Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-53

187 rÄ nemzetgyűlés 53. ülése 1946. évi augusztus hó :22-én, csütörtökön. 188 tünkkel — "talán az a gyerekes hiszékenység, amelyet még keletről hoztunk magunkkal. Bízunk azokban és teljesen odaadjuk magun­kat azoknak a kezére, akik érre a bizalomra , vagy .:nem szolgáltak rá, vagy alkalmatlanok­nak bizonyultak. Emlékezzünk csak xá, mennyi • szomorú példát adott erre az -.elniult 25 esz­tendő. Milyen hozsannával fogadták Gömböst, pedig vájjon volt-e oka a. nemzetnek arra, hogy bízzék benne1 ,VoÍt-e a-nemzetnek oka arra, hogy bízzék Szálasában és ez a nemzet a maga hiszékenységével mégis odament és se­gített à sírját megásni.132 N A magyar népnek egy" másik ilyen rossz tulajdonsága, amely szintéit számtalan nagy veszedelmet hozott reá, a türelem és az, hogy a bajnak a kezdetén nem mondja meg mindjárt, hogy baj van.1 Nézzük meg: ebben a tekintet­ben'irigyelni kell a szomszéd nemzeteket. Ha ott a kormány rosszat tesz, rögtön előállanak/ és megmondják neki. A magyar tűr, vagy ahogyan nálunk a Tiszántúlon népiesen mond­ják: sokat tud nyelni. Tűr, szenved. És amikor már nem bírja, akkor nem a józan eszére'hall­gat, hanem indulatosan odacsap: nem bánom, most már legyen, ahogyan lesz! Nézzük meg, áz elmúlt 25 esztendőben vájjon nem ezek a tulajdonságok, ezek a gyengeségek vittek-e bennünket olyan sokszor a lejtőre? v Ahogyan az egyes ember lelkében így forrnak az indulatok, még inkább így van ez a nemzet nagy tömegénél, ahol a tömeglélek­tan ereje különösen érvényesül. Távol áll tőlem, hogy a szenvedélyeket fűtsem. Tárgyi­lagos higgadtsággal, józan ésszel akarom bí­rálni az ország közállapotait s á kormány végzett, munkáját, de éppen azért tárgyilago­san kell megállapítanom, — s ezt mindenki érzi is —>, hogy a magyar nemzeten most hihetetlen lelki feszültség vesz erőt. • Ez ért­hető is. Négyszáz esztendő óta lelki rabság­ban van. Ebből csak ideig-óráig tudott szaba­dulni, amikor a szabadságharcok idején a \ maroknyi magyarság csodát művelt és bámu­latba ejtette az egész világot. De Vülönösen tragikus ennek a nemzetnek utolsó huszonöt esztendeje. 'Nagy és szomorú dolgot mondok. Megállapíthatja mindenki, bármennyit szenvedett és vérzeit, bármilyen bűnös kezek vezették, is négyszáz éven keresz­tül, ha Mátyás király idején Európa egyik leghatalmasabb nemzete közepes nemzetté .süllyedt is el a nyugatért hozott mérhetetlen ' áldozatok és a belső emésztő tűz miatt, de meg tudta tartani az Árp'ádok által szerzett szent örökséget s ha eat a nemzetet bölosen és oko­san vezették volna, nem lett volna egyetlen nemzettel sem vitája, hiába állottunk mi rokonok nélkül Európa közepén. Én nem voltam Tisza, István pártiábán, de az is történelmi tény és meg kell állapí­tani, hogy bár ő volt az egyetlen ember, aki az .első világháborút ellenezte, mégis a leg­többet ez a szerencsétlen nemzet vesztette. Tragikus, hogy a szép nagy Magyarország, a világnak Isten által jó kedvében teremtett legtökéletesebb gazdasági egységé darabokra omlott, törpe csonk lőtt a nemzetből. Három­millió koldus, kesergő magyar rab lett Ma­gyarország, - meg nem érdemelve a kegyetlen büntetést. Aa ősi átok, gyermekes hiszékeny­ség újra ingovány okba csalogatta a magyar nemzetet. Hitt azoknak, akik azt .mondották, hogy fegyyerrel lehet, visszaszerezni az elve­szett ősi örökséget, " Igen t. Nemzetgyűlés! Azért, -hogy ^ma­gyarságom miatt sovinizmussal, felelőtlen irredentizmussal sohase vádoljanak, meg kell említenem, hogy annakidején, amikor leg­magasabban lobogott az irredentizmus vágya, a felsőházban szót emeltem ez ellen. Azt, mondottam, hogy a magyar népet őszintén fel kell világosítani, hogy elveszett ősi örökse^ günkből a világ hatalmasságai ellenére mi soha egy talpalatnyi földet sem tudunk fegy­verrel visszaszerezni. Mi úgy vagyunk, mint amikor egy család könnyelműség vagy sze­rencsétlenség folytán elveszti a vagyonát: hiába zúgolódik, azután hiába száll perbe az Istennek nincs más út, mint a megmaradt vagyon roncsával új életet kezdeni es /minden jóindulatú embernek a támogatását meg kell szervezni. T. Nemzetgyűlés! Eat kellett volna*tennie -"a magyar nemzetnek! Amikór én a felsőház­ban ez elmondottam, a hazaárulás vadjával .támadtak abban az időben, mint szélsőséges baloldali embert. Igen t. Nemzetgyűlés! Üjra megtévedt a magyar nemzet. Higgyék el: azért mondom el mindezt, mert ezekben nyilvánul meg, hogy bűnösek voltak azok, akik ezt a nemzetet gyalázták a béke megkötése előtt. Megtévedt a magyar nemzet; a hiszékeny­ség és a lelki rabság, ez a két béklyó eltakarta előtte a tisztánlátást.- A nemzetnek a kor­mány hatalmától nenv függő része hiszékeny lett, másik része pedig,, amelynek lelkét a1 bűnös politikai rendszer rabságba verte, azt tette, amit a hatalom urai düktáltak neki. így keveredtünk bele S a második yilág: háborúba. Az említett két tényező, a naiv hi­székenység és a hatalom lélektiprása adja meg a magyarázatát annak, hogyan tudott a magyar nép újra belesodródna a világhábo­rúba. A magyar nemzet lelke nem tudott ér­vényesülni, mert— akárhogyan is igyekeznek elferdíteni a tényeket — a magyar nemzet. sohasem volt lelki'rokonságban a németekkel. Üssük csak fel a lapot, hogyan hirdették, hogy ezeréves lelki rokonságban élünk a németek­kel, pedig ott vaunak a régi magyar nóták* amelyekben a magyar nép-lelke él: Ne higyj magyar a németnek! - * Akárhogy hirdették azután, hogy a ma­gyar nép-döntött a sorsa felől, az nem a ma-. gyár nép döntése, hanem egy lelki rabságban tartott nemzet kényszerű meghódolása volt a felette'zsarnokoskodó hatalom előtt. . Azután ismeretesek a tények. A megszálló csapatok egy ^űnös vezetőitől -félrevezetett, pusztulásba döntött és vezetpi által gyáván magárahagyott nemzetet találtak, amely nem­zetet — amint már említettem — .vezetőinek bűnössége, hozz ánem értése, gonoszsága ellenére, olyan sokszor rántott vissza az isteni kegye* lem a megásott- sír széléről. Most újra megtar­totta ez az isteni kegyelem. Mi, akik Debrecenben voltunk, emlékszünk rá, szívszorongva vártuk, mi fog történni. Azt hittük, hogy a nagyhatalmak eltörlik Magyar­országot a föld színéről. És nem ez történt. Megengedték a politikai életet, megengedték a demokratikus politikát. Megalakult az első nemzetgyűlés. Méltóztassanak osak megfigyel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom