Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-51
A nemzetgyűlés 51. ülése 1946. évi augusztus ho, 13-án, kedden. 6 Európában -való ilyen méretű elterjedésének véleményem szerint' az -is, hogy az eszmeáramlatok fejlődése egész Európában ódáig jutott, hogy az 'emberiség 'többsége belátta: azok az eszmerendszerek, amelyeknek jegyében ma a politikát csinálják, korlátlanul csak a ' saját szempont jaólk érvényesíltésével talán • nem törhetnének^ uralomra és szükség vaii bizonyos, a múltból eredő eszméknek és hagyományoknak átmentésére is. v HM mármost a magyar koalíció struktúráját nézzük, akkor arról a legjellemzőbbnek azt kell mondanunk, hogy a koalíció két szélső pártja a legerősebb és az úgynevezett középső pártok a leggyöngébbek,1 illetőiéig legalább is valamivel gyengébbek ' az egyik szélső pártnál. Ez azt jelenti, hogy a koalíción belül a két szélsőség vívja a maga harcát és a középpártok, amelyeken -egy egészséges koalícióban a súly lenni szokott, — mert hiszen akkor kisebbek az ellentétek — kisebb szerepkörhöz jutottak, sőt a koalíciónak voltak olyan periódusai, amikor az emberinek az'volt a benyomása, hogy a középpártok nem is annyira a helyzet kiegyensúlyozására' törekednek, (Felkiáltások a kisgazdapárton: Nbnr bizony!) mint s okkal-inkább az egyik oldal mellett valló nyílt és határozott állásfoglalásra. Ez természetesen nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a koalíción belüli különbségek meglehetősen felszínre jutottak, hiszen hiányzott a középső pártoknak az a kiegyenlítő szerepe, amely egészséges és a középső párjtokat erősítő koalícióban természetes • is. ,A magyar koalíció döntő kérdése lényegében mindenkor a két-szélső pártnak: a kisgazdapártnak és a kommunistapártnak egymáshoz . való viszonya volt és aszerint mondtuk bizonyos időszakokban egészségesnek és jónak a koalícióit, ha ia -két párt viszonya egymással jó volt és akkor beszéltünk elsősorban válságperiódusokról, amikor a független kisgazdapárt és a kommunisitapárt bizonyos kérdésekben néni tudott egymásnál egyetérteni. Ezenkívül természetesen, véleményem szertitnjt,, a koalíciqban olyan másfajta hibák is előfordultak,, amelyek odavezettek, hogy azutolsó időben szinte állandóan válságperiódusokról leheteitt beszélni, aimáről részletesebben is megeiHLlékeztem .egy helyein. Hiányzott a koalíció egységes eszmei alapvetése, mert a Függetlenségi Frontnak egyszer kiadótt7 \ és, kissé ötletszerű* programmaján^ kívül nem' volt igazi értelemben1 vett ' pozitív programmja. Végül pedig az volt a baj, hogy a pártok között felmerülő hatalmi kérdések helyes, elintézésére nem találtuk -meg a megfelelő módszert és így a hatalmi kérdések állandóan) mérgezték a koalíció légkprét. A koalíción belül a mi pártunk szerepe egyike a, legtöbbet-vitatott kérdéseknek. Általában vévé azt szokták rólunk mondani, hogy a népi demokrácia frontjával szemben mi a demokráciánaflír egy konzervatív, polgári szár-" nyát jelentjük, — sőt még ennél erőteljesebb kitételeket is szoktak használni — és mint^ a demokráciának ilyen konzervatív polgári szárnya, bizonyos értelemben akadályozói vagyunk egy egészséges népi demolkiráeia kifejlődésének. Itt általában véve az volt a frazeológia, hogy a baloldali blokk pártjaival szemben, mi a magyar koalició jobboldalát Jelentjük, mert az, egészséges helyzet a baloldal helyzete, továbbá, hogy mi egészségtelen szerepet töltünk be a koalicióbau," nem vagyunk eléggé haladod irányúak. Ha mármost erről a kérdésről minden in-Iduiat- nelíkul beszélni akarunk, akkor hangsúlyoznom kell azt, hogy egy kissé spekulatív és elméleti leszek. - ' ; . Sok olyan, kérdésre ki kell térnem, amelyek nem a napi politikát érintik, de amelyek talán mégsem érdekteleneJasakkor, amikor az országnak jelenlegi politikai struktúráját jelentő . koalíció sorsáról van szó. ^ '\k n4z ? .szemléletmód, amely a baloldali blolfck^partoarnál velünk szemben megmutatkozik,, igaz es helyes egy marxista értékrendszeren belül. Egy marxista értékrendszeren belül Világos, hogy a idtemökráciának az a legegészségesebb megvalósulási, formája, amely a marxizmus célkitűzéseit a legteljesebb mértekben i megközelíti. De miután mi nem marxista párt vagyunk, nyilvánvaló, hogy nem elünk ezen'a marxista értékrendszeren belül, amelynek alapján, a mi pártunkról ítéletet szoktam mniííraui és ennek következtében nyíl- ' vánvaló, hogy azt az értékmeghatározást, amelyet ezzel kapcsolatban a mi pártunkról mondanak, mint egy másik értékrendszer hordozói r^m TS^ tudjuk magunkra, nézve elfogadni. {igaz! ygy van!t — a kisgazdapárton.) Elsősorban azt szokás mondani, hogy mi a radikális haladás akadályozói vagyunk. A haladás a mi szempontunkból azt jelenti, hogy a legmodernebb tudományos,\gaídasági és szociológiai tényeket úgy igyekezünk a közösség eletébe • beépíteni, hogy abból a közösségre nézve a legtöbb haszon és az egyénekre nézve a legtöbb jó származzék. Ha most ilyen alapot megnézzük, hogy melyik ' ideológia az, ' l anielyik a .legmodernebb tudományos tételeken -alapul, akkor néhány szút keli inondanunlk" arról az ideológiáról, arr$ az eszmerendszerről, filozófiai rendszerről isi amelyet materializmusnak szoktak nevezni. T. Nemzetgyűlés! A materializmus a fizika' tudományával egyidőben kezdett" fejlődni akkora amikor egy spekulatív korból a kísérletig módszerek állandó, folytonos alkalmazása révén az induktív gondolkodási mód megteremtésével, új és új ismeretek* tények és fel- ' fedezések jöttek. Ügylátszott, hogy a fizika az élet szinte teljességének hordozó tudománya £ lesz és, az egész világképet egy ilyen fizikai elképzelés alapján lehet megrajzolni. Különösen akkor hitték ezt az emberek, amikor a fizikának egyik oldala, a mechanika rohamosan fejlődött ' más tudományágakhoz képest. Ez a fejlődés arra ösztökélte a fizikusokat, hogy^ a mechanika törvényszerűségét necsak a fizika területén, hanem az élet más területein i£,.így például a filozófia, terén is érvényesítsék. A fizika terén a mechanika abban az időszakban igen nagy sikereket ért el. A hőnek, ä fénynek, a hangnak, mindennek sikerült mechanikai természeti magyarázatot adni és- az emberek ebben a korszakban már szinte azt hitték, hogy a mechanika á fizika és a tudomány varázsszava, amely mindenütt alkalmazható és mindenütt sikerrel. Heimholt^8 egyik-nagy képviselője ennek a; tudományos iránynak azt mondta, hogy az egész világból már csak annyi a tudomány, amennyis *j benne a mechanika. A sikerek, amelyeket a mechanika és véle a fizikai gondolkodásmód elkönyvelhettek maguknak, annyira hatalmukba kerítették a természettudomány müve' 1» \
