Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-52

Î21 A nemzetgyűlés 52. ülése 1946. nyiséget... (Zaj. — Szélig Imre (szd): Magát szolgáltatjuk be a népügyészségre rövidesen!) Ilyen rendeletet nem hoztak a múltban, pedig gyilkolták, gyalázták a parasztot. Elismerem» hogy a közellátásügyi miniszter úrnak sok nehézséggel kell megküzdenie, elismerem, hogy a közellátásügyi miniszter úrnak van a legnagyobb terhe a kormányban, mert a közellátás a legnehezebb. (Felkiáltások a szociâldemokratapárt oldalán; Mondjon le! — Zaj. — Az elnök csenget.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások a szociáldemokratapárt oldalán: Üljön le!) Buzás Márton (pk): Kérem a közellátásügyi miniszter urat, gondolja meg ennek a rendeletnek, kiadását, vonja vissza és hozzon egy más rendeletet. (Justus Pál (szd): Amely a nyilasokat kiteszi! A maga ideje lejárt!) Elnök: A nemzetgyűlés az interpellációt kiadja a közellátásügyi miniszter úrnak. (Justus Pál (szd); A képviselőt pedig a népügyészségnek!) Következik Feílyinczi László képviselő úr interpellációja a pénzügy- és az iparügyi miniszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Futó József jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügyi- és az iparügyi miniszter urakhoz a kézművesipar hitelellátása tárgyában.^ Hajlandóik-e a kézművesiparosság termelőképességének biztosítása érdekében gondoskodni a legsürgősebb hitelellátásokról1

? A hitelszolgálat lebonyolítását a kézművesiparosság két jól bevált hitelszervén keresztül kell biztosítanunk. Ezek részére kérünk megfelelő visszleszámítolási hitelkeretet a Magyar Nemzeti Banknál. A termelési hitelek, a fedezetnélküli kisipari hitelakciók, az áruváltó hitelek és a kisipari exporthitel mellett feltétlenül szüksége van a kézművesiparosságnak újjáépítési hitelre is. Az újjáépítés vonalán a közmunkákból eredő követelések leszámítolása is sürgősen megoldandó feladat. Arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy az iparügyi miniszter úrral egyetértésben a kézmüvesiparosság hitelellátását haladéktalanul biztosítsa és a megfelelő intézkedéseket a cél eléréséneík érdekében tegye meg«. Felvinczi László (kg): T. Nemzetgyűlés! Az egész ország népe alig várta_ már a forint bevezetésének időpontját, a stabilizáció kezdetét. A megkezdett stabilizáció friss hajtásának erős fává kell terebélyesednie és nekünk mindent el kell követnünk, hogy ez sikerüljön. Ennek a fának egyik nagy és tekintélyes gyökere a kézművesiparosság. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy ez a társadalmi réteg, egész felépítettségében talán a legszociálisabb, talán a legdemokratikusabb. Hiszen ja kezdet a legkisebb tőkét sem igényli. Egyszerű, szegénysor sú szülők gyermeke tanonc lesz és az a tanonc a maga munkájával minden gátlás nélkül el tud jutni a szakképzett segédig és egy néhány évi segédkezés után, ha szorgalom, takarékosság és igyekezet van abban a szakmunkásban, mesterré, iparossá tud lenni. A kézművesiparosság jelentőségére nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy a nemzeti jövedelemből 10% a kézművesiparosság jövedelme. Ha összehasonlíthatom a gyáripar munkavállalóival, körülbelül negyedrész annyi munkavállalót foglalkoztat, mint a gyáripar, jelentősége tehát igém nagy. A háború alatt mostoha sorsa volt. Köztudomású tény, hogy a legtöbb iparéin augusztus Hó 14-én, szerdán. . 122 ágat a háború alatt kénytelenek voltak leállítani, ahol dolgoztak, ott is igen kevés munkalehetőség volt. Az anyagokat zárolták és az is köztudomású tény, hogy a kéziműves iparosság igen-igen sok emberét katonának hívták be. Az ostrom alatt a kézműveisiparosság műhelyei igen sokat szenvedtek. Kiégett, megszűnt kisipari műhelyek és munkahelyek idézik az ostrom emlékét. Legyen szabad rámutatnom arra is, hogy amikor az ostrom végén a kézművesiparosság új életet akart kezdeni, jóformán semmije sem volt- Nem lakott a műhelyében, külön volt a lakása és természetes, hogy családjához húzott. Munkahelye helyett lakóhelyén tartózkodott és mire munkahelyét elfoglalhatta, szerteszét foszlott egész élete munkája, hiszen legnagyobbrészt kifosztott műhelyeket talált. Mindent újra kellett kezdenie, mégis beállt az újjáépítés szolgálatába és dolgozott ingyen, semmiért, mint ahogyan dolgoztak igen sokan sorstársai, a munkavállalók közül. Legyén szabad még elmondanom, hogy amikor az ostrom utáni helyzet egy kis lehetőséget biztosított arra, hogv a kézműves iparos megkezdhesse normális munkáját, az emberek akkor sem tudtak még fizetni és igen gyakran még a közületek m adósak maradtak az iparos munkájának ellenértékével. De amikor megkapta, akkor is pengőben kapta meg a kézművesiparosság a munkájának ellenértékét és amikor a pengőt olyan célra fordíthatta volna, amely munkája továbbfolytatásához nélkülözhetetlen: a munkaeszközök beszerzésére, a pengő értéke teljesen elértéktelenedett. Jött az adópengő. A kézművesiparos éppen a pénzügyi 'haiióságíokf bizltátására mindéin tfeanénykedésével takarékoskodott adópengőben. Jövedelmét befizette a bankba, igyekezett összegyűjteni egy kis apró tőkét, amellyel megint tovább tudta volna folytatni ^ munkáját, mesterségét. Ezen a téren is óriási csalódás érte, mert az összegyűjtött kis pénzek, ezek az apró kis tőkék az adópengő mérhetetlem inflációja folytán telje: sen megsemmisültek. A kézművesiparosság megint itt állt kifosztottan, minden nélkül, segítség nélkül. En arra szeretném kérni a. pénzügyi hatóságot, lássa be azt, hogy erre a társadalmi rétegre, a kézműves iparosságra igenis nagy szükség van, mégpedig nagy szükség van az újjáépítés vonalán is, de nagy szükség van hétköznapi életünkben is. En azt látom a pengő szörnyű sorsa után és az új élet hajnalán, a forint bevezetésekor, hogy amilyen súlyos és reánk nézve is kibírhataitlanul terhes volt a mérhetetlen infláció, hasonlóképpen sok veszélyt rejt magában az a túlzott pénzszűke is, amely napjainkban jelentkezik. Köztudomású, hogy az emberek egy egyszerű ta!palást nem tudnak kifizetni. A legkisebb ruhavasalásra sincs pénz és ugyanakkor az iparosoknak mégis eleget kell^ tenniök annak a legtermészetesebb kötelezettségüknek, hogy munkavállalóik számára biztositsák a mindennapi kenyérhez szükséges jövedelmet. Különösen az újjáépítés terén jelentőség1 teljes ez a kérdés, ahol ;a munkavállalókról van szó. Az elmúlt héten az építőiparosok nem voltak képesek kifizetni munkavállalóikat. 10—20 forintos à contókat fizettek, ezekből az összegekből pedig a munkavállalók képtelenek családjukat eltartani. A gyáriparnál még tudtak valahogyan segíteni ebben a kérdés-