Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-74
41Ö A nemzetgyűlés 74. ülése 1946 évi Ha tehát akkor nem túloztam, éppen úgy nem lesz túlzás az sem, amit a szövetkezeteknek a demokráciával való találkozásáról el fogok miondani. (Halljuk! H lljuk! a kisgazdapárton.) Hogyan indult meg Magyarországon a szövetkezeti élet? Körülbelül úgy, mint aihogyan a moziknál megindult, a különbség csak az volt, hogy a szövetkezeteknél nem táblákat akasztottak ki a demokratikus pártok, hanem azokat pártkiküldöttekkel vették birtokba. Még januárban történt, amikor a pártom részéről — akkor a kisgazdapártban voltam, amelynek törzséhez alig tartozott néhány ember és amikor Budán ropogtak a fegyverek — azt a megbízást kaptam, hogy látogassam meg a Hangyát és legyek a Hangyának a megindulásban segítségére. A megbízatásnak eleget is tettem. Nem a Közraktár-utcában találtam meg, az üres volt, el volt hagyva, hanem a Zsil-utcai paprikaközpontban- Megtaláltam a vezetőséget és elmondtam jövetelem célját, örültek hogy jöttem és különösen örültek, amikor igazolványokat helyezhettem kilátásba, hiszen az igazolványláz akkor tört ki Budapesten. De mindjárt közölték is velem, hogy elkéstem, lekéstem, mert megelőzött — nem Moskoviez (Derültség) — hanem ai 1 szociáldeimiokratapárt Hamburger Sándor személyében, aki már 24 órával korábban beleült a vezérigazgatóá székbe és intézkedett mindenben és mindenek felett. (Szeder Ferenc (szd): Miért nem sietett jobban 1 ! — DerÜ tség.) Én nem akadtam a vezérigazgatói székibe' ülni. (Felkiáltások a szociáldemakr'Jta és a kommunist tyáfton: No! No! — Derültség.) Most sem. ülök. (Szeder Fe- j rene (szd}: Persze, hogy nem! — Derültség.) Természetes, hogy a szövetkezet mindenben engedelmeskedett a diktátornak, dehát ki is mert volna akkor egy demokratikus pártnak ellentmondani, amikor ma is olyan kevés emberben van meg erre a bátorság? (Közbeszólás a kisgazdapárton: Talán mégis vannak egynéhányan! — Derültség.) Nem sokan vagyunk. Amikor én azután Hamburger Sáiüdbr működését kifogás tárgyává tettem és az ügy a Nemzeti Bizottság elé is került, a ^ Nemzeti Bizottság úgy oldotta meg a kérdést, hogy saját képére és- hasonlatosságára bizottságot küldött a Hangyához, az ágynevezett ötös Hangya-bizottságot. Az összetétele ugyanaz volt, ami à Nemzeti Bizottságok összetétele; abszolút majoirizálása a polgári oldalnak. Nem szeretek neveket megnevezni, de mégis fel kell soroilnom azokat, mert a nevek között többen ma a szövetkezeti életben igen jelentékeny pozíciókat foglalnak el. Hamburger Sander, a szociáldemokratapárt kiküldötte természetesen továbbra is delegált maradt, benne is maradt a vezérigazgatói székbon. A kommunistapárit Becskő Józsefet, a nemzeti parasztpárt Farkas Ferenc urat, aki jelenleg az OFI elnöke, küldte; Kovács Józsefmét a szakszervezet küldte, én magam pedig a kisgazdapárt részéről voltam ott. (Justus Pál (szd): Azt hittem, hogy a szabadságpártból!) Nem, képviselőtársaim, a kisgazdapárt részéről voltam ott. (Egy hang a szociáldemokratapárt oldaláról:Nagyon régen lehetett az már! — Stühmerné Oberschall Ilma (msz): Erre még illik emlékezni!) Természetes, hogy csak egy akarat érvényesült, a másik négy tagnak az akarata, mert meg kell állapítanom, hogy a parasztpárt mindecember hó 4-én, szerdán. 420 denben százszázaléki^ egyetértett a másik három taggal. (Nagy Vince (msz): Ez a szép, az egység!) Ez azonban rövid ideig tartott, mert a magyar szövetkezetek életében egy hét múlva,, — ez tudniillik február 12-én történt — február 19-én egy ugrásszerű fejlődés következett, Ekkor a Budapesti Nemzeti Bizottság, illetve azon keresztül az akkori közellátási kormánybiztos, Vas Zoltán, a. Hangya-'bizottság minden egyes tagjához egy levelet intézett. (Nagy Vince (msz): Már akkor leveleztek 1 ?) Ez egy történelmi dokumentum, éppen ezért szükségesnek tartom, hogy felolvassam, annyira karakterizálja a demokráciának és a szövetkezeti gondolatnak a viszonyát (Nagy Vince (msz): Na halljuk! — Olvassa): »A budapesti nemzeti bizottság megbízza. Önt a magyarországi összes szövetkezetek — kivéve a hitelszövetkezeteket, — továbbá az ezen szövetkezetek kötelékébe vagy felügyelete, illetőleg ellerr őrzése^ ialá tartozó összes szövetkezetek, vállalatok, érdekeltségek, kulturális és jóléti intézmények vezetésével, felügyeletével és ellenőrzéséivel, és feljogosítjuk Önt minden intézkedésnek megtételére, amelyek a vezetés, a felügyelet és az ellenőrzéssel kapcsolatban felmerülnek-. Budapest, 1945. fehruár 19. Vas Zoltán kormánybiztos.« (Egy hang a szociáldemokratapárt oldaláról: Mi itt a baj 1 ? —Filó Samu (kg): Ezt a levelet a képviselő úr kapta meg?) Ezt én kaptam. (Filó Samu (kg): Ez megtisztelő önre nézve!) Ezt én kaptam és ugyanilyet kapott négy másik társam. Mi tehát öten Magyarországon - impériumot kaptunk az összes szövetkiezetekrei. (Justus Pál (szd): Akkor nem volt kifogásaez ellen?) Elmondom, kedves, képviselőtársain, méltóztassék csak megszokott foglalkozását tovább folytatnji! (Vásáry József (msz): Nincs kenyere!) Méltóztassék a tízórait tovább majszolni, engem ne zavarni. (Justus Pál (szd): ' Nincs tízóraim, nem kapok rá pénzt az Alkaloidától!) Öten kaptunk tehát impériumot az összes magyarországi szövetkezetek fölött. Az igazgatóságok megszűntek. (Justus Pál (szd): Nem is tiltakozott ellene a képviselő úr?) En igenis az első összejövetelünkön tiltakoztam és megmagyaráztam az uraknak, hogy a szövetkezeteket a közgyűlés, illetőleg az igazgatóság képviseli s akit oda behelyeznek ilyen rendelettel, annak nincs joga a szövetkezetek képviseletében semmi jogcselekményt elvégezni. (Nagy Vince (msz): Vas Zoltán mint jogforrás!) Nincs bejegyezve a cégbírósághoz, tehát harmadik személlyel szemben a cselekménye teljesen hatálytalan. Ezek az érvek, ezek a megjegyzések azonban az ötös bizottság többi tagjait egyáltalán nem zavarták. (Justus Pál (szd): Lemondott erré képviselő úr?) Történetet mesélek, mindenre sor kerül. (Pfeiffer Zoltán (kg) államtitkár: Mesedélután!) Az ötösbizottság azonban csalkhamar belátta, hogy segédcsapatra van szüksége, mert azt a feladatot, hogy öt ember igazgassa Magyarország összes szövetkezetét, nyilvánvalóam még a többi tagok belátása szerint is teljesen képtelenség ellátni. A segédbsapait meg is érkezett. A segédcsapat megérkezése után a Hangya-bizottság — mert akkor még Hangya-bizottság volt a neve — bevoinuit az OFI palotájába, majd egyik üléséin felállott Farkas Ferenc igen t- képviselőtársam és indítványozta: most pedig alakuljunk át Országos Szövetkezeti Tanáccsá. (Nagy Vince (msz): Átalakuló művészet!) En
