Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-72

307 A nemzetgyűlés 72. ülése 1946. évi ket és kereskedelmi szerződéseket és azok letárgy alására a sürgősségeit elrendelni? Minthogy az íinterpelláoióban felvetett kér. dések a vezetésem alatt álló kereskedelem- és szövetkezetügyi tárca ügyköriét érintik, azokra válaszomat ai következőkben aidom meg: aid! 1. A panamaiahírekkel kapcsolatban kijelentem, bogy ezek — megítéléseim szerint is — a legsúlyosabban veszélyeztetik a demokrácia érköl'csi bitelét és tekintélyét, éppen ezért — a kormány^ célkitűzésével egyetértően — kemény elhatározásom^ bogy mJiuden rendelkezér semre álló eszközt felhasználok az ilyen hírek alapjául szolgáló esetleges panamák kiirtására. Ahhoz azonban, hogy a panamák ellen folytatott harc eredményes légy en,, feltétlenül szükséges, hogy az ezekre vonatkozó konkrét adatok a hivatali ügyintézés tisztasága felett őrködő hatóságok rendelkezésére jussanak. Az interpelláló képviselő úr interpellációjában semmi olyan konkrét adatot nem bocsátott rendelkezésemre, amelynek alapján a vizsgálatot megíiindíthiaitnám. Arra kérem ezért az interpelláló képviselő urat és vele együtt atiszhtelt nemzetgyűlést, sőt a magyar társadiailom minden demokratikusan gondolkozó tagját. hogy ne elégedjenek meg az ilyen paniaszhírek továbbterjesztésével:, hanem az azokra vonatkozó konkrét adatok megszerzésére törekedjenek és ha birtokukba • jutnak ilyen! adatok, azokat mielőbb juttassák el hozzám. Megnyugtathatom az interpelláló képviselő urat, hogy az esetleges panamákkal szemben a rendelkezésemre álló legszigorúbb eszközök alkalmazásával fogok eljárni. ad 2. Köztudomású, hogy a mai súlyos gazdaságii, viszonyok között az általiéban áruhiánynyal küzdő államok csak abban az esetben engedik meg fontos közszükségleti cikkek kivitelét, ha a saját szükségletük már megfeleltje biztosítva Valnu A korlátolt behozatali lehetőségek miatt egyes államokban az áruhiány a .legfontosabb közszükségleti cikkek tekintetében nagy méirtékben fokozóidihatik, amlii az árj színvonal emelkedését és ennek folytán a hazai árakhoz képest nagy árszmítkülönbséget eredményezhet. Ha ez az eset bekövetkezik, az ilyen áMamok irányában megindul a csempészforgalom, amely az ország dolgozóinak ellátását» de általános közgazdasági érdekeinket is nagy mértékben veszélyezteti^ Természetes tehát, hogy a kormány a csempészek efilen a legnagyobb eréllyel veszi fel a küzdelmet. A magam részéről az líilletékes rendészeti hatóságoknál áfliandóan szorgalmazom a csempészet leküzdésére irányuló hathatós intézkedések foganatosítását. Hogy a csempészforgalom ellen milyen nagyarányú és' eredményes # irtóhadljáratot folytatnak rendészeti hatóságaink, annak jellemzéséüiii utalok a közelmúltban a keleti határszélen folytatott tisztogató műveletekre. ad 3. A kormány tudatában van annak, hogy az ország lakossága ruházati cikkekkel, de különösen lábbelivel nincs kellő mértékben ellátva. Ennek a szomorú ténynek azonban; főkép a háború következtében előállott kifosisíottságunk és a segítés anyagi eszközeinek korlátozott volta az oka és nem az, mintha a felsőbőrt és talpbőrt az országból vagontételekben kiszállítanánk. Meg kell állapítanom, hogy talpbőr kivitelét az illetékes hatóságok egyáltalán nem engedélyezték. Talpbőr tehát legálisan külföldre — sem vagontételekben, sem egyébként november hó 29-én, pénteken. 308 — nem juthatott. Felsőbőrt kisebb mennyiségben exportálhattak a bőrgyáraink, azonban ennek az exportnak éppen az volt acélja, hogy a készáru ellenében nyersbőrt és cserzőanyagot, — tehát bőrgyártásunk szempontjából nélkülözhetetlen anyagokat — hozhassunk be külföldről. Az ebből a célból történő felsőbőrkivitel tehát nemcsak nem lehet oka a lábbelihiánynak, hanem éppen ellenkezőleeg, bőrgyártásunk termelőképességének fokozását és ezen keresztül a lábbelihiány megszüntetésének célját szolgálta. ad 4. ^Nincsen olyan tételes jogszabály, amely előírná, hogy a külföldi államokkal kötött minden szerződést, illetőleg megállapodást kivétel nélkül törvénybe kellene cikkelyezni, vagy a nemzetgyűlésnek be kellene mutatni. Tételes jogszabály csupán a törvényhozás hatáskörébe tartozó tárgyra vonatkozóan kötött nemzetközi szerződések tekintetében írja elő, hogy azok megkötéséhez a nemzetgyűlés hozzájárulása szükséges. A mai rendkívüli viszonyok között azonban jelenleg ilyen, a törvényhozás hatáskörét érintő, szoros értelemben vett kereskedelmi megállapodás kötése nem áll módunkban. Az egyes külföldi államokklail fennáló árucsereforgalmunk szabályozása éppen ezért csupán rövid időre szóló, átmeneti jellegű s a változó viszonyokhoz gyorsan alkalmazható megállapodások útján történik, amelyek a törvényhozás hatáskörébe vágó kérdéseket (pl.: vámtarifa, legnagyobb kedvezmény, stb.) egyáltalán nem érintik s így a nemzetgyűlés hozzájárulását nem igénylik. Egyébként az ilyen rövid időtartamra kötött, szűk körben mozgó, átmeneti jellegű megállapodások becikkelyezése a többi államokban sem szokásos és részünkről ilyen egyoldalú gyakorlat kialakítása sem célszerűnek, sem egyéb vonatkozásban indokoltnak nem mutatkozik. Budapest, 1946. évi november hó 16-án, Rónai Sándor s. k.« Elnök: A képviselő iirat megilleti a viszonválasz joga. Dénes István (pk) T. Nemzetgyűlés! A miniszter úr válasza részben kielégítő, részben nem kielégítő. Ami á miniszter

1 úrnak azt a kívánságát illeti, hogy mi képviselők, ha tudomásunkra jut egy panama, jelentsük a miniszter úrnak, mert ő el fog járni, helyes, ha erről tudunk. A képviselőknek aozwbau nem az a feladatuk, hogy frlyeoeket 'kiszimatoljanak és a miniszter úrnak jelentsék. A képviselők a jelenségeket látják, hallják, tudják és szóvátesziik. Ez a ani kötelességünk iltit- Nekem nincs államtitkárom, nincs miniszteri titkárom, nincs nagy apparátusom, mint a minisizter úrtnak. A miniszter azlétrt van a hcltyén, hogy eizeimét rajta tarfisa ezeken a jelenségeken és ezeken a panamákon. A miniszter úrnak alkalma volt a többi közt a svájci par.amán is a szemét rajta tartania. Ez nagy panama volt és elvégre már november ele-, jén jelent meg a »Demokrácia« című újságban, hogy kiment innen Svájcba e^y külikereskedelmd társaság, • egy hivatalos szerv és jutalékot kért az állami kereskedielmi szerződés alapján magá/mak, s fel is vette a jultalékot, 25.000 dollárt. A hírek szerinftl a svájci kormány átírt ide a magyar kormányhoz, hogy miféle szokás ez? Ujaíbb szoikás-e Magyarországon, hogy egy állami hivatalos szerzőidéi kötéséinél jutalékot kérnek a kiküldöttek? .Ál-