Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-73
361 À nemzetgyűlés 73. ülése 1946. évi december hó 3-án, kedden. 362 mértékben veszélyeztetné a stabilizációt és ' az ínséges gazdák vetőmagellátását. Ez utóbbi cél érdekében kellett a földmívelésügyi mimisztea* úrnak arra az elhatározásra jutnia, hogy a gazdálkodók minden kenyérgabona feleslegét igénybe veszi, úgyhogy az igénybevett mennyiségekért felárat fizet. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a kenyérgabona és az olajosmag tekintetében a jelenlegi helyzet az, hogy a gazdálkodó beszolgáltatása kötelesség teljesítése után megmaradt készletét kereskedelmi forgalomba hozatal céljából gyűjtő-kereskedőnek, fogyasztás céljából pedig vásárlási engedély ellenében a hatósági ellátásról lemondott személy részére eladhatja. A (kukoricának és a zabnak, mint helyettesítő terménynek a forgalma szabad és e terményeik felett a gazdálkodók szabadon: rendelkezhetnek. A beszolgáltatási kötelesség teljesítése után fennmaradt burgonyát a gazdálkodó szintén szabadon eladhatja. Budapest, 1946. november 6. Bárányos s. k.« Elnök: Vásáry József képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Vásáry József (msz): Igen t. Nemzetgyűliés! Azt gondoltam annak idején, hogy erre az egész országnak valóban minden dolgozóját érintő, tisztán és kizárólag gazdasági kérdésre a miniszter úr hasonlóan őszintén és világosan adja meg válaszát. Talán nem, lesz felesleges, ha felemlítem, hogy én csak azt kérdeztem, hajlandó-e a kormány az ipari, mezőgazdaságii árak, v a munkabérek és fizetések között fennálló egészségtelen arányokat megszüntetni, továbbá a földműveseknek tett ama igéretét beváltani, amely szerint a beszolgáltatáson felüli mennyiséggel szabadon rendelkeznek. Ezt a kérdést annyira világosan, egyszerűen és magyarul tettem fel,- hogy a kormánynak csak azt kellett volna mondania: hajlandó vagyok az árak és fizetések aránytalanságát kiegyenlíteni, de bár ^tényleg tettem Ígéretet annakide'" jén a földmívelő népességnek és biztattaim, hogy a beszolgáltatáson felüli mennyiséggel szabadon rendelkezhetik majd, ezt az ígéretet nem akarom, nem fogom, vagy nem tudóim • megtartani. -Méltóztatnak látni, hogy a kormány nevében a miniszter úr ezzel ellentétben egy ötoldalnyi hosszú választ ad nekem. Igazán kár volt ezt a nagy -munkát adni annak a tisztviselőnek, aki a választ összeállította, mert a kérdést ' a kormány nagyon röviden megválasBolhatta volna. Figyelmeztetem azonban a kormányt, hogy rövidesen meg fog jönni a válasz majd erre a kormánymegnyilatkozásra is, ugyanúgy, mint amikor legutóbb egy interpellációmra adott választ Balogh államtitkár űr fölényesen azzal végzett, — minekelőtte egy nyolc oldalnál hosszabb polémiába bocsátkozott velem — hogy a kormány iránti bizalom kérdése az, kik kaptak kiviteli engedélyt^ és mi történt ezekkel. Utána a kommunistapárt hivatalos lapjában olvastam, hogy egy Pop o vies Gyula nevű fiatalember, akinek a felszabaduj láskor egyetlenegy fillérje sem volt, 2 millió svájci frankot tudott kiutalni Svájcba. Igaz, hogy Popovics Gyula nagyon régi jóbarátja volt Gordon pénzügyminiszternek. A kérdést akkor elintézték azzal, hogy ne törődjem vele. Most megint itt van a válasz.. Igazán felesleges lenne a részleteibe bocsátkoznom., Ez a 'válasz a politikai mellébeszélésnek valóban iskolapéldája. Amikor egyszerűen igennel vagy nemmel lehetne válaszolni, a miniszter úr a magyarázás útvesztőjébe megy bele és — méltóztassanak megnézni — egyik állítását a másik után cáfolja meg. Azt mondja, nem egyszerű kérdéseik voltak ezek, amelyeket én felvetettem, mert »a stabilizáció egyik elsőrendű feladata éppen a képviselő úr által felvetett kérdések megoldása volt«. Joggal elvárhattuk volna tehát, -hogy amikor a kormány a stabilizációra kellőkép" pen felkészült és elsőrendű feladatának tekintette e kérdés megoldását, akkor ezeket a kérdéseket már abban az időben megoldotta volna, s akkor nem jutottunk volna oda, bogy most, nem tudom hány hónappal a stabilizáció után nap mint nap jönnek a reparációs rendelkezések, azon as alapon, hogy ez az ár sem volt jól megállapítva, a másik sem. Azt mondja a miniszter úr, hogy »el kellett végezni az árszabályozást akkor, amikor a munkabérek, szállítási költségek, adóterhek sem voltak ismeretesek«. Nem akarok erősebb kifejezést használni, csak megkérdezem, hát augusztus 1. előtt nem .tudták, hogyan fogják megszabni a munkabéreket s mi lesz a szállítási költségeikkel? De tovább megyek. A miniszter úr azzal magyarázza! azt, hogy iát béreket és fizetésekei nem lehetett úgy megállapítani, hogy ^ a háború előtti árumennyiség megvásárlása lehetséges legyen. Én nem ezt kérdeztem általánosságban a miniszter úrtól. Nagyon j°] tudom, hogy nem lehet ilyen fizetéseket adni és hogy néhány kiváltságostól eltekintve, senkinek sincs olyan vásárlóképessége, hogy úgy tudjon vásárolni, mint a háború előtt. En az arányok megállapítását kértem, s megjavítását lannak 3JL egészségtelen aránynak, amelynek fennállását maga a kormány sem tagadja. Még tovább megyek. A miniszter úr egyszerűen bizonyítottnak veszi azt, amit bizonyítania kellene. Azzal bizonyít, ami nincs bizonyítva. Egyszerűen odavágja, hogy »ilyen körülmények között az ipatri árakiat a hábotru előtti helyzettel szemben a mezőgazdasági áraknál körülbelül 50—60%-kal magasabban kellmegállapítani«. Nem tudom, ki készítette ezt a választ, de véleményem szerint egy kicsit mégis komolyabban kellene a kérdéssel fog- j lialkozni. ,.,; •-.;, r_' : , «... f Méltóztatnak tudni nagyon ]ol, milyen vita | volt afelett, hogy 25, vagy 52%-os legyen-e az -» agrárolló. Aztán az lett, hogy a 25°/o maradjon-e és akkor odavágják ebben a válaszban. hogy 50—60%-kal magasiabb arat kellett mega ^jbóY'tovább megyek. Éppen azért vetettem fel ezt a kérdést, mert tudjuk, hogy végtelenül nehéz az ország helyzete, tudmk, hogy,ezt at kell lábalni, de a nyomoirusagot egyformán kell megosztani és mondja meg mindenki, hogy nem a mezőgazdasági lakosság van-e a legjobban lerongyolódva, - hiszen nincs ruhája, nincs amit magára vegyen — es atofcor a mi niszter úr egyszerűen odamondja, hogy a termények áránál az 1930. eyi arakhoz képest 2.2%-os áremelkedést lehetett megállapítani, ugyanakkor még hozzáteszi, hogy az iparcikkeknél pedig legalább négyszeres arat es amint mondja - még kivételek is vannak, ahol magasabb árakat is lehetett megállapítani. Méltóztassék megengedni, de . végtelenül csodálkozom a volt közellátásügyi mmis|ter úron Ha ő csinálta, hogyan csinálhatott ilyen választ, ha nem ő csinálta, hogyan írhatta ala,
