Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-75

483 À nemzetgyűlés 75, ülése 1946. évi telszövetkezeti központ körül kell kialakítani. Ennek az elgondolásnak megvalósításánál felmerült az a fogas kérdés, hogy mi legyen a Hangyával, amely tudvalevőleg nemcsak fogyasztási, hanem termelő és értékesítő szövet- ' kezeli központ is. Mivel a szövetkezetügy rendezésével kapcsolatos/ tárgyalásokon a pártpolitikai szempontoknak döntő szerep jutott, végül is az az ismeretes kényszermegoldás jött létre, hogy a Hangya-központ megszűnik és fogyasztási jellegű üzemei és létesítményei az FSZOK, az agrártermelés és értékesítés céljaira szolgáló létesítményei pedig az MSZK tulajdonába mennek át. A harmadik központ az Országos Központi Hitelszövetkezet és az Országos Földhitelintézet egybeolvadásával most van alakulóban. Az egynemű szövetkezeti központok és országos jellegű szakszövetkezetek összeolvasztása ellen alig lehet kifogást emelni, annál inkább szövetkezeti rendszerünknek funkcionális alapon való felparcellázása ellen. Az Országos Szövetkezeti Tanácsnak igen nagy elvi tévedése volt az említett határozat, amely a fogyasztási üzletágat mereven elválasztja az agrártermeléstől és mindegyiket egy-egy szövetkezeti központ hatáskörébe utalja. Kétségtelen, hogy ebben az esetben a városi viszonyok téves általánosításával állunk szemben. A városi lakosság termelő tevékenysége és háztartása két külön szektort képvisel. Ebihez képest a. termelés és fogyasztás szükségletei is élesen elkülönülnek. Nincs tehát semmi különös abban, hogy a városi, helyesebben iparforgalmi népesség háztartási szükséglet teinek kielégítésére tiszta fogyasztási szövetkezetek alakuljanak. Egészen más a helyzet a mezőgazdaságban. A paraszt családi gazdasága elsősorban saját háztartásának ellátására termel, az üzem és a háztartás tehát szerves egységet «alkot és egyiket a másiktól mereven elkülöníteni nem lehet. Ebből következik, hogy nem volna célszerű a falusi lakosság háztartási és termelői szükségleteinek kielégítésére külön szövetkezeteket szervezni. Az élet kialakította már a helyes megoldásit, amikor falusi szövetkezeteink tevékenységében a háztartás, az üzemellátás, sőt a terményfeldolgozás és értékesítés üzletágait is egyesítette. A Hangya-központ ugyanaz nagyban, mint falusi tagszövetkezetei kicsinyben; a fogyasztás, termelés és értékesítés szolgálatában álló üzemei és létesítményei kiegészítik egymást, ennek az egységnek a megbontása mérhetlen zavart okozna a tagszövetkezeti hálózat működésében. (Nagyiván János (msz): Ez igaz!) A központ részekre bontása funkcionális alapon különben is megoldhatatlan feladat. Ez bebizonyosodott a Hangya vagyontárgyainak felosztására alakult bizottság tárgyalásain, amelyek teljes kudarccal végződtek, (Mozgás a szabadságpárt oldalán.) mert nem lehetett eldönteni, hogy az üzemek közül melyik szolgálja csak a fogyasztást és melyik szolgálja csak a termelést. (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán. — Nagyiván János (msz): nem szabad felosztani!) Igen sok üzem ugyanis — konzervgyárak, borpincék, baromfitelepek — egyik oldalával a termelésre, másik oldalával a fogyasztásra támaszkodik, és így mindkét tábor joggal magáénak követelheti. A kiindulás kétségtelenül téves elvi alapon történt, és ez okozta azt a súlyos zavart, december hô 5-én, csütörtökön. 484 amelybe a Hangya miatt egész szövetkezeti rendszerünk került. Nem az a döntő kérdés, hogy a szövetkezet az üzleti tevékenység szempontjából melyik .csoportba tartozik, hanem az, hogy melyik ítársadalmi réteg hívta létre, s m melyik foglalkozási ág érdekeit szolgálja, (Ugy van! Úgy van! a kisgazdapárt és a sza~ badságpárt oldalán.) Ebben az esetben az agrártársadalom egyik prominens szövetkezetéről van szó, amelyben a fogyasztás, termelés és értékesítés szektorai a parasztgazdálkodás sajátos természetének megfelelően szerves egységet alkotnak, s ezt [megbontatni még akkor is esztelenség lenne, ha egyébként elméletileg azt igazolni lehetne, (Helyeslés és taps a kisgazdapárt és szabadságpárt soraiban.) Egyedül észszerű és természetes megoldás tehát, ha a földmívelő lakosság univerzális szövetkezetei, valamint szakszövetkezetei, a szükséghez képest decentralizált, külön agrárszövetkezeti központ körül csoportosulnak, ugyanígy a városi és iparforgialmi vidékek fogyasztási szövetkezetei szintén külön fogyasztási központba tömörülnek. Elnök: Képviselő úr, lejárt a beszédideje. Kerék Mihály (kg): Kérek pár perc meghosszabítást. (Élénk felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítás megadni? (Igen!) A nemzetgyűlés a meghosszabbításit megadta. Kerék Mihály (kg): Sokan azt hiszik, hogy az új szövetkezeti törvény egy csapással rendet teremt szövetkezeti életünkben. Sajnos, ez a várakozás túlzott. A törvény sok (hiányosságot pótol, kijelöli a követendő irányt és alapot teremt a további fejlődésnek, a problémákat azonban nem oldja meg. A szövetkezetek áru• és hitelellátása sem javul meg automatikusan a törvény életbeléptetésével. Ehhez tervszerű és átfogó szövetkezeti politikára és a szövetkezetek szolgálatait .messzemenően igénybevevő gazdaságpolitikára van szükség. Csak Jia az új szövetkezeti törvény céltudatos és tervszerű szövetkezeti politikával társul, akkor remélhetjük, hogy ,a tehetetlenség és dekadencia mai korszakát, egészsége© fejlődés váltja fel. Ahhoz azonban, hogy új szövetkezeti politikát lehessen folytatni, megbékélt légkör szükséges, amelyben dolgozni lehet, terveket készíteni és végrehajtani, amelyben a törvényt tiszteletben tartják és csak egyféleképen és semmi esetre sem pártérdekek szerint értelmezik. A törvény egyik legnagyobb érdeme, bogy megerősíti, sőt kiterjeszti a szövetkezeti szabadság elvét. Nem szabad tehát olyan szövetkezeti politikát követni, amely ennek az elvnek szűkítésére vagy kijátszására irányulna. Ebből következik, hogy a szövetkezeti politika semmikép ne legyen az etatizálás előmozdítója. Nem akarunk állami szövetkezeteket semilyen formában. (Helyeslés és taps a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán.) A szövetkezeti minisztérium ia. jövőben sem a szövetkezeti bürokrácia kiépítésében lássa a maga feladatát, hanem igyekezzék elhárítani a ma bizony még igen számos bürokratikus akadályt és távoltartani minden illetéktelen befolyást, amelyek szövetkezeteink életét ma annyira megkeserítik. Szövetkezeti politikai gondjiait pedig ossza meg az új szövetkezeti érdekképviseletekkel, ez legyen a szövetkezeti mozgalom fejlődésének és fejlesztésének motorja és a szövetkezeti önkormányzat elszánt védelmezője. És még egyet.