Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-73

329 A nemzetgyűlés 73. ülése 1946, évi december hó 3-án, kedden. 330 az. ott nem érvényes. Azonkívül ebben az esetben ez a kérdés a nemzetközi kapcsolatok alapján bírálandó el, illetve a nemzetiközi szerződések szerint igazodik. Ennélfogva ez a veszély — bár szerintem nem lett volna nagy — szintén nem fenyegeti a javaslatot. T. Nemzetgyűlés! Döbrentei Károlyné igen t. képviselőtársam kifejezetten az előadóhoz egy kérést intézett. Nevezetesen azt a kívánságot, hogy e javaslat kapcsán ezekre a perekre, a státusperekre és a tartásperekre ál.lapíttasisiék meg a sürgősség. Ezt a kávánságot én minden tekintetben alaposnak és jogosnak találom, ennek azonban nem ebben a törvényjavaslatban van a helye, hanem abban az életbeléptető rendeletben, amelynek kiadására a törvényjavaslat felhatalmazza az igazságügyminiszter urat, hogy vele a törvényt életbeléptesse. Én éppen ezért ezt a kérést tisztelettel átutalom az t igazságügyminiszter úrhoz, hogy méltóztassék' ezt^ az igazságos és méltányos kívánságot teljesíteni abban a rendeletben, amely ezt a törvényt annakidején életbe fogja léptetni. T. Nemzetgyűlés! Ennek a kérdésnek, amelyet itt tárgyalunk, a kulturális kérdésekkel is van bizonyos összefüggése. Nevezetesen a kultúra az ember és^ a nemzet magasabbrendűségének bizonyos átlagos nívón felül való el helyezkedését jelenti. A kultúra egységes, amely apró részletekből tevődik össze és 52 apró részletek .és az egységes kultúra között megvan az összefüggés. Én valahogy úgy képzelem ezt el képletesen, mint amikor a felhő keresztül száll a folyamok, a tavak és a földek felett és a táplálékát ezektől kapja az alulról felszálló köd képében, de\ ugyanazt összegyűjtve visszaadja később a földnek, hogy azt megtermékenyítse. így ezek az apróbb részletek emelik a kulturális értéket, de ugyanakkor a kölcsönösség alapján az egyetemes kultúra; is kihatással van az apróbb részletekre. T. Nemzetgyűlés! Egyes igen t. képviselőtársaim azt hozták fel, hogy miért akarunk mi előbbre menni ezzel a javaslattal, mint más nemzetek. Azt mondották: ha más nemzetek nem tartották szükségesnek, hogy eloremenjenek, nem kell nekünk sem meghaladnunk Őket az előremenetelben. T. Nemzetgyűlés! Minden nemzet azt adja az egyetemes kultúrának, amit adni tud. Kérdezem attól _ az igen t. felszólaló képviselőtársamtól, vájjon eszébe jutott-e ez a szabály, vagy ez a kívánság akkor, amikor például a berlini olimpiászon a magyar nemzet a sport terén olyant nyújtott, hogy a világ népei között a. harmadik helyre kerültünk, sőt az első helyre,. ha a lakosság számához arányítva vesszük az eredményeket, (Egy hang a szabadságpárt soraiban: Sok hasznát vettüki) Nem jutott senkinek sem eszébe, hogy ne igyekezzünk ott a sport terén az első helyen lenni, amikor nyújtani tudunk valamit. (Mozgás a szabadságpárt soraiban.) Ugyanígy van itt is, amikor ebben a kérdésben egyetlen lépéssel előbbrementünk. .Éppen a felszólalók egyikemásika mondotta, hogy a jogfejlődés terén a magyar _ nemzet mindig tudott valami pluszt nyújtani, amit a környező országok nem tudtak, s azt a pluszt később a környező országok és más nagyobb országok is figyelembe vették. Meg vagyok arról győződve, hogy ezt a pluszt is el fogják fogadni, ezt a pluszt is tanulmány tárgyává fogják tenni, mert hiszen emlékszem az. igazságügyminiszter úrnak a bizottsági tárgyaláson tett arra a r megjegyzésére, hogy nagyobb külföldi országokból kapott már megkeresést, hogy ha a javaslat elkészült, annak egy példányát adjuk át nekik tanulmányozás végett. Ilyen körülmények között ez nem fogja azt jelenteni, hogy nekünk szégyelni valónk volna azért, mert egy bizonyos kérdésben, az emberiesség kérdésében, az emberi jogegyenlőség kérdésében egy fél lépéssel vagy egy kié lépéssel előbbrementünk. Felhívom a t Nemzetgyűlés figyelmét Reicher igen t. képviselőtársam beszédére, beszédének arra a résziére, amelyben ő felsorolta, hogy egyes országokban milyen mértékben haladtak előre ebben a kérdésben. En azt hiszem, mindnyájan abba a hitben es avval a meggyőződéssel figyeltük az ő példaífelsorolását, hogy kíváncsiak . voltunk arra, melyik az a nemzet, amely legelőbbre ment. amelvik a legtöbbet nyújtotta. Nern avval a szándékkal és nem avval az elképzeléssel hallgattuk ezt, hogy amelyik nemzet többet nyújtott, az iái nemzet kultúrában alacsonyabb, hanem abban a hitben és avval a meggyőződéssel, hogy íme, ez a nép, amely a kultúrában a legtöbbet nyújtotta, az éppen ebben a kérdésben is a többiekhez képest a- legtöbbet adta. T. Nemzetgyűlés! Ilyen körülmények között tehát én nem látom, hogy ez a javaslat bármely tekintetben is hátránnyal járhatna, hogy hátrányba ' állíthatna bennünket más néoek fejlődésével és kultúrájával szemben. Hiszen a mi javaslatunk vigyáz mindenféle erkölcsi vonatkozásra. Felhívom a nemzetgyűlés figyelmét arnai is, hogy Reicher igen t. képviselőtársam megemlítette a norvég jogot, ahol jogszabály az, hogy ha többen követték el azt a bizonyos magánjogi cselekményt, abban az esetben egyetemleges marasztalásnak van helye. Nálunk, bár bizonyos mértékben az egyetemleges marasztalást nem lehet igazságtalannak tekinteni, dé éppen a női erkölcsiség védelmében mi eltekintünk ettől a lehetőségtől és a mi jogunk ezután sem engedi meg az egyetemleges marasztalásit, bár meg kell jegyeznem, hogy egyetlenegy esetet ismer a mi jogunk is, mint a Fodor-féle magánjog mutatja: amikor többek által erőszakos nemi közösülés követteitett el, akkor a kártérítésre, tehát többek közt .járadékmarasztalásra is egyetemlegesen lehet kötelezni az összes feleket. Ez azonban már büntetőjogi (Szabályok alapján a büntető elveknek megfelelően történik. : Egyébként a mi jogszabályunk magánjogi téren az, hogy csak egyetlen marasztalás van s ezt is a női erkölcsiség védelmében, a női méltóság kiemelése érdekében teszi a javaslat. T. Nemzetgyűlés! Én azt hiszem, hogy a parlamentnek emeli a kultúrnívóját, ha az emberek engedik magukat meggyőzni, akkor, amikor egy olyan kérdésnek a szabályozásáról van szó, amely azt mondhatom, mindnyájunknak, tehát az ellene felszólalóknak is szívügye s amelynek igazságtalanságát mindnyájan érezzük. Azt hiszem, azzal sem rontanánk, a mi kultúránk értékén, ha azok a felszólaló urak, akik bizonyos aggályokat fejtettek ki a javaslattal szemben, aggályukat elnémítanák magukban és bekövetkeznék az, hogy ez <a javaslat nemcsakhogy el volna fogadva a nem-