Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-70
201 A nemzetgyűlés 70, ülése 19A6. évi október hó 25-én, pénteken. 202 védek közreműködésével földigénylő bizottságok bomlanak fel és alakulnak újjá s ennek következtében régi jó demokratáktól elveszik a földet és Helyette odaadják olyanoknak, akik még nem is olyan régen a jobboldali jelszavak zászilóhordozói voltak. Amikor mi a földreform gyors befejezését akarjuk, ezzel az ország politikai és gazdasági megszilárdítását akarjuk elérni. Beszélnem kell a továbbiakban egyéb kérdésekről is, nevezetesen a beszolgáltatás kérdéséről. Tény, hogy a beszolgáltatás körül igazságtalanságok történtek, (Dénes István (pk):. Önök csinálták!) és most, amikor a vetés ideje itt van, azt kell látnunk, hogy nemcsak a kenyérgabonájukat, hanem még a vetőmagjukat is elvitték azoknak a kisparasztoknak, akiknek kevés termett. Nem. • volt elég ez a katasztrofális szárazsága esztendő, amely a mezőgazdasági termés szempontjából sokkal kevesebbet adott, mint várni lehetett volna, hanem még a beszolgáltatással is leginkább azokat sújtották, akiknek kevés termett. Ennél a hibánál meg kell állapítanunk azt a tényt, hogy a közellátásügyi minisztérium nem dolgozott együtt a f öldmívelésügyi minisztériummal. Hallottam például olyan esetet, hogy a vetőmagnak való beszolgáltatási búzát Nógrádból elvitték és a vetőgabonát Baranyából kellett odavinni. Ez azt bizonyítja, hogy sem az egyik minisztérium, sem a másik nem nézte a gyakorlatot, hanem a kidolgozott tervek szerint kizárólag mechanikusan járt el a beszolgáltatásnál. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Szobeknek könynyebben [megmondhatja!) 14 Ezek éreztetni fog' ják hatásukat a következő gazdasági évben, mert a vetőmaghiány következtében az őszi vetések a legnagyobb mértékben elmaradtak. Amikor ezt a kérdést taglaljuk, tulajdonképpen a magyar parasztság fájó kérdéseit ismertetjük. Meg kell említenem, hogy a magyar parasztság pártkülönbségre való tekintet nélkül egyformán érzi a mezőgazdasági helyzet súlyosságát. Mi nem azt mondjuk, hogy az ipar talán előnyösebb helyzetben van, hanem azt, hogy egy vonalon kell etekintetben haladni és egyformán kell támogatni az ipari termelést a mezőgazdasági termeléssel. (Egy hang a szabadságpárt oldalán: Elkéstek!) Azt mondja közbeszóló képviselőtársam, hogy késő. (Egy hang a szabadságpárt oldalán: Bizony késő!) De jobb most okulni, mint a régi hibákat meghonosítani és állandósítani. Éppen ezért felhívjuk a kormányzat figyelmét arra, hogy a mezőgazdasági munkálatok terén idejében alkalmazzon olyan rendszabályokat, amelyek előmozdítják a mezőgazdasági termelést. így például a kölcsönök kérdésében. Azok a kölcsönök, amelyeiknek szeptemberben kellett volna megérkezniük a falvakba, még most sem érkeztek meg oda. w r ! Az előttem szóló képviselő úr megemlékezett már arról, hogy talán novemberben akarják ezeket a kölcsönöket folyósítani, amikor már késő lesz. Mi is azt mondjuk, hogy a vetőmagkö lesönök et ide j ében kell eljuttatnunk a községekbe, de ugyanakkor gondoskodnunk kell arról is, hogy ezeket a vetőmagkölcsonöket ne olyan közületek* cégek vagy bankok vigyék le, amelyek" még jó magas busás kamatot is húznak ebből a pénzből. T. Nemzetgyűlés! Az egész országban szövetkezeti mozgalom van folyamatban. A földmunkásságnak, a mezőgazdasági dolgozóiknak van szövetkezetük, a földmíves szövetkezet. Miért nem találja meg a módját a pénzügyi kormányzat annak, hogy ne a niagánnankoíkat támogassa és ne csak az MSZK-nak vagy az OFI-nak juttassa ezeket a kölcsönöket, (Dénes István (pk): Ugy van!) hanem a szövetkezetet is támogassa, hogy a szövetkezet is életre kelhessen és betölthesse azt a magasrendű hivatást, amelyet be kell töltenie? (Dénes István (pk): Ugy van! Helyes!) De ;a yetőmag-kölcsönök kérdésével kapcsolatban más abnormis jelenségeket is lehet tapasztalni. Van például egy olyan kölcsön, amelynél egy métermázsa búza felvételekor 23 forintot kell lefizetni és újkor 90 kg búzát kell visszaadni, ami azt jelenti, hogy egy mázsa búzáért közel másfél mázsa búzát kell visszafizetni. Kérdem: megsegítése-e ez a nincstelen parasztságnak? (Felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: Ki csinálta?) Vájjon megsegítése ez a mezőgazdaságnak? Nem. Ez a kizsákmányolása, a kizsarolása a mezőgazdaságnak. Éppen ezért kötelességévé kellene tenni a kormányzatnak, hogy az ilyen abnormis eseteket küszöbölje ki, mert ha -?zt nem teszi meg, akkor ez a mezőgazdasági termelés terén' a jövő évben éreztetni fogja hatását. Beszélnem kell a takarmányhiányról is. A kormány bizonyos öszegű hitelt szavazott meg a takarmánybevásárlásokra. Ez a kölcsön kevés és azt látjuk, hogy egyik helyen a takarmányhiány következtében az állatokat levágják, a másik helyen pedig nincsenek állatok. (Felkiáltások a szabadságpárt oldalán: így van!) Ha végignézünk a földhözjuttatottak tömegein, látjuk, hogy a legtöbb helyen nincs sem igavonó állat, sem pedig megfelelő menynyiségű háziállat. Tálálja meg a módját a kormány annak, hogy a fölös számban lévő jószágokat, — ahol takarmányhiány van — vásárolja fél, vagy oda takarmányt juttasson, ahol pedig felesleg mutatkozik, azt juttassa fel az új birtokosokhoz. Ezeknek aáj ügyleteknek lebonyolítását azonban ne csak a magáncégekre, a magánkereskedőkre bízzuk, hanem — mint az előbb mondottam — a földmíves szövetkezeteket is vonjuk be. Eddig nem történt más, mint hogy a, közvetítő kereskedelem igyekezett ezt lebonyolítani és nem történt más, mint hogy monopolizáltak sok minden mezőgazdasági terményt, amelyet a MSZK-nak juttattak, így történt ez a gabonafelvásárlásnál is. Ha a földmíves szövetkezetek véletlenül kijelölt kereskedők voltak, akkor sem kapták meg azt a kiosztást, ami nekik járt volna, hanem a fölét az MSZK vitte el. T. Nemzetgyűlés! Ha ebben az országban erős, egészséges gazdaságpolitikát akarunk folytatni, akkor a szövetkezeti mozgalmait is egészségessé kelil tenni. Egészségtelen állapot ugyanis az, hogy^ a földmíves szövetkezetek boltjai lent a vidéken üresen ásítoznak és ugyanakkor a magán textilkereskedők igyekeznek a ^textilárut és a közszükségleti cikkeket (megdrágítva juttatni a mezőgazdasági fogyasztókhoiz. Meg kell állapítanunk, hogy az agrárolló kinyílása következtében a mezőgazdasági dolgozók olyan nehéz helyzetbe jutottak, hogy az szinte már kibírhatatlan, mert a közvetítő kereskedelem drágítása következtében a közszükségleti cikkek nagyon drágán jutnak a vidékre, a mezőgazdasági cikkeket pedig olcsón viszik el. így sem ruhához, sem megfelelő (mennyiségű közszükségleti cikkhez a parasztság, a mezőgazdasági munkásság nem tud hozzájutni.
