Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-53
171 . A nemzetgyűlés 53. ülése Í9í6. évi *.•'•••'• » mára. Meg vagyok róla győzíődye, hogy ha a . kormány javaslattal jött volna ide a Ház elé, módot adott volna annak megvitatására, és nem vindikálva magának pápai csalhatatlan* ságot, megszívlelte volna az itt : elhangzott helyes megjegyzéseket és észrevételeket, akkor megszületett volna az a-stabilizáció, amely természetszerűen , szűkmarkú, de nem lett volna igazságtalan- Nem: fordult volna elő , például, hogy azok az emberek, akik hallgatva a kormány propaganda;]'ára, adópengőben •helyeztet el .pénzűiket» ma * koldusokká lettek. (Az elnöki székejt 11 óra 59 perckor Kéthly Anna foglalja el.) Konkrét esetet is tudok. Egyi filmvállal- kozó ez év • márciusában b filmjének bevételét nem dolláriba fektette,' nem aranyba, hanem úgy,' ahogy azt számára a törvény és a kormány propagandája előírtai adópengőbetétként helyezte el, egy bankban. Ez év márciusában '300 millió adópengőt helyezett el. Méltóztassanak utánaszámítani, * hogy ez milyen óriási összeg volt. Minden suttogó propaganda, minden híresztelés ellenére ezt a 300 mii- . lió adópengőt a bankban hagyta, mert ; âzt mondotta, lehetetlen aíz, hogy a kormány, amely olyan nagy propagandát fejtett ki: és annyira bizonygatta az adópengő értékállóságát, becsapja a betevőt. Ai 300 millió adópengő megmaradt és eiunek az; embernek a bankban ima 1 forint 50 fillér áll rendelkezésére. De gondoskodás kellene, hogy történjék, t. Nemzetgyűlés, azokról a- kisemberekről is, akik . életük megtakarított pénzéből kauciót helyeztek el valahol. Házmesterekről, pincérekről, pénzbeszedőkről van szó, akiknek össze ^kellett gyüjteniök azt a kis összeget, hogy óvadékként, biztosítékként valahol elhelyezzék. Mi ' történik most ezekkel az emberekkel? Olyan a helyzet, hogy ezek az emberek ^egyszersmindenkorra elvesztették egész, életük munkásságának eredményét. Szeretném, ha a pénzügyminiszter úr módot találna arra, ; hogy ezeket a kisexisztenciákat 'megmentsük, és ha erreyjB-natkozóan minél előbb,, minél határozottabban megnyugtató kijelentéseket tenne. Bizalmatlan vagyok,- t. Nemzetgyűlés, a kormánnyal szemben azért, ahogyan az interpellációs jogot kezeli. Az elmúlt tíz hónapban . Összesen hét interpelláeiós nap állt a képviselők rendelkezésére és általános a panasz," hogy az interpellációk elmondásának idején ' a kormány állandóan távollétével tüntet. . Amenynyire joga a képviselőnek az interpelláció, annyira kötelessége a miniszternek, hogy azt az interpellációt meghallgassa és arra, feleljen is. A nemzetgyűlésen az egész ülésezés alatt mindeddig összesen négy azonnali miniszteri válasz volt, ezenkívül szóbelileg hét miniszteri válasz hangzott'el. Amennyire fontosnak és szükségesnek tartom a beszolgáltatási kötelezettség pontos teljesítését, annyira igazságtalannak tartom magát a rendeletet. Teljes képtelenség, hogy a szabolcsi rossz homokról ugyanannyit kell beszolgáltatni, mint a jó duna-tiszaközi vagy dunántúli földről. Érthetetlen előttem, hogy miért ragaszkodott rendelete kibocsátásakor a - ' , közellátási miniszter az, egyforma arányú beszolgáltatásihoz,, miért nem- állapította meg a beszolgáltatási kötelezettség nagyságát a kataszteri tiszta jövedelem után. augusztus hó 22-én, csütörtökön. 172 Bizalmatlan vagyok a kormánnyal szemben, t. 'Nemzetgyűlés, mert külpolitikai téren nem látok egységes, határozott irányvezetést. Nagykőn jól tudom, hogy a mai körülmények között nekünk nagyon nehéz külpolitikát csinálnunk., Nem esem bele abba a hibába, hogy összetévesszem mai állapotunkat a teljes szuverenitás állapotával, de látom azt, hogy más hasonló helyzetben lévő m épek" mégis határozott külpolitikát folytatnak, kívánságaik, követeléseik vannak, és ezeknek a követeléseknek érvényt is tudnak szerezni. A mi külügyi ikormányzatunk minden eddigi sikere abban merült ki, hogy lehetővé tette, hogy kormányunk a szövetséges hatalmaknál látogatásokat tegyen. A. minisztereïnok úr ezt mint pozitívumot igyekezett beállítani, én azonban csak akkor vagyok hajlandó ezt pozitívumként elkönyvelni, ha az; ország javára valóban megfelelő pozitív eredményeket is hoz. Nem vitatom, hogy helyes volt-e vagy sem békeelőkészítésünk,' csak azt vagyok kénytelen szomorúan leszögezni; hogy, úgylátszik, megint mi vagyunk Európában az a nemzet, amely a legmostohább elbánásra számíthat. Nem vagyok ! hajlandó, t. Nemzetgyűlés, ezért az ódiumot teljes egészében .a múlt rendszer .kétségenkívül bíínös és _ gyalázatos vezetőire ruházni. A mi demokratikus külpolitikánknak lett volna kötelessége tudomására hozni a világnak, hogy mi nemcsak de facto, hanem lélekben is töké- ^ letesen szakítottunk azzal az elmúlt rendszerrel, nekünk semmi közünk annak hibáihoz. Itt egy, új, tiszta demokratikus világ van kialakulóban, ne gyűlöltessük meg ezt a demokráciát éppen azokkal, akik a leglelkesebben szolgálni akarják. Nem! Ha a külügyi kormányzat súlyt- helyezett volna arra, hogy ezeket a szempontokat kérve-könyörögve, nyomatékosan magyarázva, folyton meg neon szűnő .kitartással a nagyhatalmak elé tárja, akkor ^a . nagyhatalmak nem zárkóztak volna el attól, hogy nekünk is azt az igazságot szolgáltassák, amit különféle megállapodásokban, különféle chartákban ők ' maguk szögeztek le, / T. Nemzetgyűlés! Kormányzati rendszerünk legnagyobb hibáját abban'"látóim, hogy két iránya van.i Az egyik a kommunistapárt iránya, ezt következetesen, minden ellenkező érv és érdek ellenére végrehajtják; a másik a polgári vonah elismerem,, csak adhoc iránya, amiben semmi következetesség nincs. Azok a gondolatok, amelyek megfelelnek az első iránynak, megjelennek rendeletek formájában, idekerülnek elénk törvényjavaslatok formájában. A másik yonal elgondolásai, amint ezt éppen ,a paraszti érdekképviseletnél látjuk, elgondolások ^maradnak. Nem látom belső életünk kiegyensúlyozottságát; a kormányban nincs őszinteség a nemzettel szemben, nem tudjuk, hogy mii akar? mi a célja, merre felé törtet, mit remél elérni; van nemzetgyűlése, de nem foglalkoztatja. Mögötte áll e percben az ország nagy többsége, és annak kívánságait nem elégítiA ki. Bizonyos vagyok azonban abban, hpgy ha a ^kormány ma megkérdezné az ország* többségét, elcsodálkozva állapítaná meg,: hogy ez a nagy többség ( már nem áll mögötte. TV Nemzetgyűlés.^Amint látjuk, sok a baj, sok a hiba. Ez természetesen nem jelenti azt, mintha én kételkednék a magyar demokrácia jövőjében. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban elmondjak egy törtérietet, amelyet ta* il í
