Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-74

417 A nemzetgyűlés 74. ülése 1946 évi szövetkezeti törvény elé sokan néztek aggálylyal. Azért, hogy ezt le tudtuk gyűrni és a szövetkezeti törvény már a neimaetgyűlés előtt van, a nemzetgyűlés megvitathatja, elfogadhatja, módosításokat tehet rajta, olyannak ítélheti, laimilyennek éppen a szövegezők s a széles néprétegek érdékei megkívánják, mondom, hogy idáig eljuthattunk: ezért a miniszter űrntaik kell köszönetet mondani. De ugyanígy köszönetet kell (mondanunk dr. Jóosik Lajos szövetkezeti államtitkár úr működéséért, akinek határozottsága és következetessége nagy segítség voltba törvény^előrevitele, a törvény megszövegezése területén. Ai továbbiakban ki kell emelnem Hévey osztályfőnök úr, professzor tudós segítségét. Azután pedig különösen alá kell húznom a minisztérium szövetkezeti osztályának, az érdekképviseleteik! szövetkezeti embereinek, lelkes harcosainak munkáját. Elsősorban is legyen szabad megemlítenem dr. Boros Lajost, dr. Fülöp Kálmánt, a törvényjavaslat szövetkezetpolitikai és jogpolitikai szerkesztőit, továbbá az e tekintetben munkatársainkat : dr. Krüzsély Józsefet, dr. Mezei Jánost, Anisits Sándort, Füzesi Istvánt és Farkas Jánost. (Nagy Vince (msz): A KOKSz-ot kifelejtette!) Ki kell emelnem ezeket a munkatársainkat azért, mert a törvémyaflkotás, a törvény megszövegezése során az elmúlt esztendőben ' a legtöbbet dolgoztak és állandóan résztvettek ebben a munkában. Úgyis mint munkatársaimnak, akikkel együtt dolgoztam, úgyis mint barátaimnak, munkájukért, sok áMozatos, fáradságos törekvésükért köszönetet kell mondanom. Ügy _ dolgoztak, ahogyian valóban a népi mozgalmi, a népi szövetkezeti mozgalmat megvalósítani akaró emberek, a nép fiaiü tudnak dolgozni saját népükért Biztos vagyok benne, hogy a magyar szövetkezeti éítet harcaiban ezekre a szövetkezeti emberekre még a jövőben is sokszor szüksége lesz a magyar népnek. ('Nagy Vince (msz): Majd meglátjuk! Emeleim poharamtat!...) T. Netmaetgyülés ! Magyar népünknek alkotunk most törvényt, amely a gazdasági felemelkedést van hivatva biztosítani, annak a magyar népnek, amely a törvényalkotásokra bennünket ideküldött. Ez a nép bebizonyította, hogy éretten tud élni a politikai demokrácia eszközeivel és méltó a politikai demokráciára. Most rajtunk a sor, hogy részükre ezt a gazdasági demokráciát biztosítsuk. Ha most megalkotjuk a törvényt, ne. felejtsük el, hogy ennek tartalommal, élettel való mgtöltése a niép feladatai lesz, a dolgozó százezrek és milliók feladata. Őrködnünk kell tehát azon, hogy a- munkájukból élő magyar milliók tényleg a kezükbe vegyék gazdasági életük irányítását, emberibb élethez jussanak és társadalmilag felemelkedhessek ez a sokat szenvedett, gazdaságilag elnyomott, de mindenkép jobb sorsra érdemes magyar nép. (Élénk éljenzés és taps a a koalíciós pártok oldalán.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt sizó

r nokok közül? Hegy esi János jegyző: Némethy Jenő! Elnök: Némethy Jenő képviselő urat illeti a iszó. (Egy hang a kisgazdapárton: Jön ai támadás! — Nagy Vince (msz): Jön a bírálat. — Dénes István (pk) : Miért támadás az, ha egy ellenzéki képviselő fel mer szólalni?) Némethy Jenő (msz): T. Nemzetgyűlés! Az előadó úr azt a kijelentést tette, hogy a demokrácia bizonyos mértékig kompromitNEMZETöYtTLÉlSl NAPLÓ IV. december hó í-én, szerdán. 418 tálta a szövetkezeti életet. Erről néhánnyal több szót akarok és fogok mondani. Október hónap végefelé Bárányos Károly, akkori közellátási, jelenleg földmívelésüigyi miniszter, Kerék Mihály, a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központ ügyvezető alelnöke, Jóesik Lajos, szövetkezeti államtitkár, Farkas Ferenc, az OFI elnöke és Horváth János, a törvényjavaslat előadója egy kiáltványt &nté> zett a magyar néphez a szövetkezetek kérdésében. Erre a kiáltványra később vissza fogok térni, most osiak egyetlenegy mondatát akarom idézni .kiindulópontul. (Olvassa): »Két ellenséges tábor néz egymással farkasszemet a könnyelműéin halálraitélt 1 egészebb szövetkezeti szervünk, a Hangya végső vonaglása fölött.« Itt közbevetőleg' meg kell jegyeznem, hogy Farkas Ferenc, aki a Szö'vetkezeti Tanácsban nemcsak Ítélőbíró volt akkor, amikor a Hangya felett a halálos Ítéletet meghoztuk, hanein vádló is volt, úgy *átszik, most már más álláspontra jutott. Mivel a nemzetgyűlésnek több tagja csak 1945 őszén kapcsolódott be a politikai életbe és így ném tudhat arról, hogy a magyar politikában és a gazdasági életben 1945 kora tavaszán mi történt és mi történt különösen a szövetkezeti vonatkozásban, méltóztassék: meg

1 engedni, hogy én, aki szemtanú és részes voltam, röviden elmondjam azt, miért kellett az akkori intézkedéseknek szükségképpen ahhoz a helyzethez vezetni, amelyet a kiáltvány, amelyet én idéztem, megállapított. (Halljuk! Ha íjuk! szabadságpárton.) Eat el kell mlondánom azért is, hogy nyoma legyen valahol, legyen nyoma itt a nemzetgyűlés naplójában, hogy lássa az utókor, hogyan találkozott a magyar szövetkezet a magyar demokráeiávaji. Nem kívánok túlozni és nem is fogok túlozni. Amikor a mozikkal kapcsolatos interpellációmat elmondtam, (Dénes István (pk): Meglesz a moziszövetkezet is!) akkor elmondtam, hogy a pártok hogyan aggatták ki és cserélték a mozik kapuján az elfoglalást jelző táblákat, s akkor kifejtettem, hogyan jutottak a mozik alapján a pártok monopóliumokhoz, latifundiumokhoz. (Morgás \a szabadságpárton.) Akkor egyik (képviselő társam közbekiáltíás formájában azt mondta, hogy ez túlzás. Nem volt lakkor alkalmam és időm reflektálni erre a közbekiáltásra, hogy mennyire nem volt túlzás, éppen ezért röviden most kell erre kitérnem, még pedig azért, hogy előre bejelentsem, hogy az, amit mondani fogok éppen annyira nem túlzás, mint amennyire nem voilt túlzás az, amit a mozikról _ mondtam. Közbeszóló képviselőtársam aki azóta a pártomat lacikonyhához hasonlítva pecsenyesütéssel is megvádolta, eléggé messziről indult el a kisgazdapárt felé és eléggé későn, olyan későn érkezett meg oda, hogy nem lehetett tanuja mindannak, amiről a ónozik kap" esán tanúbizonyságot tettem. Usryanis 1932-ben, mikor a lenti választást harcoltuk meg, akkor az ellenfélnek volt a titkára és kortese; igaz, hogy 1939-ben ő, aki addig a MEP-nek a tagja volt, sértődötten kisgazdapárti jelöltséget vállalt, utána azonban megszakította ismét a kapcsolatát és bizonyos titubációk után, csak 1945 nyarán érkezett meg, tehát amikor a moziknál tanú nem lehetett. Az a körülmény pedig, hogy a tél folyamán már a kisgazdapárt őt bizta meg a muzik árusításával, nem jogosítja fel arra, hogy az én állításomat túlzásnak, valótlanságnak minősítse, akármilyen formában kétségbe vonja. (Zaj a kisgazdapárton.) 27