Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-73

359 À nemzetgyűlés 73. ülése 1946. tetni. El kellett végezni az árszabályozásra vonatkozó számításokat akkor, araikor sem a munkabérek, sem a szállítási költségek, sem az adóterhek nem voltak ismeretesek és mindezekéit csak becslés alapján lehetett figyelembe venni. Ezek a későbbiek során sok esetben módosultak és még most is állandó tárgyalás alatt vannak. így az áraknak augusztus hónap folyamán és szeptemberben kialakult átmeneti színvonalait nem letit volna indokolt összehasonlítani. Ma a helyzet már jobban kialakult s így helyesebbnek véltem, ha Képviselő úr interpellációjára csak most adok választ A stabilizáció gazdasági alapfeltételét az a szükségszerűség képezte, hogy az árak és a bérek között olyan összhangot teremtsünk, amely mellett annyi pénz került ckwoán forgalomba, amennyivel szemben megfelelő árumennyiség is áll rendelkezésre. Tekintettel arra, hogy * az ország termelő berendezése nem éri el a háborúelőtti teljesítményt, azonkívül a csökkent produkcióból kell a Vörös Hadsereg ellátásáról gondoskodni és a jóvátételi szállításokat is kielégíteni, továbbá az újjáépítésnek piacra kerülő árukat nem termelő munkáját is elvégezni, természetszerű, hogy nem lehet olyan béreket és fizetéseket megállapítani, melyek a háb'orúelőtti árumennyiség megvásárlását tennék lehetővé. Ennyi fogyasztható árumennyiséggel ugyanis az ország rem rendelkezik. A mezőgazdasági lakosság jövedelme általánosságban nem munkabérekből tevődik Össze, hanem a termelt cikkek piacrahozatalából. Ahogyan tehát az ipari munkásoknak és tisztviselőknek a csökkent árukészletnek megfelelően csupán kisebb bért lehetett megállapítani, ugyanúgy a háborús nyomorúság eredményeként a mezőgazdasági termények árát is az iparcikkekhez képest alacsonyabb színvonalra kellett szállítani. Az elvégzett számítások azt mutatták, hogy az ország a fenti okok miatt csupán olyan árumennyiség belső felhasználására számíthat, amely mellett az ipari árakat a háborúelőtti helyzettel szemben a mezőgazdasági áraknál kb. 50—60 százalékkal magasabban kell megállapítani. A stabilizációs munkálatok eredményeként az árak ennek .megfelelően alakítattak ki és bár a mai helyzet is még igen súlyos, mind a mezőgazdasági lakosság, mind a tisztviselőkre és ipari munkásokra, mégis mindenki megállapíthatja, hogy a rideg, számszerű adatok mellett, saját kis háztartása körében is kedvező jelentős változás következett be- Számításba -kellett továbbá venni, hogy a stabilizáció eredményeképpen kialakuló ipari termelés - később lehetővé teszi az árak bizonyos mértékű mérséklését. Óvatosságból azonban helyes volt az ipari árakat a számítások szerint szükséges árszinten kialakítani és azután ezt az árszintet a lehetőséghez képest mérsékelni igyekezni, mint fordítva eljárni ; az ipari árakat alacsonyabb szinten megállapítani és később a korrekciót felfelé keresztülvinni. A stabilizációba vetett bizalmat ugyanis a lehetővé váló árleszállítás erősíti, míg az utólag elrendelt áremelés gyöngíti. Az árkialakítás munkája még nincsen befejezve, miután most nyílik csak mód fokozatosan azoknak a feltevéseknek a felülvizsgálatára, amelyekre az árszabályozási munkálatokat felépítettük. Ezek eredmémyekénít. igen évi december hó 3-án, kedden. S6Ó sok változásra nyílott mód már eddig is és még további kedvező módosítások várhatók. Fel szeretném azonban a figyelmet hívni arra, hogy a mezőgazdasági és az ipari árak összehasonlításánál a tárgyilagos szemlélő a mezőgazdasági árakat ne azonosítsa a búzára megállapított árral. A lehető alacsony kenyérár érdekében ugyanis itt az 1939. évi árnak csupán 2.2-szerese léptetett életbe, míg a beszolgáltatás keretében várható egész mezőgazdasági árucikkmennyiség átlagos emelkedése v.z 1939-el szemben éppen eléri, sőt meghaladja a 3-szorost Az iparcikkek árának átlagos emelkedése a négyszerest számottevően nem haladja meg és kivételt csupán ott kellett tenni, ahol azt vagy külföldről behozott nyersanyagok és üzemanyagok, mint pl. koksz, guïnmi, bőr, vegyszerek, fémek és egyebek tették szükségessé, vagy pedig a termelésnek más elháríthatatlan emelkedése okozta a drágulást. A megállapított ipari és mezőgazdasági árak, valamin* fizetések és munkabérek közötti arányt az ár- és bétrmegállapítás munka* jávai legalább azonos mértékben befolyásolja jelenleg a kiboesájtott pénz mennyisége is. A forintnak csupán a legszüks}'ige>seibb mértékben történő kibocsájtása az árszabályozásnál adott felső kereteken belül automatikusan alakítja ki a keresletnek és kínálatnak, tehát a béreknek és fizetéseknek, valamint az ezzel szembenálló ármennyiségnek megfelelően a tényleg kifizetésre kerülő árakat Itt kellett gondoskodni arról, hogy a meziő^ gazdasági termelők a szükségszerűen alacsonyan megállapított árakat eladásajknál valóban megkapják és az általános pónzhiányi ne (kényszerítse őket arra, hogy te'riményeiket a megállapítottnál alacsonyabb áron hozzák forgalomba. Az ezen a téren jelentkeaő átmeneti nehézség után ma már elmondható, hogy a felvásárló kereskedelmet sikerült olyan pénzmennyiséggel ellátni és a rendelkezésükre bocsátott pénz felhasználását olyan módon ellenőrizni, hogy a beszolgáltatásra kerülő termények rendeletileg megállapított árának kifizetése, (kivételes esetektől elteikiintve, nem ütközik nehézségbe. Az áralakulásnak a mezőgazdasági termelőkre, valamint tisztviselőikre és ipari munkásakra kényszerűségből eltűrt mai kedvezőtlen helyzete számottevően csupán akkor lesa megjavítható, ha az ország belső termelése fokozatosan emelkedik és mind nagyobb és nagyobb árumennyiséget sikerül piacra hozni. Ennek a javulásnak minden hasznát és előnyét a mezőgazdasági lakosság, valamint a fix jövedelemből élő tisztviselőik és ipari dogozók részére kívánjuk biztosítani s az ország egész lakosságának megfeszített munkájára van szükség ahhoz, hogy ez a javulás (minél előbb és minél nagyobb méretű lehessen. Azi interpelláció második részére vonatkozóan az alábbiakat közölhetem: A kenyérgabona tekintetébeni' moist már tiszta képet lehet alkotni a terméseredményről és ehhez képest a beszolgáltatás várható ered* menyéről, illetőleg ezeknek a fennálló kötelesség teljesítéséhez való viszonyáról. Ezek alapján olyan intézkedést tenni, hogy a gazdálkodók a beszolgáltatási kötelesség teljesítése után visszamaradó kenyérgabona feleslegeikkel teljesen szabadon rendelkezzenek, semmi szín alatt sem lehet. Ilyen intézkedés a legnagyobb