Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-52

123 A nemzetgyűlés 52. ülése 1946. ben, mert a gyáripar még elég tőkeerős volt ahhoz, bogy önmaga is segítsen a bajon, de a, kézművesipar erre képtelen. Ott álltaik & mun­kavállalóik jövedelem nélkül s ha ez egy­magában még nem lett volna elég (terhes szá­mukra, még egy súlyosabb, még egy terhe­sebb tényt is közöltek velünk, nevezetesen azt, hogy eddigi munkahelyükön nem tudják őket tovább foglalkoztatni. Az, építőipar az egész vonalon leállt. Nine3 pénz, nines hitel és nem képesek tovább fog­lalkoztatni, a munkavállalókat sem. Az építő­iparosok éltek a kétheti felmondás jogával és a múlt hétnek, meg ennek a hétnek ^szombat­ján igen-igen sok építőipari munkavállaló az­zal ia hírrel ment, illetve megy haza, r hogy nem tud tovább keresője lenni a családnak, nem képes tovább a munkahelyén meg­maradni. T. Nemzetgyűlés! Ez ia kérdés sokkal na­gyobb jelentőségű, mint amennyire így első hallásra látszik. A munkanélküliség rémével és veszélyével eddig nem sokat kellett törőd­nünk, az infláció ezt a kérdést — legalább úgy látszott — nagyjából megoldotta, ma azonban itt jelentkezik, itt kopogtat az ajtókon és ne­künk kellő pillanatban mindent meg kell ten­nünk, hogy a munkanélküliség szörnyű ré­mét elhárítsuk. Nincs türelme, nincs lehető­sége egy kiéhezett családnak arra, hogy vár­jon, amíg majd megindítják a hiteleket, amíg majd ismét lehetőség lesz arra, hogy az a munkavállaló a munkahelyén dolgozhassék. Ezek az emberek nem rendelkeznek tartalé­kokkal és ha már a kézműiparosiságra közvet­lenül nincsenek is tekintettel, kell hogy tekin­tettel legyenek arra a nagyszámú munkavál­lalóra, akik előtt e pillanatban az éhínség ve­szélye áll. Igen t. Nemzetgyűlés! Szükségesnek tar­tottam ezeket elmondani, hogy most, a stabili­záció kezdetén legalább egy egészen kis segít­séget nyújtsunk kézműiparunknak. Nyújtsuk legalább azokat a hiteleket, amelyek minden nagyobb megerőltetés nélkül nyújthatók, ame­lyek beleilleszthetők az egész stabilizációs programmba és amelyek nem fogják megren­díteni a, pénzügyi kormányzás egynsúlyát. Elsősorban arra a hitelakcióra gondolok, azokra a fedezetnélküli kisipari hitelekre, amelyeket hosszú éveken keresztül folyósítót. tak a kézművesiparnak. Az arra szolgáló hi­telszervek, útján a kézművesiparosok 500 fo­rintig terjedhető egészen kicsiny hitelösszege­ket kapnának, amelyek elegendőek arra, hogy az egy munkavállalójával dolgozó vagy tanon­cot foglalkoztató iparos néhány hétig türe­lemmel tudjon lenni, ki tudja böjtölni a leg­súlyosabb napokat és meg tudja várni azt, amíg rendelőinek lesz valami pénzük, hogy azokért az apró munkálatokórit fizetni tud­janak. Nagyobb jelentőségű volna az újjáépítési hitéig a közmunkákból eredő követelések le­számításával ' kapcsolatban. Ezen ia téren is sürgősen segítségére kell sietnünk a kézmű­vesiparosságnak. Vannak követelések, ame­lyek még 1945 tavaszáig nyúlnak vissza, ame­lyeket a hatóságok e pillanatban még képte­lenek megfizetni, de vannak követelések, ame­lyek egészen frisseredetűek, egy-két hónapo­sak és ezeknek sem képesek é> hatóságok e pil­lanatban eleget tenni, aminek köveltkezménye­képpen a munkavállalók nem juthatnak hozzá évi augusztus Hó 14-én, szerdán. Í2á munkájuknak jogosan megérdemelt ellenérté­kéhez. Ezekben a kérdésekben sürgős .segítségre van szükség és én úgy érzem, az iparügyi miniszter úr átlátja ennek fontosságált és re­mélem, hogy a pénzügyminiszter úrral egyet­értésben a legközelebbi jövőben ide fogja hozni a nemzetgyűlés elé, vagy ha ez nem szükséges,, a rendeleti felihatailimazás alapján rendeleti úton fog intézkedni arról, hogy a kézművesiparosság a leg szükséges ebb hitei-. keretekkel ellátható legyen. (Taps a kisgazda­párt és a szabadságpárt oldalán.) Elnök: Az interpellációt a nemzetgyűlés kiadja az iparügyi és pénzügyminiszter uraknak. Következik Lévay Zoltán képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíves­kedjék a.z interpellációt felolvasni. Futó József jegyző (alniïsSa): »Interpellá­ció a külföldi segélyakciók működésének tá­mogatása és a segélyek igazságos elosztása tárgyában az összkormányhoz. Hajlandó-e az összkormány minden olyan intézkedést megtenni, amely a Magyar Vörös­kereszt önkormányzatának és jó hírnevének helyreállítására alkalmas s mindazokat a kor­látozásokat és akadályokat lebontani, ame­lyek a külföldi segélyek Magyarországra ju­tását megnehezítik, továbbá olyan elosztási rendszert létesíteni, amely a külföldön esetleg fennálló bizalmatlanságot megszünteti a ma­gyar hatóságokkal, illetve az igazságos elosz­tással kapcsolatosan?« Elnöki: Lévay képviselő urat illeti aszó. Lévay Zoltán (msz): T. Nemzetgyűlés! Há­ború utáni elesettségünkben rendkívül jólesett a magyar társadalomnak, a magyar dolgozók­nak, a magyar szegényeknek, hogy a jobb sors­ban élő külföldi nemzetek a náluk is felébredő emberi szolidaritás alapján igyekeztek segítsé­günkre sietni, bennünket különböző oénzbeli» gazdasági és élelmiszertámogatásokkal ellátni. Érről a helyről is csak köszönet illeti azokat, akik ezeket a nagylelkű, önzetlen adományo­kat küldték és bennünket támogattak. Első­sorban az TTNRRÁ-t0G illeti az elismerés, (Zöld Sándor (kp) : Amely többe kerül nekünk, mint amennyit behoz!) mert hiszen sokirá­nyú támogatást nyújt nekünk. Majd később rá fogok térni azokra a méltatlan kritikákra» amelyek szerint talán többe kerül annak, aki elfogyasztja. Ez azonban semmi esetre sem az UNRRA-nak és az UNRRA szervezőinek a hi­bája, legfeljebb éppen ama magyar hatósági és társadalmi szerveknek és intézkedéseknek a hibája, amelyek az ide díjmentesen jövő ado­mányokat olyan módon drágítják meg, mire a fogyasztóhoz jön» hogy az útja Trieszttől Bu­dapestig többe kerül, mint az út Amerikától Triesztig. A legtávolabbról sem szeretném, ha esetleg tapintatlan módon elvennénk a kedvét azoknak, akik bennünket segíteni akarnak, kri­tikákkal vagy bizonyos fokú tájékozatlan megjegyzésekkel. Az UNRRÁ-t illeti tehát az elismerés, mert hiszen a nyilvánosságra jutott adatok szerint 4 millió dollár az értéke annak a segélyezésnek, illetőleg annak a hitelkeret­nek, . amelyet Magyarország számára megnyi­tottak s hogy ez milyen tekintélyes összeg volt, arra jellemző Sommer vezetőnek97 a nyiLatko­zata,vaki hetekkel ezelőtt, amikor még pengő­ben beszéltünk, azt mondotta, hogy nagyobb az értéke, mint az egész magyar bankjegy.for-

Next

/
Oldalképek
Tartalom