtársain legutóbbi szövetkezeti vezércikkében — attól félnek, hogy a munkásság és a munkáspártok háttérbeszorítják a parasztságot és ennek kivédésére egy, az MSzK vezetésével kialakuló nagy agrárpolitikai szervezet létesítésére törekednek ^és. —- mint meg is mondják — ennek politikai* célját sem tagadják. Mit jeleint ez a cél 1 ? Nem mást, mint azt, hogy a munkássággal szemben ezen keresztül biztosítsák a parasztság elsőbbségét. Kovács Imre versenytársat lát a munkásságban. Attól fél, hogy ha a munkáspártok nem hajlandók átadni egészében a kisgazdapártnak a falu gazdaságii vezetésiét, ez azt jelenti, hogy, a falut ugyanolyan hátrányos, helyzetben akarják hagyni, mint eddig. (Bencsik Gyula (kg): Meg kell szavaztatni a falut! Szavazzunk! — Egy hang a kisgazdapárt oldalán: A munkásság és a parasztság haladjon együtt, egymást megértve!) De ki volt az, aki eddig hátrányos helyzetbe szorította a parasztságot? (Bencsik ryula (kg): Ne féljünk a szavazástól!— • Egy hang a kommunistapártról: Állunk elébe!) A munkásság, vagy a nagytőke? A mi véleményünk szerint igen veszélyes útra lép az, aki a munkásságot, mint versenytársait állítja a parasztság elé. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Ki csinálja? — Taksonyi János (kg): Nincs jobb munkás, mint a magyar paraszt!) A mi véleményünk az, hogy itt nem a parasztság és a munkásság közti versengésről van szó, hanem arról, hogyan tudjuk leszállítani az ipari árakat és ezzel úrrá lenni a tőke ellenállásával szemben. (Egy hang \a kisgazdapárt oldaláról: Antosnak kell szólni!) Aki"•ma ahelyett, hogy szorosabbra fűzné a munkásság és a parasztság szövetségét, a féltékenységet éleszti és versenyt akar támasztani közöttük, tudva yagy tudatlanul csak a harmadikat, a reakciót erősíti. (Taps a kommunistapart oldalán.) Vannak, akik ugyanezt a politikát a szövetkezetek politikamentessé tételének jelszava alatt űzik és a tiszta többségi elvet hangoztatják, ezalatt azonban ugyancsak a munkáspártok kiszorítását értik. (Felkiáltás a kisgazdapárt oldalán: Eszünk ágában sincs!) Mert az úgynevezett tiszta demokrácia a többségi elv érvényesülését követeli (Egy hang a kisgazda, párton: Az kell! Az nálunk van!) ott is v abol a többség a reakció többségét jelenti, mint a 80—90%-ban a régi Horthy-rezsim által válasz tott Hangya-választmányok esetében. Mi nem ilyen. többséget akarunk. Nekünk meggyőződésünk, hogy az rigazi demokratikus többségnek nem liehet és nem is lesz kifogása a munkáspártok szövetkezeti részvétele ellen, (Felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: Nincs is!) már csak azért sem> mert ma a munkás-
