Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-74

4&3 A nemzetgyűlés 74. ülése 1946 évi (Igen!) A nemzetgyűlés .a halasztást imiegadöa. Következik Hegyesi Jarnos képviselő úr interpellációja a közellátásügyi miniszter úr­hoz a zsírbeszolgáltatás megszüntetése tár­gyában. Kérem <a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Futó József jegyző (olvassa); »A beszolgál­tatás rendkívüli, szinte elviselhetetlen terhe­ket ró a parasztságra, aani miatt igen sok a panasz országszerte. De az összes beszolgáltta­tási kötelezettségiek között a múltból itt ma­radt, nagyon isi fasíisztaízű, antiszociális zsír­beszöíLgálltatáiS) váltja ki a legnagyobb elkese­redést. A nagy takamiányhiánv miatt a paraszt­ság igen nagy része nincsen abban a helyzet­ben, hogy teljesen kihízott, érett sertést tud­jon levágni. így ha a jelenleg, érvényben lévő zisírbeszoígáltatáiSi rendeletnek eleget tesz és a szegényebb paraszt a 80—90—100 kilograimimios sertés 1 ntán is leadja a, zsírt, a saját ellátására alig marad valami. De ugyanakkor résziben ai takarmányhiány miatt, részben azért, mert nem tud másból pénzt csinálni, kényteilien a parasztság sertését sokszor még áron alul is áruba bocsátani. Tehát a közellátást szabad 1­vásárlásisal is lehet biztosítani. Ezenkívül 1 az egyes városok, üzemek bérhizlalás útján tmiár amúgyis biztosították zsiradékszükségletüket. Meggyőződésünk az is, hogy mint ahogy minden megkötöittiség, úgy ez a beszolgáltatás is gátolja, lerontja a parasztság kedvét a jószágnev éléstől. Régi igazság, hogy nyomtató dónak nem szokták a száját bekötni. Ahhoz, hogy a parasztság kedvvel és am­bícióval tudjon termelni és minél többet ter­melni, szabadságra van szüksége, vagyis meg kell hagyni annyi jogot a számára, hogy amit termiéi, abból a saját és családja, szükségletét megtarthassa. Éppen ezért a parasztság nevé­ben a leghatározottabban kérjük, hogy a zsír­beszolgáltatást a közellátásügyi miniLsztériuhi a lehető legsürgősebben törölje.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegyesi János (pp): T. Nemzetgyűlés! Már 1943-ban cikket írtam az egyik lapban az akkori Jurosek-féle zsírbeszolgáltatási ellen és meg is fájdult tőle a fejem, mert — hogyan, hogyan nem, máig sem tudom — ezt a cikket a moszkvai rádió magyarnyelvű adásában szószerint beolvasták. Én mit sem tud­tam róla- Futó Dezső képviselőtársam ab. • ban az időben Szeghalmon katonáskodott, ő hallotta a moszkvai rádiót és este átkerék­pározott hozzám Füzesigyarmatra, figyelmez­tetni, hogy vigyázzak, mert valószínűleg, kö­vetkezménye lesz a dolognak. Hát lett is. Nem srészletezeni, azt a; kis hercehurcát kibírtam úgy, mint mások, de az lett a következménye, — ami fájdalimasabb volt — hogy jóidéig nem írhattam, mert a cenzúra nagyon figyelemmel kísérte az írásaimat. T. Nemzetgyűlés! Azóta sok idő eltefl.lt , sok­minden történt. Jónéhány súlyos esztendő telt ell s a győzedelmes Vörös Hadsereg a német hadsereget kiverte Magyarországból, a fa­sisztarendszer megbukott s a demokrácia vál­totta fel, a parasztságnak földiét osztottunk, választójogot adtunk, gyűléseinken és írá­sainkban szabadságot hirdetünk a számukra, felszabadulásit, de ez a rosszemlékű z&íríbeszol- j gláflltatás ma is itt van és keseríti a parasztság életét. december hó 4-én, szerdán. 454 Nagyon jóft tudom, hogy kivételes idők ki­vételes rendelkezéseket kívánnak. Nagyon jól tudjuk, hogy sok mindent nem lehet ma meg csinálni úgy, ahogyan azt a demokrácia szel­i] eme megkövetelné, A parasztság is annak ellenére, hogy tudja ezt, eléggé mérisékfetesen viseli a sorsát, hiszen; tagadhatatlan, hogy a sok beszolgáltatást, a dézsma- -és egyéb zakla­tásokat olyan békességes türelemmel viseli. hogy igyekszik szinte erejét túlhaladóan ia eleget tenni a rendeilkezéseknek. Ha azonban megvizsgáljuk ezt a zsírbeszoUgáltatást, lát­Duk, hogy ez mégis csak igazságtalan és mé­lyen sérti a parasztság önérzetét Mert hiszen miiről van itt szó? Valóban igaz az a közmon­dás, amelyet interpellációm szövegébe ^bevet­tem, hogy a nyomtató lónak nem szöikták a száját bekötni, de itt már ez a rendelet még ezen is túlmegy, mert nemcsak beköti ia pa~ raeztok száját, hanem belenyúl a szegény pa­rasztok szájába és kiveszi belőle -a saját részére szükséges zsírozót is. Ha egy szegény­sorsú parasztember egy kis malacoeskát tud hizlalni magának, bizony, ha többedmagávaJl van, ez a saját és családja szükségletét sem fedezi, de a rendelet értelmében le kell neki belőle adnia. Amit pedig most fogok elmon­dani, azt fenntartássá! hozom, elő, mert csak a tegnapi napon hallottam s még nem győződ­tem meg a valóságáról, de úgy hallóim, hogy ha valaki most egy .hízót akar vágni, a saját jószágát, a saját szükséglete részére, ez ^eset­ben iis járlatot kell váltania, ami 8 forintba kerül és a vágási engedélyért külön 3 forintot kell fizetnie. Mindezek a dolgok bizony súlyos terhet rónak a parasztságra. Néhány hónappal ezelőtt Bárányos akkori közellátásügyi miniszter úr egy szűkebbkörű beszélgetés alkalmával sajátmiaga kijelentette azt, hogy legszívesebben megszüntetné a zsir­besziolgáltatást, mert meggyőződése, hogy ha ia parasztság szabadon vághatna, szabadon ter­melhetne és a salát szükségletét szabadon meg­hagyhatná magának, nagyobb ambícióval ne­velné a maga. állatait, nagyobb ambícióval hizlalna. Én magáin állítom, hogy a sok meg­kötöttség, a különféle beszolgáltatás, dézsma, stb, a parasztság kedvét a termelői munkától elveszi. Egy ideig megy ez a dalog, de már kezdik unni. Több jel van erre. Aki az ország egyes vidékeit járja, az tudja, vannak itt panaszt képviselőtársaim, ők nagyon jól tud­ják, hogy parasztságunkat nagy mértékben el­kedvetleníti az, hogy nincs gazdasági szabad­sága. (Ügy van! Úgy van! a kisgazdapáton.) Hiába hirdetünk szabadságot a számára, ha gazdaságilag meg van kötve és ha a maga ve­rejtékes munkája által előállított és megter­melt javakból a saját szükségletéire nincs joga meghagyni a családjiai megélhetésére szüksé­ges jószágot vagy terményt, akkor úgy érzi, hogy nincs szabadsága. (Úgy van! Ügy van! a kisgazdapárton.) Nagyon örülök és elismerésemet fejezem ki a közellátásügyi miniszter úrnak, hogy itt van és nem az üres bársonyszéknek mondom el interpellációmat. (Taps \a\ kisgazdapárton és a szabadságpárton. — Felkiáltások: Éljen Eross János! — Taps.) Bízom abban, hogy a közellátásügyi miniszter úr is látja ezeket a dolgokat és ezért arra kérem, hogy ezeket a megkötöttségeket fokozatosan szüntesse meg. Tudom nagyon jól, hogy nem lehet hübele­balázs módjára.mindent szabadjára engedni, de 29*

Next

/
Oldalképek
Tartalom