Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-74
429 A nemzetgyűlés 74. ülése 1946 évi december hó 4-én, szerdán. 430 s . olyan párt, amely omögé felsorakozott az ipari munkásság (Derültség a munkáspártokon.) igen, az ipari munkásság, (a munkáspártok felé mutat) onnan, arról az oldalról, olyan párt, amely melleit hitvallást tett szeptember elején a magyar parasztság, araikor a MiHeniumi — emlékműnél mi kaptuk a leghosszabb itapsot, amely mellé odaállt a haladó értelmiség (Folytonosan növekvő zaj.), amely mellett ott van az iparos- és kereskedőtársadalom is (Egy hang a kisgazdapárt saraiban: Ki marad ki belőle 1 ?) senki sem marad ki belőle, olyan párt, amely (Szirmai István (k|p): A neofasiszták pártj :•!) máris idegessé tette a szomszéd párltot, (Tiltakozás a kisgazdapárt soraiban.), amelyet éppen tegnap helyeztek karantén, vesztegzár alá (Egy hang a kisgazdapárton: Ez a mese vége? — Zaj.), ennek a pártnak nevében a törvényjavaslatot, minthogy ebben a szövetkezeti szabadság tulajdonképen biztosítva nincs, nem fogadom el. (Taps a szabadságpárt soraiban, zaj a munkáspártokon. — Egy hang a szociáldemokratapárt soraiból: Isten ments, hogy elfogadja! — Dörrente! Kárólyné (kp): Nem is vártuk, hogy ©lfogiaidja! — Zaj.) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet délután 2 óra 3 perctől 2 óra 51 percig.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Az ülést újból megnyitom. n A napirend tárgyalására szánt ido letelt, ezért a vitát félbeszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsuk és tannak napirendjére tűzzük ki a szövetkezetekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) A nemzetgyűlés a napirendi javaslatot elfogadja. T. Nemzetgyűlés! Most következik az interpellációk előterjesztése. Mielőtt a szóbeli interpellációk előterjesztésére áttérnénk felolvastatom az írásbeli interpellációkat. Következik Jónás József képviselő úr írásbeli interpellációja a földmívielésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Futó József jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar földművelésügyi niiniszter úrhoz: Somogy vármegyébe a háborús események során behurcolták a tenyészbénaságot amely az 1945. év augusztus havában nyert hivatalos megállapítást Az állategészségügyi szakközegek erélyesen láttak a betegség kikutatásához, amelynek eredménye megyei viszonylatban szinte megdöbbentő. Az azóta folyó vizsgálatok adatai szerint vármegyénkben 90-et meghaladó község van érintve e betegséggel, mintegy 200 darab körüli ténylegesen betegnek talált és 1500 darabot meghaladó beteggyanús és fertőzésre gyanús lóval. Az amúgy is igen megfogyatkozott lólállományt véve számításbtai, 2000 körüli tenyészló részbeni pusztulásának, nagyobb részben pedig a tenyészetből való kikapcsolódásának és a havi vizsgálatokkal való állandó zaklatásának jelentőségét nem kell bővebben magyarázni. A tenyészbénaság elfojtására vonatkozó rendelkezéseket ós. jogszabályokat az 1928. évi XIX. te. végrehajtása tárgyában kiadott 100.000/1932. s enne"k vonatkozó szakaszait módosító földmívelésügyi miniszter!:, rendeletek tartalmazzák, melyek szerint a tenyészbénaságban beteg kancákat sütött bélyegzéssel látják el s a jelzéssel a tenyésztésből végleg kizárják, a betegeket és betegség gyanújában állókat pedig vérvizsgálat alá vonják, s attól függően dől el a sorsuk. Ez elfojtó intézkedések helyesek és indokoltak is, azonban az történt, hogy a beteggyanús és fertőzésre gyanús kancák egy nagy része egy évet meghaladóan vérvizsgálat nélkül van korlátozás alatt, havi állatorvosi vizsgálatra kötelezve. Ez állattömegre a szakemberek még mindig nem mondták ki a döntést, betegek-e vagy sem. A sok tulajdonos e miatt és a havonkinti zaklatás miatt türelmét vesztve méltatlankodik, bizalmatlan, sőt sok esetben goromba a vizsgáló állatorvossal szemben, aki viszont szaktekintélyét látja lejáratva és szomorúan tapasztalja a gazdák elidegenedését. Nincs vérvizsgálat, nincs segítség, a gazdaközönség és a kint működő állatorvosok részére. Érdeklődésünkre olyan felvilágosítást kaptunk, hogy a háborús kárt szenvedett vizsgáló állomás nem rendelkezik a vizsgálathoz szükséges tenyészbénaság kóranyagával fertőzött fehérpatkányokkal 'és nem tud ilyeneket beszerezni. Felkérem a földimíveilésügyi miniszter urat, adjon felvilágosítást arriai nézve, hogy az amúgyis igen megcsappant magyar lóállomány pusztulásánlak megakadályozására miért nem lehetett ezeket a kísérleti állatokat beszerezni, vagy ha azt — mint ahogy értesültem, — megkísérelték sikertelenül, miért nem folytatták (addig, amíg eredményre nem vezetett 1 ? Ha a közeli államok ilyennel nem rendelkezőnek^ miért neim hoztak a távolabbiakból s ha Európában nincs, idegen földrészről? Ha mi agrárállam vagyunk, erre fedezetet kellett és kell találni. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ezen, az ország lóállomá.nyát veszélyeztető betegségre való tekintettel, ha kell, ia< legnagyobb anyagi áldozatok árán is .megbízható 1 és vérvizsgálatra alkalmas antigenes patkányokat szerezzen he. Nem engedhető meg az, hogy a már nagyon megfogyatkozott állatállományunkat még egy olyan betegség is pusztítsa, amellyel szemben tehetetlenek vagyunk. Meg kell a módját és ia) lehetőségét találni annak, minden anyagi áldozat árán is, hogy ezt a betegséget meggátoljuk, onert ha ez nem történik meg, termelésünkben katasztrofális visszaesés fog bekövetkezni. — Jónás József s. k. nemzetgyűlési képviselő.« Elnök: A nemzetgyűlés aa interpellációt kiadja a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Pali Sándor képviselő úrnak a földmívelésügyi miniszter_ úrhoz ' intézett írásbeli interpellációja a> tűzifa részért való kitermelésének újbóli engedélyezése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Futó József jegyző (olvassa): »A fakitermelésinél az előző években az volt a szokás a Dunántúlon és általában tai dunántúli erdőségekben, hogy helyenkint a tűzifát a lágy fánál feles, míg a keményfáknál egyharmadrészért termeltették ki az erdőgazdaságok. Ilyen részes kitermelési lehetőségek mellett ; minden igyekvő és rászoruló munkás parasztember, bármennyi hold földje volt is, munkája által biztosítani tudta egész évre tüzelőjét. Ez azért is volt fontos, mert a falusi kisemberek a
