Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-53
185 "Â nemzetgyűlés 53. ülése 1946. évi van! a szabadságpárt oldalán.) hogy ezzel ne magán az állátmon üssünk. T. Nemzetgyűlés! Hivatásomat, nézetemet, egész életem munkáját, a tudományt és magát a demokráciát tagadnám meg,.ha nem így gondolkoznék, ha bármikor és bárhol is megtűrném és helyeselni tudnám az indulatoktól fűtött, tehát természeténél fogva igazságtalan tömegkezdeményezést a jogrend ellen. (Helyeslés a szabadságpárt oldalán.) Aki ezt kívánja, ezt helyesIM, ' viaigy akár csak'elnézi is, az ahhoz az orvosihoz hasonlatos, aki betegét kuruzslóhoz küldi (Ügy van! Ügy van! a kisgazda* és a szabadságpárt oldalán.) A társadalmi megbékélés és ezen túlmenően a nemzet jövendője függ attól, hogy milyen mértékben és milyen hamar érvényesül Magyarországon a teljes,1 sértetlen és egyetemes jogrend, amely nemcsak hogy nem intézményesíti, dev nem ' is tűrheti meg a demokrácia fiatalságára hivatkozva a demokrácia törvényei alól való led vételezéseket. (Ügy van! Ügy van a szabadságpárt oldalán.) Hagyjuk már abba a demokrácia fiatalságára való örökös hivatkozást es ne igyekez-. zünk ilymódon mentességet és alibit találni antídiemokraitlilkus'kilengésekre. (Ügy van! Ügy van! — Taps a kisgazda- és a szabadságpárt oldaián.) Köztudomású, hogy mindig a-demokrácia fiatalság ára hivatkoznak azok, akik mentséget keresnek antidemokratikus céljaik és cselekedeteik, kilengéseik számára, (Ugy van! Ugy vian! — Taps a kisgazda- és a szabadságpárt oldalán.) akik- /kivételezésre számítanak törvényeinek és jogrendjének hatálya alól Vegyék már végre tudomásul,1 bárkik legyenek is azok, hogy a magyar demokrácia fiatal ugyan, de megvannak a maga törvényei és jogrendje, nem tűr többé kivételezést, nem tűr sérelmet, mert amelyik demokrácia ezt megteszi, az nem fiatal demokrácia, hanem az egyszerűen nem demokrácia. (Ternay István (msz): Anarchia! — Taps a, 'MsgrndaY es a szál túdságpárt oldalún. — Ternay István (msz:) Nagykorúsítsuk a demokráciát!) Magyarországon pedig a demokráciának kell uralkodnia és én hiszem, t- Nemzetgyűlés, hogy az is fog uralkodni. T. Nemzetgyűlés! j&.rra a rendkívüli .helyzetre való tekintettel, amely má minden magyar erő összefogását és egy cél érdekében való küzdelembe állítását követeli meg, x a felhiaitalma^zási javaslatot elfogaidom, (Taps a kism gazda- és a ^szabadságpárt oldalán. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? • Ratkó Anna jegyző: Vásáry József! Vásáry József (msz) : Igen t. Nemzetgyűlés! rK mostani komor és válságos időkben rendkívül nehéz az úgynevezett ellenzéki politikus helyzete. Olyan kép tárul lelki szemeim elé, mint aniikor a súlyosi beteg körül cspndben kell járni, óvatosan ügyelni, hogy semmi nesz meg ne zavarja. Minden magyar számára boldogság és megnyugvás lenne, ha válóban olyan lenne az ország kormányzása, olyanok lennének a magyar közállapotok, hogy el kellene némulnia minden bírálatnak és kritikának. IIa tényleg ez volna a helyzet, akkor én is azt mondanám, bűnös lenne mindenki, aki most, amikor talán a világ legszerencsétlenebb nemzete felett mondanak ítéletet, nehezítené a kormánynak" amúgyis súlyos helyzetét. A helyzet azonban, sajnos, nem ez. Miniden magyar aggódó lélekaugusëtus hó 22-én, csütörtökön. 186 kel tekint Paris felé, szinte lélekzetvisszafojtva. Nem tudjuk megtagadni, még ebben' a kétségbeesett helyzetben is ott pislog a remény-.' • nek egy halvány sugara lelkünk mélyén, de annál nagyobb az a döbbenetes félelem, mi lesz a következménye annak a szerintiünk bűnös mulasztásnak, amelyért à felelősség a kormányt a békeelőkészítés körüli munkája tekintetében -terheli. A békével későbben fogok foglalkozni, itt csak meg kellett említenem, hogy bármilyen súlyos a helyzet, még erre a rendkívül súlyos helyzetre sem lehetünk tekintettel és a jogos ' kritikának nem szabad elnémulnia most, ami- , : kor a kermány újra felhatalmazást kér a nemzettől ,és>' nekünk döntenünk kell, megadjuk-e ezt a felhatalmazást a nemzet nevében. ,_ Felhatalmazásra akkor van szükség, amikor a helyzet azt megkívánja, vagy ha olyan bizalommal vagyunk a kormányzat iránt, hogy -, ', ezt a korlátlan felhatalmazást megadjuk. Szerintem á felhatalmazás megadásának szükségessége: nem fordg fenn, hiszen hiâDa'volt meg a kormány -, felhatalmazása ,az úgynevezett gyors és erélyes cselekedetekre, éppen azt- látjuk, hogy számtalan olyan rendelkezést hozott a kormány, amelyek alig születtek meg, az. élet máris megcáfolta őket, pedig a nemzetgyűlés munkájának ;lassító hatása nem gátoltar munkájában a kormányt. De az elfogulatlan és pártdiktatúra által el nem némított képviselők előtt világosan áll; hogy a kormány — nem akarok erősebb kifejezést használni — nagyon sok mulasztást követett el a nemzettel szemben. Amint említettem, minden magyar- ' nak éretnie kell, hogy ez a' nemzet végtelenül sokát szevedett más nemzetekkel szemben és talán érdemtelenül. Ha így áll a helyzet, egy. ilyen szerencsétlen nemzet joggal várhatta volna/el, hogyha van a világon egyáltalán bölcs, igazságos és egyedül a nemzet érdekeit néző kormány, akkor most a magyar kormányzásnak ilyennek, emberek felett áílónak kei. lett volna lennie. Kérdés, ilyen-e a magyar kormányzás. Saj- t * nos erre a kérdésre is nemmel kell felelnem. ' * Aki megnézi a magyar nemzet történetét és behatóbban foglalkozik a magyar nép lelki tulajdonságaival, meg kell állapítania, hogy a történelem folyamán énnek a nemzetnek nagyon • sok szerencsétlenségét saját vezetői okozták. Elég csak Mohácsra emlékeztetnem, amikor Szapolyai ott állt csapatával a közeibein, de nem ment oda, mert önös érdeke mást diktált.1 Elég 1944 márciusára emlékeztetnem. Ha a nemzet úgynevezett vezetőiben lett volna egy kis emelkedettség és nem a/ maguk hatalmát nézték volná, hanem -átadták volna a vezetést a demokratikus pártoknak, ezeknek meg lett volna a bátorságuk kilépni a háborúból és Magyarország ma nem -a siralom völgye, hanem talán a világ legirigyeltebb országa lenne. Lehetetlen meg nem állapítani, hogy Isten különös kegyelme'és az ebbe a népbe oltott csodálatos élniakarás tette lehetővé ennyi sok balszerencse között, hogy ez a nemzet ezer esztendőn keresztül megmaradt itt, a hadak útján, ahol annyi nemzet süllyedt el a történelem színpadán. A magyar nemzetbe az TJr- isten sok jó és j-ossz tulajdonságot oltott be. Az Isten kegyelme és a nemzet jótulajdonsá" gai ezer esztendőn keresztül megtartották ezt a v népet, rossz tulajdonságai pedig talán több szenvedést hoztak rá, mint amennyi elkerülhetetlen ^1 ejt volna. Ilyen rossz tulajdonságunk — őszintén kell beszélnünk magunkkal és némze-