Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-75
485 À nemzetgyűlés 75, ülése 1Ù46. évi Ha valóban őszinte a jóakaratnak és buzgalomnak az," a sokféle megnyilvánulása, amelyet szövetkezelteiaik érdiekében tapasztaltunk, akkor egyik párt se törekedjék arra, hogy a szövetkezeti politikát, vagy szövetkezeti mozgalmat saját pártérdekeinek szolgálatába állítsa. (Helyeslés a kisgazdapárt és a szabadságpárt soraiban.) T. Nemzetgyűlés! Ez a törvényjavaslat megitélésem szerint becsületes, komoly alkotás, mely remélhetőleg hosszú időre szilárd alapja lesz a magyar szövetkezeti élet fejlődé* sének. És példia arra, hogyan lelhet nehéz kérdéseket igazi koalíciós szellemiben, békés együttműködéssel megoldani. A törvényjavaslatot pártoim nevében ,a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk éljenzés és taps «r kisgazdapárti a parasztpárt és a szabadságpárt oldalán.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt Szónokok közül 1 ? Hegyesi János jegyző': Mód Aladár! Mód Aladár (kp): T. Nemzeitgyűlés! A törvényjavaslat tárgyalását előkészítő pártközi értekezleten ai nemzetgyűlés elnöksége arra hívta fel a pártokat, hogy ezt a javaslatot a szövetkezetek jelentőségéihez képest emelkedett szellemben vitassák meg, A magam részéről először is arra a kérdésre szeretnék felelni, mi teszi a szövetkezetek ügyét különöskép jelentőssé a demokrácia fejlődése szempontjából. Szerintünk az, hogy lényegében egyike demokráciánk azon intézményeinek, amelyeknek, — mint a földreformnak, az üzemi bizottságoknak, a bányák és energiaforrások államosításának, — hivatása az, hogy a törvény előtti egyenlőségre és a politikai egyenjogúságra korlátozott polgári demokráciával szemben magasabb síkra emelje demokráciánk fejlődését. Az elmúlt évtizedek súlyos tapasztalatok árán megmutatták Európa népeinek, hogy a politikai jogegyenlőség egymagában még nem demokrácia. Megmutatták, hogy a gazdasági életbe való alapvető beavatkozás nélkül ez a polgári demokrácia elkerülhetetlenül a nagybankokat és a nagyvállalatokat teszi az egyes országok kizárólagos uraivá, ez az uralom pedig megfojtja a nép szabadságát. A dolgozó osztályok első megmozdulására leveti álarcát és igazi lényegével, a tőkés diktatúrával fordul ia nép ellen. Ez a régi értelemben vett polgári demokrácia évtizedeken keresztül egyenlőséget hirdetett ott, ahol a milliós jövedelmek mellett filléres béreken hagyta pusztulni a munkást és tizezerszámra árvereztette el a parasztot. (Felkiáltások a szabadságpárton: És az álláshalmozás!) Ez a demokrácia volt az, amely a megalkuvás útján hagyta felnőni a fasizmust, hagyta, hogy a fasizmus egy új világháborúba taszítsa a világot. Mi nem ilyen demokráciát akarunk, mi a jogegyenlőség, a politikai demokrácia mellett gazdasági demokráciát akarunk, olyan demokráciát akarunk, ahol a nép szabadságát és a nemzet önálló fejlődését a nép jóléte és a termelés döntő feltételei fölött való uralom teszi szilárddá. Ennek az új tipusú népi demokráciának a polgári érteleimben vett demokráciával szemben vannak bizonyos elengedhetetlen követelményei, (Egy hang a szabadságpárton: A szabadság!) mégpedig az ipari termelés terén a legfontosabb, a múltban monopóliumot képező kulcsiparok és nyersanyagforrások aldecember hó 5-én, esütörtökön. 486 lamosítása, *a hitelélet terén a bankok és a hitelelosztás ellenőrzése és végül az elosztásban, a forgalomban és a mezőgazdasági termelés újjászervezésében a szövetkezetek. Nyugodtan elmondhatjuk, ha egy ország igazi jellegét, demokratikus mibenlétét le akarjuk mérni, objektíve a gazdasági reformok terén elért eredmények mutatják legvilágosabban az egyes országok demokráciájának igazi jellegét. Ennek az új,, népi demokratikus fejlődésnek nélkülözhetetlen s döntő tényezője a szövetkezet. És ez az, t. Nemzetgyűlés, ami különös és elvi jelentőséget ad számunkra iß a •szövetkezetek kérdésének. Ez az, ami az egyes pártok állásfoglalását a szövetkezetekről, egyben a népi demokrácia kérdéséhez való állásfoglalás síkjára emeli ,s azon keresztül, hogy akar-e, vagy ki milyen szövetkezeteket akar, megmutatja, ki és milyen mértékben akarja előre vinni, új és népi tartalommal megtölteni demokráciánkat. Nagy Ferenc miniszterelnök úr hatvani beszédében azt mondotta: örüljön a magyar nép, hogy »a háború elvesztése, az Összeomlás után másfél évvel ebben a mai helyzetben van.« Nekünk is az a véleményünk, hogy aki az eredményeket nem értékeli, aki ~- min« Sulyok Dezső képviselő úr -— hallgatással megy el az eredmények mellett, az maga ezzel megmutatja, hogy nyilt ellensége a magyar demokrácia haladó irányának. (Zajos ellentmondások a szabadmapártofi. — Szabó Piroska (kp): Megugrottak tegnap a néptől! 34 — Mozgás és zaj a szabadságpárton és a kommunistapárton.) ellensége annak a magyar népnek, amely ezeket az eredményeket annyi nélkülözés és a reakció minden aknamunkája ellenére elérte. (Zaj a szabadságpárton.) Mi az eredményekre minden alkalommal rámutattunk, de mégis azt mondjuk, igaza van a magyar népnek, ha türelmetlen, igaza van, ha elégedetlen mai helyzetével,* s nem elégszik meg az elért eredményekkel. Igaza van, merít ezek az eredmények csak viszonylagosak » egyáltalában tnem jelentik, hogy nem lehetnénk jóval előbbre, hogy annyi áldozattal nem érhettünk volna el jóval többet is- Meg lehetünk elégedve, ha eredményeinket Ausztria vagy Olaszország stagnálásával hasonlítjuk össze, de elégedetlenséggel és türelmetlenséggel kell, hogy eltöltsön bennünket, ha ezeket az eredményeket Jugoszlávia, vagy akár Lengyelország eredményeivel hasonlítjuk össze. És elmaradottságunkra, t. Nemzetgyűlés, távolról sem ad elégséges magyarázatot a háborús veszteség. Igaz, hogy súlyos árat kelleibt fizetnünk azért, hogy nem voltunk képesek leszámolni a megalkuvó és hazaáruló politikával, amely a német fasizmus szolgálatában az első világháborúnál is súlyosabb katasztrófába döntötte az országot. De négyesztendős szabadságharcában nem fcevésbbé pusztult el Jugoszlávia sem. Igaz, Jugoszlávia támogatást kapott a szövetségesektől, de viszont iparilag fejletlenebb & távolról sincs olyan széles ipari szakmunkás serege, mint nekünk. S ha Jugoszlávia ma mégis messze az élen jár, ha Jugoszláviában a háborús veszteségek ellenére nem volt infláció, nem volt feketézés, ha ott meszsze előttünk járnak nemcsak az újjáépítésben, hanem a nép életszínvonalának az emelésében is, ha ott erősek a szövetkezetek, míg nálunk ma is a kezdet kezdetén állnak, annak egyetlen magyarázata az, hogy ott derékbatör31*
