Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-53

175 A nemzetgyűlés 53. ülése^ 1946. évi most alulmaradunk, akkor a párisi zöldaszial elsőszámú áldozata, a legnagyobb tragédia (hordozója ismét a magyar nemzet, lesz, -(Ugy •van! Ugy van! à kisgazdapárt és a szabadság­párt oldalán.) és akikor ez a felelősség bennün­ket mindannyiunkat egyformán fog sújtani: (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldulán,) az ebben az ^előkészítésben hibásakat, a mulasz-. tókat, a segíteni akarókat, a segíteni nem tudókat, a kaján örvendezőket, á hívőket és a hitetleneket, a (heréket és a dolgozókat; az iga­zaikat ós a latrokat egyaránt; hmidannyiunkat, akik ezen a szegény, szerencsétlen, -— talán szabad azt mondanom — megátkozott magyar földön élünk, nem kacsingatunk kifelé,"itt akarunk maradni \és itt akarunk meghalni. (Élénk helyeslés, és taps a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán.) Nehéz volna most megmondani, hogy je­lentett volna-e nagyobb, eredménybeli különb- ' séget számunkra, ha békecéljainkát már egy esztendővel ezelőtt egészen világosan megfo­galmaztuk volna, de akár jelentett volna, akár nemv tudományos és művészi életünk, a pár­tok% es egyének külföldi kapcsolatait, minden erejét, minden, energiáját, mindenkit• es1 min­dent, aki és ami segítségünkre lehet még ma is, fel kell ébresztenünk,- y fel kell ráznujnk, mozgósítanunk kell, glédába kell állítanunk a "magyar jövendőnek most az utblsó pillanatban még megkísértendő megmentésére^ (Ugy vmif) Nem^ felejthetem ^el természetesen, amikor a'/ felelősééig kérdését nem felvetettem- ugyan, csak érintettem, hogy a gyakorlatban á ma­gyar demokrácia megszületése után ennek a" gyakorlatlan magyar demokráciának azonnal a legnehezebb magyar demokratikus kénlet- • tel: a koalíció nehézségével kellett megküzde­nie. (Ügy van! á kisgazdapárt oldalán.) De eb­ben a ' vonatkozásban ma már túljutottunk a nehézségeken. Pártjaink, ha kissé későn ugyan, de mégis összeegyeztették külpolitikai pro" grammjukat, és ez külpolitikailag ' nem jelen­tett^ mást, mint a magyar politika egyöntetű­ségét: a magyar békecélok pontos, és precíz megfogalmazása tekintetében. De kissé későn és kissé nehezen tanultuk meg azt, hogy a kül­politikának sohasem szabad á* belpolitika függ­vényévé válnia. (Ugy van! Ugy van! a kis" • t ' gazdapárt és a szabadságpárt oldalán.) Pedig , ebben a "tekintetben igen sokat 'tanulhattunk volna ajaagy demokratikus nemzetektől, ame­lyeknek kormányai még súlyos- belpolitikai változások után is rendületlenül és maradékta­lanul kitártainak az eredeti \ külpolitikai célok .mellett. Nincs ebben .semimi különös, mert, a •belpolitikai változások rendszerint mitsem vál­toztatnak a nemzet érdekein és a külpolitikai, tényeken. Facts remain facts — mondotta Be- ,, vin és változtatás nélkül folytatta elődjének, Edennek a külpolitikáját125 A' Szovjet pedig* amely igazán sok^ régi babonát és tradíciót tagadott meg, mégis érintetlenül hagyta, tisz; teletben és megbecsülésben tartja Nagy Péter szobrát,'amely immár kétszáz éve, ujjával vál­tozatlanul mindig ugyanabba az irányba mutat. (Ugy van! Ugy vom! a kisgazdapárt és a sza­badságpárt oldalán.) A mi gyakorlatlan és • máig is gyermekcipőben járó demokráciánkA amely nem mondom, . szakított " és szakítania kellett nemcsak a múlt belpolitikájával, hanem külpolitikájával is, nyilván tapiaisztalatlans;í­gából származó fura szemérmetességgel igye­kezett hosszú időn keresztül kerülni a külpo­litikába való mélyebb belenyúlást és különb augusztus hó 22-én,. csütörtökön. .. 176 sen igyekezett kerülni a területi kérdések fe­letti vitát. Tette ezt talán azért is, mert nein akart olcsó propaganda lehetőséget szolgáltatni ellenfeleinknek, akik — nem kétséges — ké­szen és lesben álltak, hogy Magyarországot akár a duhaj reviziőnlzmus, akár az újjáéledt ámokfutó imperializmus vádjával illethessék. Mi másfél éven keresztül a legnagyobb szemérmetességgel' elkerültük <az összes terüv leti vitákat, nem beszéltünk területi igényeink-^ ről, területi kérdéseinkről. Ők azonban — saj­nos — nem voltak, ilyen szemérmesek és ime az a 'helyzet, hogy még az r 1938-as status quora, Trianonra is rádupláznak, amelynek igazságtalanságai pedig az egész világ" előtt nyilvánvalóakká »váltak már, (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárt oldalán.) Elfogultság nél­kül állíthatom, a magyar kormány volt az, aunely a dimaníenti • államok között a reális lehetőségek és áz objektív* önmérséklet törve--'' nyéi szerint a legjobban és legkorrektebbül szerkesztette meg a maga álláspontját. Mi igazán amaí kevesek közé tartozunk, akik nein lépték át ,a kényes és veszedelmes határvona­lat az életképességet biztosító nemzeti'érdekek és a békebontó, terüleitsóvár sovinizmus kö" zött. Éppen eziér^t erről a helyről-küldöm kö­szönetemet és őszinte'--elismerésemet a magyar külügyminiszter úrnak, aki minden magyar külügyminiszterek leghálátlanabb és legnehe­zebb feladatköré/ben olyan klasszikus tömörség-' gel, olyan objektív önmérséklettel öntötte for­mába à magyar álláspontot, hogy azt nemcsak minden igaz .magyar embernek, hanem min­den bármely nemzethez tartozó külpolitikus­nak és államférfinak: is el kell fogadnia, ha. gondolkodásában és politikájában az Atlanti Charta elveinek fundamentumán áll. Ez a bátortalanság, ez ä szemérmeiesség kísérő társa' volt demokráciánk fiatalságából származó gyakorlatlanságának. - De ha igazán a demokrácia szellemében, ha valóban jószám dékú őszinteséggel igyekszünk beilleszkedni- a* szabad nemzetek' nagy közösségébe, akkor sze­rény nézetem szerint egyenesen bűnt követ­nénk el, ha elhallgatnék, hogy példánakokáért a bekefeltételeknek ránkvonatkozó gazdasági részét csak. képmutatással/ csak sunyi . hátsó gondolatokkal és kibúvókra számító , levante! lelkiséggel tudnánk elfogadni. A világbéke céljait szolgáló demokratikus kötelességünk egyenesen parancsolólag írja elő számunkra, hogy ne. legyünk szervilisen rosszhiszemüek és ne hallgassuk el, hogy ezeket a gazdasági béke­feltételeket a magyar köztársaság kormánya kényszerhelyzetébőr adódó okok folytán talán aláírhatja és elfogadhatja, de azokat teljesí­teni sohasem leszünk képesek. Egyformán kell kerülnünk a ^hetvenkedő felületességet, vagy --- talán így is mondhatnám — a felelőtlen hetvenkedést, de a beteges, mazochista ön Vá­daskodást is. Ismerjük multunk összes politi­kai hibáit 'és bűneit s ennek kapcsán készsé­gesen elismerjük bizonyos mértékű háborús felelősségünket is, de pontosan kell ismernünk ennek a felelősségnek a határát. (Ügy van! Úgy van! a kisgazdapárt oldalán.) Nem lehet célunk a pillanatnyilag velünk szemben álló nemze|ek bizonyos tekintetben sokkal nagyobb háborús i felelősségével menteni sajátunkat. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) E nemzetekkel való szembenállásunkat én csak pillanatnyinak és átmenetinek hiszem. E vá­daskodással mi véglegesen elrontanék az I •

Next

/
Oldalképek
Tartalom