Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-52

125 A nemzetgyűlés 52. ûcése 19Í6. galom. Szükséges azonban, hogy a felénk irányuló jószándékot, segítő kezet kellő szeretettel, megértéssel fogadjuk, és tetteinkkel, nyilatkozatainkkal igyekezzünk bizonyítani, hogy arra valóban rászolgáltunk, hogy valóban _ió helyre megy, amit olyan jó szándékkal adtak. Éppen ezért közérdekből rá kell mutatnom arra, hogy a külföldi akciók körül, sajnos, bizonyos suttogások támadtak és olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek arra mutatnák, hogy azok szervezése, propagandája, adminisztrációja, de főleg elosztása körül bizonyos bajok, hibák vannak, amelyeken kötelességünk minél előbb segíteni. Elsősorban fel kell említenem, hogy Budapesten jóformán minden boltban úgynevezett szabad cukrot lehet kapni megfelelő áron és állítólag — mivel a múlt évi magyar cukortermés már nem áll a gazdasági élet, rendelkezésérc — ez tulajdonképpen az UNRRA-szállítmányokból ered. En mindenesetre örülök annak, Tiogy Magyarországon a konszolidáció olyan fokon áll, hogy már szabadon lehet az üzletekben cukrot vásárolni, azonban mégis önkéntelenül felmerül a kérdés, amit jóformán mindenki tud Budapesten, hogy ezek a cukormennyiségek az TJNRRA-cukorból erednek. Ha tehát itt olyan kevés a cukor, hogy csak bizonyos korlátozott mennyiségek kerülnek ide, akkor feltétlenül szükségesnek és helyesnek látnám, hogy azok bizonyos hatósági, vagy más kontroll mellett a valóban arra rászorulókhoz kerüljenek és ha ennek árát, vagy kezelési költségét meg is fizettetik, elsősorban az új magyar nemzedék, a fiatal magyar gyermekek táplálkozására jusson, akiknek ez életkérdés. Ha ezután is marad fenn felesleg, akkor szívesen vesszük, hogy mindenki szabadon vásárolhat cukrot. Ami az árak kérdését illeti» mint már kitértem különös helyzet állott elő, hogy ezeket az árukat Triesztben, anol az átadó állomás van, ingyen fuvarral hozván át az óceánom, díjmentesen adják át. Ennek ellenére az a szomorú tapasztalat, hogy ezeket a kiosztott ŰNRRA-cikkeket mégis — azt mondhatnám — olyan árért juttatják oda a fogyasztókhoz, az arra rászorulókhoz, hogy az tulajdonképpen nemcsak hogy a fuvarköltségnek felel meg, hanem annyiért körülbelül a szabad piacon is meg lehetne egyes cikkeket vásárolni. Elég, ha utalok például a legutóbb kiosztott szójababos>

konzervekre, amelyeket a munkásoknak és tisztviselőknek adtaik és 5 forintot kértek egy dobozért. Hat én azt hiszem, hogy 5 forintért bárhol, sőt talán olcsóbban is, meg lehetne vásárolni olyan kereskedőnél» aki ezt a másik világrészből hozatná, aki tehát megfizette ennek a gyári árát, szállítási költségét, sőt még a tisztes polgári haszna is benne lehetne ebben az 5 forintban. Nem tudom» mi a rejtély titka, éppen azért hívom fel a kormányzat figyelmét, hogy vigyázzon erre, mert az ilyen Trieszttől Budapestig terjedő fuvaroknak felszámítása bizony alkalmas arra, hogy a külföldi tényezőknél bizonyos kétségeket támasszon az itteni adminisztráció helyessége, szociális és demokratikus volta tekintetében^ De történtek hibák ott is, amint köztudomású, hogy Budapesten a gyermekek 6 éves korig kaptak cukrot, tejport, illetve tejet. Ugyancsak részben az UNRRA-adományokból 12—18 éves korig húskonzervet kaptak, de az évi augusztus hó 14-én, szerdán. 126 adminisztrátor csodálatosképpen kifelejtette — úgy látszik — a két korosztály közötti réteget, vagyis megtörténik, hogy a 12 éven felüliek kapnak, a 6 éven aluliak is kapnak, de a 6—12 évig terjedő réteg egyáltalán semmiféle támogatásban nem részesül, holott azt hiszem, nem vitás, hogy áz ilyen középkorban lévő gyermekek, legalább annyira rászorulnak a vitaminra, "a különböző tápanyagokra, inint a 12 éven felüli gyermekek. A panaszoknak, illetve ' sérelmeknek második része főleg a Magyar Vöröskereszt körül csoportosul. Tudjuk, hogy a világ legnagyobb ilyen karitatív irányú, emberies szándékból vezetett szervezete a Vöröskereszt. Ennek a nagy nemzetközi szervezetnek 72 nemzeti fiókja, külön egyesülete van és ezek a (Szervezetek — hála a jó Istennek — a háború előtt, a háború alatt és a háború után is működtek a nagy világégés közepette, és amennyire a körülmények engedték, a lehetőséghez mérten összeköttetést tartottak egymással és segítették egymást. A Magyar Vöröskeresztet még Debrecenben az ideiglenes nemzeti kormány igyekezett életretámasztani és a Budapestre átköltözés után a pártok is bevonultak — hogy úgymondjam — a Vöröskeresztbe és demokratikusmódon minden erő részvételével történt egy ilyen átszervezés. Hogy mennyire előkelő szerepet játszottak ebben a munkáspártok, arra jellemző az, hogy senkit ki nem zártak és mindenkinek szerepet adtak, akinek ott szerepre joga lehet, így például Vas Zoltánné az egyik alelnöke ennek a szervezetnek.08

nemrégiben pedig, mint a Hivatalos Közlöny július 94 számában olvassuk, a következő közlemény jelent meg (olvassa): »A Magyar Vöröskereszt kormánymegbízottjának a miniszterelnök útján tett előterjesztésére Szakasits Arpádné budapesti lakost a Magyar Vöröskereszt főmegbízottjává kinevezem. — Budapest, 1946 július hónap 8-án. — Tildy Zoltán köztársasági elnök, Szakasits Árpád minisziterelnökhelyettes.« Tehát 'nyilvánvalóan Bte-j mélyi aggályok vagy sértődöttségek nem lehetnek a Vöröskereszt működése terén, mert hiszen megfelelő személyeket neveztek ki és kértek fel a vezetésre. Ilyen körülmények között kezdte meg nehéz időközben a Magyar Vöröskereszt újabb működésiét, úgyhogy ennek eredményeiként már 1945 júniusában megérkezett Magyarországra^ az első amerikai gyógyszerszállítmány. Emlékezünk még a lapokból, hogy ennek a szállítmánynak átvételekor ünnepséget rendeztek, ahol az amerikai misszió tagjai, Key altábornagy, Kovádh alezredes és közéleti vezetők is ott voltak és ott kijelentés hangzott el, hogy ez tulajdonképpen csak a kezdet, ez egy próbaiszállítmány, amelyet majd további szállítmányok fognalk követni. Vártunk és bíztunk ezeíkben a további adományokban, azonban sajnálattal kellett ezeket, legalább is a nagyobb, komolyabb méretű szállítmányokat, nélkülöznünk és önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy milyen akadályok gördültek az útba, hogy elmaradt a vánt támogatási Szerintem az akadály elsősorban a bizalom hiánya. Ha ugyanis visszatekintünk a Magyar Vöröskereszt újjáalakulása körül lezajlott eseménykre, akkor magyarázatot találunk a visszaesés okára és a jogos bizalmatlanságra is. Emlékezetes, hogy