Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-70
H)' r > À nemzetgyűlés 70. ülése 1946. zik meg arról, hogy az osztrák kérdés rendezésére nem került sor a párisi értekezleten, mert véleménye szerint az osztrák béke nélkül a balkáni rendezés nem teljes. Az osztrák békeszerződés megkötéséig és a megszálló haderőknek Ausztriából való visszavonásáig a Szovjetunió joggal követelheti, hogy haderőinek egy részét .Romániában és Magyarországon tarthassa az Oroszország és Ausztria közötti közlekedési útvonalak biztosítása végett és ugyancsak az ő véleménye szerint az osztrák kérdés rendezésének elhúzódása igazságtalan, mart Ausztria a felszabadulás után rövidesen megtartott viálasztásoikon bebizonyította politikai érettségét, ezenkívül bölcs államférfiúi megegyezést kötött Dél-Tirol tekintetében Olaszországgal és a szövetségeseket köti az 1943-as moszkvai nyilatkozat, amely szerint helyreállítják a szabad és független Ausztriát. Nem mondhatjuk, t. Nemzetgyűlés, hogy mi érdektelenek vagyunk ebben a kérdésben, mert hiszen gazdasági újjászületésünk, fejlődésünk, munkánk, amellyel ebben a majdnem azt mondhatnám, ismételten erősen megcsonkított kis országban új életet kezdünk, attól a pillanattól kezdődik, amikor a béke valóban béke lesz, amikor már minden vonatkozásban bekövetkeznek azok a feltételek, amelyek ennek a békés munkának sine qua non-ját képezik. A magyar politikának most az a feladata, hogy ezt az átmeneti időt, — amelyben gátlások és akadályok vannak, amely formailag hadiállapotnak, vagy talán úgy lehetne mondani : 'béke és háború közti áliapotnialk tekinthető, de viszont hivatalosan nem deklaráltatik békének — ezt a nehéz időt átvészeljük és lelkileg előkészítsük azt az újjáépítést, amelynek megkezdésére mielőbb szükség van. Elsősorban szükség van arra, hogy bizonyos lelki alapfogalmakat tisztázzunk, hogy ha egy kérdésről beszélünk, ha az ország nagy életproblémáit feszegetjük, akkor mindnyájan, akár ezen, akár azon az oldalon ülünkT azonos szóhasználattal, azonos felfogással azt értsük alatta, amit a másik, és főleg tételezzük fel egymásról a jóhiszeműséget, tételezzük fel, hogy úgy ez az oldal, mint a másik oldal jót akar az országnak; ai pártpolitikai elfogultságot, a taktikai lépéseket sohase helyezzük a sorsdöntő lépések elé és mint .ahogy minden életerős és életképes nemzetnél megvan, a nagy nemzeti kérdésekben egyet kell értenünk, akármilyen világnézetnek vagy világrendnek vagyunk is hívei. Etekintetben, bár pártunk nem . tagja ' a koalíciónak, utalnunk kell a koalicióval kapcsolatosan most megjelent rendkívül érdekes és értékes magyarázatra, amely azt mondja,, hogy Magyarország történetében nem ez az első koalíció, hanem voltak már ilyen koalíciók és bár ezek a régi koaliciók előbb-utóbb megszűntek, sőt sokszor meg is buktak, ez egymagában legkevésbbé sem bizonyít. amellett, hogy a mai koalíciónak is osztoznia kell a régiek sorsában. Be a leglényegesebb ebben a. koalícióban az, hogy a pártok ezúttal — mint már az előbb érintettem ezt a kérdést — az egész magyar népet képviselik- nempediig kiváltságos osztályokat, amint mondjuk 1906-ban és 19l7ben, amikor legutoljára volt koalíció Magyarországon. Ezért tehát joggal hivatkozunk úgy idehaza, mint a külföldön arra, hogy ez a nemzetgyűlés a demokratikus Magyarország legdemokratikusabb intézménye; ennek a demoévi október héj 25-én, pénteken. l§ö kratiíkus intézménynek hitelébe vtftett bitet megingatni, különösen külföldön megingatni» szerintünk rendkívül súlyos és helyrehozhatatlan bűn. Az utóbbi idők politikai feszültsége, válsága közepette hallottunk és olvastunk olyan megállapításokat, amelyek szemben állnak ezzel a felfogással és azt mondják» hogy a nép ellenségei bent vannak ebben a parlamentben, azokat el kell távolítani a nemzetgyűlésből. Egyetértünk abban t uraim» hogy a nép ellenségeinek nincs helye a parlamentben és így a koalicióban sem, de viszont kérdem: ki állapítja meg, hogy ki a nép ellenségei Erre a kérdésre azok, akik ezt a fogas kérdést felvetették, nem tudnak válaszolni. Mi halálosan komolyan hisszük, hogy a nemzetgyűlés szuverenitásához hozzányúlna nem szabad, mert ebben az esetben éppen a nehezen és frissen megszületett magyar demokrácia egyik legfontosabb boltozatkövéit, tartó oszlopát távolítanánk el, amelynek eltávolításával maga a demokrácia omlana könnyen össze. Reméljük, hogy ilyen öncsonkításra, ilyen esztelenségre, senki sem gondol komolyan a mai nemzetgyűlésben, mert hiszen ezzel önmagát szolgáltatná ki a p legsúlyosahb kritikának és önmagára idézné 'föl azt a veszélyt, amelyet a francia nemzetgyűlés a. nagy forradalom, után zúdított magára, amikor r is először_ a royalisták, majd a girondisták» végül is a Danton és Desmoulins Camille jakobinus szárnyához tartozókat szolgáltatták ki és ezzel először a nemzetgyűlést» majd a konventet járatták le és a francia forradalom minden dicsősége a 'korrupt Directoire, végül a korzikai es hatalmába került, akik, a forradalom vívmányaitól fosztották meg nemcsak a francia nemzetet, hanem átmenetileg egész Európát is. Vigyázzunk, mélyen t. f uraim, történelmi memento áll előttünk» tehát — mondom •— amikor az aliappilléirekhez nyúlunk, az alapigazsá-. gokat gyöngítjük, mindig gondoljunk erre a bizonyos szomorú francia példára. De, ha a koalíció nehézségeinek okait keressük, elsősorban necsak a más szemében keressük a szálkát, hanem keressük a magunk szemében a gerendát. A politikai művészetnek, a sízéles látókörű, ' műveltségnek! olyan (mestere, mint Leon Blum, a francia szociáldemokratapárt szellemi irányítója, mondotta a napokban a francia koalíció válságával kapcsolatban, mert ott is vannak bizonyos rokon hasonló jelenségek, hogy nem a koaliciók: halnak meg, hanem az a módszer, amellyel a koaliciók kormányoznak. A módszereken kell Leon Blum szerint változtatni, hogy a .koaliciók életben maradijának És tovább fejlődjenek. A módszervál'toztatás pedig szerinte abban áll, hogy a pártok önzését korlátozni,^ a szolidaritás hiányát csökkenteni» a felelősségtudatot ós vállalást növelni kell. Ilyen alapon, ennek a bölcs francia szocialistának megállapításai alapján, ^amelyekben mi, a > koalición kívülálló jószándékú kritikusok is, ellenzékiek is teljes mértiékben osztozunk, el kell fogadnunk ennek az okfejtésnek konklúzióját is, amely szerint a ma-" gyár koalíciós politika sem lehet politikai uzsoraüzlet, hanem nemes vetélkedés a. több felelősség, a több munka és az e'gymásiránti több megbecsülés eszközeivel létrejövő megegyezés, a magyar nép emberségesebb jelene és a magyar nemzet szebb jövője érdekében. Éppen ezért Mérem és kivánom, hogy ne le-
