Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-72

303 A nemzetgyűlés 72. ülése 1946, évi november hó 29-én, pénteken. 304 ber hó 23-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző turat, szíveskedjék a választ felolvasni. Hegyesi János jegyző (olvassa): »T. Nemzetgyűlés! A felszabadulást követő időben a kontárkodás elszaporodása természetes következmíélnye volt egyrészt a háboirúnak és laiz összeomlásnak, másrészt annak, hogy a jogrend helyrieáltása, a közigazgatási hatóságok működése nehézkes volt. Az emberek a fenti következmények folytán, de a gazdásági nyomorúság' következte^ ben is teljesen elvesztetitek a tialajiti a lábuk alól és kisebb bajnak látszott a — kontárkodással ugyan, de — termelő munka teljesítése, minthogy^ ugyatniezek a tömegek is foeálljanak a feketézőik és lánckereskediők sorába. Amint azonban a kormányzat részére lehetővel vált a ••' közigazgatás tényezőinek kiépítésié és; a közélelmezés megjavítása, a kontárkérdés újra természetes méreteit Öltötte fel, s ennek ímegfelelőlteg jogszabályok által megengedett keretben ülidiözés. tárgya lett. Az inflációs időkben lazonban a kiszabott pénzbüntetés nem lehetett elrettentő hatású. Ennek a periódusnak is vége van, A kihágási büntetésiekre' megszabott magasabb pénzbüntetések s az ezt, helyettesítő elzárásibümteitiések, amennyiben a hatóságok kellő szigorral kezelik ezit a jogot, alkalmas eszközei úgy a retorziónak, mint az elrettentésnek, A jogtalan iparűzésnek, mint kontárproblámániak az üldözése azonban nemcsak hatósági feladat, hanem az ipartestüleltek is kötelesek megfelelő rtéíszt vemind az üldözésben akként, hogy . kontárbizottságot alakítanak, az eseteket a hatóságok tudomására hozzák feljelentés formájában, s mint^ a törvény által érdekeltnek elismert intézmények, résztvesznek a tárgyalásokon- Amennyiben a. rendőri büntetőbíróságok nem értékelik kellő móldon az eseteket, jogorvoslattal) élnek, & a kihágási tanácsiban módom nyílik a gazdasági életünknek eme vadhajtásait elrettentő büntetéssel elvágni. Volna egy módja a kontárkérdés kedvező megoldásának és pedig az, ami már a múltban is felmerült, hogy a jogosult iparosok, miként az ügyvédeik, fényképes igazolvánnyal és hónapról-hónapra, vagy évről-évre jogosítással Matatnák el. Ez alkalmas volna a nagyközönségnél is megkülönböztethetőségét biztosítani a kontár és a jogosított iparos között. Minthogy azonban maguk a jogosított iparosok a múltban ezt ellenezték, ,a védelemnek ezt a formáját csak lakkor volnék hajlandó lehetővé tenni, ha maga az iparosság a maga közvetlen akaratelhatározásából enuek megvalósítását kívánná. Nem osztom azonban a képviselő úrnak azt az álláspontját, mely kritika tárgyává teszi az adóhatóságoknak azt az eljárását* amely a kontár-úton létrejötit jövedelmet meg

u adóztatja. Adótörvényeink ugyanis igen helyesen minden iparszerűen folytatott kereseti lehetőséget adó alá vonnak, mert ha ellenkeaőjét tennék, akkor hatósági segédkezet adnának arra, hogy a nem szabályos úton iéjtrejött jövedelem az államtérnek viselése alól kivonasisék. Egyidejűleg felhívtam a belügyminiszter űr figyelmét arra, hogy a főfelügyelete alatt álló rendőri büntetőbíróságokat figyelmeztesse a kontárkérdés kellő üldözésére, s hívja fel a figyeHlmüket, hogy gazdasági életünk helyreállításának egyik nem lényegtelen feladatához tartozik a kontárságnak kellő értékelés melltett lévő üldözésa Budapest, 1946. november 20. Bán Antal /&. k. iparügyi miniszter.« Elnök: Eelvinczi Lászüió képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Felvinczi László (kg): T. Nemzetgyűlés! A miniszter úr válaszában elismeri mindazokat a tényállításokat, amelyeket interpellációmban elmondottam. Az orvoslás módjára azonban csak azokat a jogszabályokat említi fel, amelyek az elmúlt időkben is rendelkezésére állottak és amelyek az évek hosszú során át alkalmatlannak bizonyultak e kérdés megoldására. Mint új momentumra hivatkoeik a miniszter úr, az ipartestületekre, és utál arra, hogy ezek megfelelően védekezzenek és nagyobb intnanzigencilát tanúsítsanak a védekezés vonalán. A jótanácsot megfogadjuk és igyekszünk is az érdekképviseleten keresztül érvényesíteni, de nem foglal állást a miniszter úr az intézmények kontárkodásának kérdésében s inéin beszél arról, mi történik azokkal, akik tudva kontárral dolgoztatnak. Általánosságban a kérdés lényegi részéről keveset hallottunk a válaszban. Amire a miniszter úr az adóhatóságok intézkedéseivel kapcsolatban hivatkozik, tényleg kötelesség és helyes is, ha az adót ezektől is beszedik, de ez nem zárja ki azt* amit interpellációmban kértem, hogy egyidejűleg adócsalásért feljelentsék a kontárokat, hiszem feljelentés nélkül csak egy része fog befolyni annak az adónak, amely az államkincstárt megilleti. Ezt az adócsalást kétségtelenül elkövetik, a feíltelősségrevonásnak ennélfogva, ezen a vonalon is meg kell történnie. Abban a -reményben, hogy a miniszter úr módját fogja találni, hogy megfelelő rendelkeziésekkel intézményesen megoldják a kontárkérdést, a miniszter úr válaszát tuidbmásul veszem. Elnök: Kérdtem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-© <m iparügyi miniszter úrnak iaa interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik az iparügyi miniszter úr válasza Szabó József képviselő úrnak a bányák államosítása alkalmával! elvett terrágium jog tárgyában október 2)3-án előterjesztett üínterpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Hegyesi János jegyző (olvassa): »Szabó József nemzetgyűlési képviselő a nemzetgyűlés október 23-i ülésében elmondott interpellációjárta válaszomat a következőkben adom meg: T. Nemzetgyűlés! A képviselő^ úr kifogásolta, hogy a szénbányák államosításáról szóló 1946:

XIII. 'te. a^ földtulajdonosoknak az átruházott ásványszénjog után jogügylettel biztosított ellenszolgáltatást, az úgynevezett tersrágiiiumot megszüntette. Ervelése szerint ez ai terrágium

1 tulajdonképpen némi kárpótlás volt azon hátrányokért» melyekkel a szénbányavidék, a föld tulaíjdlonoisainak a bányaművelés következményeikén* számolniok kell. Ezek a hátrányok abban nyilvánulnak, hogy ott, ahol a széntelep a feülszínhez közel van, süppedések, talajegyenetlenségek keletkeznek; más helyen viszont a víz tűnik el', avagy a hányótelep anyagával iszapo-