Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-70
10? À nemzetgyűlés 70. ülése 19M. évi október hó %5-én, pénteken. 198 gyen harc: ne legyen harc tovább, hanem álljon helyre az a bizalom, amely lelki bizalom nélkül gazdasági bizalom sem lehet és ebben a vonatkozásban fel kell használni az alkálimat arra, hogy egy rendkívül : fontos, mondhatnám alapvető pszichológiai bázisra, a vallásokkal, a felekezetekkel, a vallási élettel kapcsolatosan mutatkozó félreértésekre mutassunk rá, illetőleg azokat igyekezizünk eloszlatni. A napokban a Szent Gellért-ünnepségeikkel kapcsolatban egy nagyjelentőségű és lélekemelő találkozás zajlott le Pécs városában, ahol az Összes pártok megegyezése alapján a legnagyobb magyar történelmi egyház vezetője a vallással kapcsolatban a következő megszívlelendő kijelentést tette (olvassa): »Az Egyház« — tehát- itt minden egyházról szó van, a protestánsról éppúgy, mint a katolikusról vagy a többi egyházról — »teremtette meg a lealázó pogány felfogás után a munka tiszteletiét ... Az lehet magánügy, hogy felfelé vagy lefelé fésüljük a hajunkat, húsevők vagy növényevők vagyunk-e, ez nem érinti a másik embert, a társadalmat., Aim már az sem magánügy, hogy kiskertemben 200 palántánál több-e a dohányom s az sem, vájjon a cefrét a kisüstön finánccal vaigy anélkül (akarjuk-e kifőzni. Gondolom, a társadalomra az is jelentős, van-e Isten, halhatatlan lelek; a kettőnek van-e kapesolatja? Van-e felebarát, vagy csak ordasok falikája vagyunik-e? A vallás körül hipokritaságnak nincs helye. A vallás vtagy igaz, vagy nem. Ha nem igaz, akkor nem szaban megtűrni a lelkeik legrejtettebb zugolyaiban sem. Ki kell irtani, mint a morfiumot és a hamiskáirtyát. De ha igaz, alükor az igiazságnak nyilvánosság 1 ! jogot kell engedni az élet egész vonalán. Ha pedig nem akarnák ezt engedni, akkor az igazsággal rúgják össze a patkót. Ha hűvösre akarják tenni, Rodostóba, katakombába akarják küldeni, vagy némaságot szánnának neki, akkor-valami lappang az elv mögött: nem lakarják, hogy a vallás tetteik tilalomfája, bános itije'ijjvi íieuouirájla legyen-« »Ezt az elvet is* mint imánden fát, gyümölcséről ismerhetjük meg. Ahol a vallás magánügy, ott korrupcióba, bűnbe és kegyetlenségbe fullad az ellet. A történelmet eleget forgattam, különösen érdekeltek azok a. korok, amelyekneík homlokára azt próbálták felírni: a vallás magánügy.« (Az elnöki széket déli 11 óra 57 perckor Kossa István foglalja el.) A legnagyobb magyar történelmi egyház v vetője azzal fejezi be ezt a rendkívül figyelemreméltó beszédet, ameíl'y — mondom — az összes pártok és a szakszervezetek részvételével hangizott el ezen a gyűlésen, hogy Jézus Krisztus nem ismerd a vallást mint imlagánügyet és azt a feladatot adta mindenkoron az apostoloknak, hogy hirdessék az ő igazságát és az ő vallását. Nagyon szükséges tehát, hogy éppen ebben a legérzékenyebb, legkényesebb kérdésben, aimely az ország valiliásios életét érinti, ebben az alapkérdésben megfelelő módon tiszteljük egymás véleményét. De ami a stabiílizáeió gazdasági vonatkozásait illeti, slágvortszerűen pontonkint végig kell futnom, azon. hogy melyek azok a tényezők, amelyek pártunk szániára az általános politikai bizalmatlanságon kívül nem teszik elfogadhatóvá a javíaslatot. Itt van először is az árak kérdése. Sokat beszéltünk már arról, hogy az az ármegállapítás, aimiely a,z egész stabilizációs új gazdasági élet kiindulópontja volt, nem egészen szerencsésen történt, különösen a mezőgazdaságra nézve rendkívül súlyos sérelmeket tartalmaz. Erre vonatkozólag nem hallottuk idézni, sőt azt kell hinnem, hogy figyelembe sem vétetett az Országos Mezőgazdasági Kamarának az a rendkívüli érdekes kimutatása, mely az ország 60%-át kitevő agrártársadalom életének súlyosbodását mutatja be a számok tükrében. Nevezetesen azt mondja, hogy a gyufa 10 dobozonkint 1933 ban 60 fillér, 1939-ben ugyanannyi, 1946-ban pedigl 2.80 forint volt, vagyis mindkettővel szemben irtózatos eltérés mutatkozikUgyanígy állunk a többi szükségleti alapcikkeik, például a kristálycukor árával, ahol az 1-06 pengős ár helyett eljutottunk a 11 forintos árakig. Végíganiegy a traktoron, a répa vágón, a különböző gazdasági • eszközökön •éts ia ( zt a konklúziót vonja le, hogy a mai árviszonylatban az egyes iparcikkekért több mint kétszer annyi búzát kell adnia a gazdának, mint 1939ben. Különösen kiirívó az aránytalanság a mezőgazdasági eszközöknél. A kapa, ásó megvásárlásához ma a gazdának háromszor annyi búzamennyiséget kell adnia, mint 1939-ben. (Vásáry József (imsz): Ha volna neki miből!) Megdöbbentő az is, hogy a legtöbb iparcikkért jelentősen több, 50—50, sőt egyeseknél még nagyobb százalékkal több búzát kellett adni 1939-ben, mint 1933-ban. Ha egybeveszem ,az 1933 és 1939 közti különbséget és az 1939 és 1946 közti különbséget, akkor ezek a rettenetes nagy ugrások e háromszoros, ötszörös és egyéb ugrások még megdöbbentőbb képet mutaitniak, mert nem egy esetben 10—12-szeres értéket kell annak a szerencsétlen termelőnek fizetnie aiz egyes iparcikkekért most, a gazdasági válság idején. (Vásáry József (msz): Ezt csak elkésve veszik észre!) De nem iszabad az összehasonlításnál figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a magyar mezőgazdaság bevételének mindenkor jelentős tétele volt Haz ^ állattenyésztés,, "illetőleg az áililattartás és éppen azért tudott 1939-ben is aránytalanul, igazságtalanul olcsó búzaárak mellett prosperálni a magyar mezőjgazdaság. mert a kedivezőbb állat- és állati termékárak révén biztosított jövedelmezőség enyhítette a búzánál és az alapterményeknél mutatkozó rendkívül alacsony árakat. Tehát az agrárolló szorítójában (benne volt 1939-ben is a gazdia és amint ezt már számtalanszor, interpellációk és más hozzászólások formájában emlegettük, az agrárolló nyílása csodálatos módon sohasem volt olyan niagy, mint ma, amikor éppen agrártöbbségű kormány áll ennek az országnak az élén. (Vásáry József (msz): Az agrárolló a legbiztosabb nemzetpusztító eszköz!) Ha ezekhez hozzászámítom még a fegyverszünetig szerződésből eredő szolgáltatásokat, mert hiszen ezeknek ellenértékét a gazdák még most. a javuló helyzetben senu kapják meg készpénzben, hanem csak két év múlva esedékes búzakötvényekben, akkor teljessé lesz a*z a kép, amely azt mutatja, hogíy bizony a mezőgazdaság ^viseûi aránylag a legnagyobb terhet az újjáépítésből ésj a háború következményeiből. Ilyen körülmények között nem lehet szó jövedelmezőségről, vásárlóképességről és így közvetve az ipar szempontjából sem lehet szó a termelés fellendítéséről. E fellendítés allap13*
