Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-74

41Ö A nemzetgyűlés 74. ülése 1946 évi Ha tehát akkor nem túloztam, éppen úgy nem lesz túlzás az sem, amit a szövetkezetek­nek a demokráciával való találkozásáról el fogok miondani. (Halljuk! H lljuk! a kisgazda­párton.) Hogyan indult meg Magyarországon a szövetkezeti élet? Körülbelül úgy, mint aiho­gyan a moziknál megindult, a különbség csak az volt, hogy a szövetkezeteknél nem táblákat akasztottak ki a demokratikus pártok, hanem azokat pártkiküldöttekkel vették birtokba. Még januárban történt, amikor a pártom részéről — akkor a kisgazdapártban voltam, amelynek törzséhez alig tartozott néhány em­ber és amikor Budán ropogtak a fegyverek — azt a megbízást kaptam, hogy látogassam meg a Hangyát és legyek a Hangyának a megin­dulásban segítségére. A megbízatásnak eleget is tettem. Nem a Közraktár-utcában találtam meg, az üres volt, el volt hagyva, hanem a Zsil-utcai paprika­központban- Megtaláltam a vezetőséget és el­mondtam jövetelem célját, örültek hogy jöt­tem és különösen örültek, amikor igazolványo­kat helyezhettem kilátásba, hiszen az igazol­ványláz akkor tört ki Budapesten. De mind­járt közölték is velem, hogy elkéstem, lekés­tem, mert megelőzött — nem Moskoviez (Derültség) — hanem ai 1 szociáldeimiokratapárt Hamburger Sándor személyében, aki már 24 órával korábban beleült a vezérigazgatóá székbe és intézkedett mindenben és mindenek felett. (Szeder Ferenc (szd): Miért nem sietett jobban 1 ! — DerÜ tség.) Én nem akadtam a ve­zérigazgatói székibe' ülni. (Felkiáltások a szo­ciáldemakr'Jta és a kommunist tyáfton: No! No! — Derültség.) Most sem. ülök. (Szeder Fe- j rene (szd}: Persze, hogy nem! — Derültség.) Természetes, hogy a szövetkezet minden­ben engedelmeskedett a diktátornak, dehát ki is mert volna akkor egy demokratikus párt­nak ellentmondani, amikor ma is olyan kevés emberben van meg erre a bátorság? (Közbe­szólás a kisgazdapárton: Talán mégis vannak egynéhányan! — Derültség.) Nem sokan va­gyunk. Amikor én azután Hamburger Sáiüdbr mű­ködését kifogás tárgyává tettem és az ügy a Nemzeti Bizottság elé is került, a ^ Nemzeti Bizottság úgy oldotta meg a kérdést, hogy saját képére és- hasonlatosságára bizottságot küldött a Hangyához, az ágynevezett ötös Hangya-bizottságot. Az összetétele ugyanaz volt, ami à Nemzeti Bizottságok összetétele; abszolút majoirizálása a polgári oldalnak. Nem szeretek neveket megnevezni, de mégis fel kell soroilnom azokat, mert a nevek között többen ma a szövetkezeti életben igen jelentékeny pozíciókat foglalnak el. Hamburger Sander, a szociáldemokratapárt kiküldötte ter­mészetesen továbbra is delegált maradt, benne is maradt a vezérigazgatói székbon. A kommu­nistapárit Becskő Józsefet, a nemzeti paraszt­párt Farkas Ferenc urat, aki jelenleg az OFI elnöke, küldte; Kovács Józsefmét a szakszerve­zet küldte, én magam pedig a kisgazdapárt részéről voltam ott. (Justus Pál (szd): Azt hittem, hogy a szabadságpártból!) Nem, kép­viselőtársaim, a kisgazdapárt részéről voltam ott. (Egy hang a szociáldemokratapárt oldalá­ról:Nagyon régen lehetett az már! — Stühmer­né Oberschall Ilma (msz): Erre még illik em­lékezni!) Természetes, hogy csak egy akarat érvé­nyesült, a másik négy tagnak az akarata, mert meg kell állapítanom, hogy a parasztpárt min­december hó 4-én, szerdán. 420 denben százszázaléki^ egyetértett a másik há­rom taggal. (Nagy Vince (msz): Ez a szép, az egység!) Ez azonban rövid ideig tartott, mert a magyar szövetkezetek életében egy hét múlva,, — ez tudniillik február 12-én történt — feb­ruár 19-én egy ugrásszerű fejlődés következett, Ekkor a Budapesti Nemzeti Bizottság, illetve azon keresztül az akkori közellátási kormány­biztos, Vas Zoltán, a. Hangya-'bizottság minden egyes tagjához egy levelet intézett. (Nagy Vince (msz): Már akkor leveleztek 1 ?) Ez egy történelmi dokumentum, éppen ezért szükségesnek tartom, hogy felolvassam, annyira karakterizálja a demokráciának és a szövetke­zeti gondolatnak a viszonyát (Nagy Vince (msz): Na halljuk! — Olvassa): »A budapesti nemzeti bizottság megbízza. Önt a magyaror­szági összes szövetkezetek — kivéve a hitelszö­vetkezeteket, — továbbá az ezen szövetkezetek kötelékébe vagy felügyelete, illetőleg ellerr őrzése^ ialá tartozó összes szövetkezetek, vállala­tok, érdekeltségek, kulturális és jóléti intéz­mények vezetésével, felügyeletével és ellenőrzé­séivel, és feljogosítjuk Önt minden intézkedés­nek megtételére, amelyek a vezetés, a felügye­let és az ellenőrzéssel kapcsolatban felmerül­nek-. Budapest, 1945. fehruár 19. Vas Zoltán kormánybiztos.« (Egy hang a szociáldemo­kratapárt oldaláról: Mi itt a baj 1 ? —­Filó Samu (kg): Ezt a levelet a képviselő úr kapta meg?) Ezt én kaptam. (Filó Samu (kg): Ez megtisztelő önre nézve!) Ezt én kaptam és ugyanilyet kapott négy másik társam. Mi te­hát öten Magyarországon - impériumot kap­tunk az összes szövetkiezetekrei. (Justus Pál (szd): Akkor nem volt kifogásaez ellen?) Elmondom, kedves, képviselőtársain, mél­tóztassék csak megszokott foglalkozását tovább folytatnji! (Vásáry József (msz): Nincs ke­nyere!) Méltóztassék a tízórait tovább maj­szolni, engem ne zavarni. (Justus Pál (szd): ' Nincs tízóraim, nem kapok rá pénzt az Al­kaloidától!) Öten kaptunk tehát impériumot az összes magyarországi szövetkezetek fölött. Az igazgatóságok megszűntek. (Justus Pál (szd): Nem is tiltakozott ellene a képviselő úr?) En igenis az első összejövetelünkön tiltakoztam és megmagyaráztam az uraknak, hogy a szövetke­zeteket a közgyűlés, illetőleg az igazgatóság képviseli s akit oda behelyeznek ilyen rende­lettel, annak nincs joga a szövetkezetek kép­viseletében semmi jogcselekményt elvégezni. (Nagy Vince (msz): Vas Zoltán mint jogfor­rás!) Nincs bejegyezve a cégbírósághoz, tehát harmadik személlyel szemben a cselekménye teljesen hatálytalan. Ezek az érvek, ezek a megjegyzések azon­ban az ötös bizottság többi tagjait egyáltalán nem zavarták. (Justus Pál (szd): Lemondott erré képviselő úr?) Történetet mesélek, min­denre sor kerül. (Pfeiffer Zoltán (kg) állam­titkár: Mesedélután!) Az ötösbizottság azon­ban csalkhamar belátta, hogy segédcsapatra van szüksége, mert azt a feladatot, hogy öt ember igazgassa Magyarország összes szövet­kezetét, nyilvánvalóam még a többi tagok be­látása szerint is teljesen képtelenség ellátni. A segédbsapait meg is érkezett. A segédcsa­pat megérkezése után a Hangya-bizottság — mert akkor még Hangya-bizottság volt a neve — bevoinuit az OFI palotájába, majd egyik üléséin felállott Farkas Ferenc igen t- kép­viselőtársam és indítványozta: most pedig alakuljunk át Országos Szövetkezeti Tanáccsá. (Nagy Vince (msz): Átalakuló művészet!) En

Next

/
Oldalképek
Tartalom