Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-53
173 A nemzetgyűlés 53. ülése 1946. évi augusztus hó <22-én> csütpHökön. 174 Ián mindnyájan jól ismerünk, de amely, mai helyzetünkben nagyon aktuális: a mádi zsidó esetét. * , Egy forró nyári napon elindult a mádi zsidó Tállya felé. Felült a taligájára és a kis ló vidáman poroszkált a napsütötte országúton. Az öreg zsidó elaludt. Nem először tette meg ezt az utat, a kis ló észre * sem vette. hogy az öreg már nem fogja a gyeplőt, tovább poroszkált, vitte a taligát a ^eél felé. Vidám legények jöttek szembe szekéren az úton és megláttak az alvó zsidó kocsikázását-Jól mulattak rajta, leszálltak a szekérről és megfordították a taligarüdait. A kis lovacska most természetesen Mád felé indult el. A legények utána is mentek, elkísérték a _ taligáC egészen a mádi zsidó házáig, kíváncsiak voltak rá, mit csinál az öreg, ha felébred, leszáll-? a taligáról^ káromkodik-e, szitkozódik-e, megveri-e a lovát- Ahogyan a kis ló megállt a kapu előtt és vidám nyerítéssel üdvözölte ai' otthont, az öreg''zsidó felébredt. Nem szállt le a taligáról, nem káromkodott, nem szitkozódott, nem verte meg a lovat, hanem újra .megfordította a taligát és újra elindult Tállya felé.128 Tl Nemzetgyűlés! Miért mondottam ezit &U Magyarország/ sorsát már nagyon sokszor visszafelé akarták f/ordítani a vidám legények. De Magyarország nem szál! le a taligáról, nem káromkodik, nem szitkozódik,1 hanem úíra elindul Tállya felé, az ő Táillyája felé: a demokratikus, tiszta,' boildog magyar jövő felé-T- Nemzetgyűlés! Ha /úgy érezném lelkem legtitkosabb rekeszébén, hogy ezzel a felhatalmazással használhatnék népemnek, nemzetemnek, gondolkozás nélkül megszavaznám még akkor is, ha ellentétben áll ' politikai meggyőződésemmel. De minthogy én ebben a javaslatban nem előnyt,; hanem a tapasztalatok . alapján végtelen veszedelmet látók, a törvényjavaslatot, není fogadom el. (Taps a szabadságpárt soraiban-) Elnök: Szólásra* következik 1? Ratkó Anna jegyző: Zsedényi Béla! Zsedényi Béla (pk): T. Nemzetgyűlés! A katasztrofális történelmi mélyponton, amelybe jutottunk, a nemzet minden tagja és minden igaz magyar mély megilletődéssel, szorongással és riadt aggodalommal néz Paris felé, ahol most a magyar békefeltételeket és ezzel egyetemben a Dunamedence évtizedekre szóló történelmét -készülnek szavakba önteni, megszövegezni. Hiszen e munkától nemcsak a , mi sorsunk: függ, hanem az egész magyar életé, gyermekeink, unokáink, talán déd- és ükunokáink sorsa is. Éppen ezért én mélységes megdöbbenéssel és őszinte fájdalommal látom, hogy ezekben a niagyar lét és nemlét kérdése felett elhatározó hetekben' a magyar törvényhozás figyelmét és energiájának javarészét efemer jelentőségű személyes kérdések. vonják el ezektőt a kapitális problémáktól. (Igaz! Úgy van! a kisgazdapárt oldalán- —, Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Szomorúdolog!) -A magyar külügyminiszter1 úrnak a párisi N Luxembourg-palota előadói emelyényéről a magyar békeeélokat összefoglalva elmondott deklarációja óta ma ültünk először össze itt a törvényhozás házában.124 Be időközben egész sereg riasztó hír is érkezett Parisból, ete-mi mégis ennek a készülő hatalmas magyar katasztrófának árnyékában,- mintha — mondhatnánl — talán nem hagynánk magunkat zavartatni a külpolitika nagy eseményei által, haneni az ősi évszázados átkok súlya alatt more patrio mégis a parlamenti pártintrikákr ban, belpolitikai csetepatékban, személyes villongásokban (Úgy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) és — méltóztassanak megbocsátani a \ kifejezésjérit! — undorító botrányokban merülünk el. (Úgy van! Ügy van! taps a kis^gazdapárt oldalán. — Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Fáj a magyar "lélek ennek a láttára!) . | Pedig ez az új 'magyar élet tele vari égető' sorsproblémákkal. Amerre csak nézünk, mindenütt kapitális jelentőségű és veszedelmekkel fenyegető problémák merednek feléik. Ilyen ennek a szétrombolt országnak az újjáépítése. Ilyenek. ezek-a vészes békef elte telek. Ilyen az _egész gazdasági stabilizáció problémája. Megannyi hatalmas és megoldásra váró magyar sorsprobléma, a demokrácia, a jogrend és--a koalíció körül tévelygő magyar belpolitikai* élet útvesztőjében. A legégetőbb magyar sorsproblémák közül is mind sorrendben, mind jelentőségben kiemelkedik a magyar békeszerződés. A jelen még távolról sem alkalmas a rékrimiiiáció vagy' a szigorú kritika számára. Beszélhetünk ugyan — és előbb vagy utóbb, azt hiszem, beszélnünk is kell — arról, hogy a magyar békeelőkészítés tekintetében megtörtént-e minden, minden emberileg elképzelhető és megvalósítható. Beszélhetnénk — és azt hiszem, beszélnünk is kell majd minél előbb — arról is, hogy például annak a pártközi értekezletnek^ amelyet még ^az elmúlt év tavaiszán Teleki Géza és, az én kezdeményezésemre az akkori magyar miniszterelnök úr, az ideiglenes kormány íveje,^ Miklós Béla hívott össze, hiattámzataí .miért mentek feledésbe. Ez az értekezlet az én 'javaslatomra azt a határozatot hozta, hogy a béke-előkészítést a legszélesebb alapon, a társadalom összes rétegeinek bevonásával, az\ illetékes tudományos körök meghallgatásává*, minden segíteni akaró kéz segítségül hívásával kell felépíteni, a pártokat fel kell hívni azonnal- hogy a legsürgősebben tisztázzák maradéktalanul egymás közt a békecélokat, hogy mindenki tudja, melyek azok, hogy ne érhessen senkit a zavarkeltés, vagy a hazaárulás vádjai ha ezek mellett a célok mellett síkra száll. Beszélhetnénk arról, hogy ezek a határozatok miért mentek a következő kormányok alatt " feledésbe és a békeelőkészítés miért bürokratizálódott el teljesen, a külügyminiszteri szobákban, a békecélok tekintetében az egyetértés, az összhangbahozás a pártok közt miért és kinek a mulasztása következtében késett a ' legutolsó, vagy talán merem mondani, még azon is túlszaladt pillanatig. Most azonban, A, Nemzetgyűlés, nem ez a legnagyobb probléma, mert ez a kérdés, bármit mondjanak is & kishitűek, mindaddig, míg nincs ott a ' moudat^ végén ,aj pont, még • nem dőlt el. A békefeltételek még nem véglegesek, bármilyen szomorúak ebben a tekintetben a kilátások. Éppen ezért ez az idő most nem a kritika, hanem mind a politikai élet, mindi a magyar nemzet minden egyes tagja ^számára csakis a segítésnek, a segíteni akarásnak - az időszaka lehet. (Ugy van! Ugy van!) Mert, ha \