Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-52

Ill A nemzetgyűlés 52. ülése 1916. évi augusztus hó U-én, szerdán. 112 az egész magyar földet át kellett volna trágyázni és utána műtrágyával erőben tartami a termő részeiket. Ezzel szemben mi történt? Bekövetkezett a háború, a hatóság állandóan zaklatta az embereket és-így még a régi, silányabb minőségű földeken szokásos úgynevezett f eketeugart sem tudták megtartani, mert a gazdasági felügyelőség egyenesen kötelezte az illetőiket, hogy akármivel is, de bevessék a földet, így annyira kizsaroltuk a háború alatt a földünket, hogy most már még a napraforgóval és tengerivel bevetett földünk is kiinerülőhen van. Valamit tehát tennünk kell. Állatunk kevés van, ezért az államhatalomnak oda kell hatnia, hogy valahogyan műtrágyát gyártsanak.. A gyáraikajt akármilyen nagy áldozatok árán is rendbe kell hozni, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor egy-két év múlva teljesen kimerül a föld és fel fogja mondani a szolgálatot. Ezeket kívántam elmondani. (Éljenzés és taps a kisgazdapárt oldalán.) Elnök: A nemzetgyűlés az interpellációt kiadja a pénzügyminiszter úrnak. Következik Csépány József képviselő^ úr interpellációja a földmívelésüeri és a pénzügyminiszter urakhoz a közelgő szüret zavartalan lebonyolítása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Hegyesi János jegyző (olvassa): »Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy a' közelgő szüret lebonyolításához a pénzpiacnak r.em áll elég pénz rendelkezésére és ezáltal ja nagy nemzeti vagyont reprezentáló szőlő- és borstermeilés válság előtt áll? Milyen intézkedéseket szándékoznak tenni a. miniszter urak a katasztrofális helyzet megakadályozása, illetőiéig enyhítése érdekében ?<< Elnök.* Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Egy hang a szabadságpárton: Halljuk a Gyöngyös és Vidéfcé-t!) Csépány József (kg): T. Nemzetgyűlés! MéltoKtassanak megbocsátani, hogy nem politikai kérdéssel foigilalkozom, de néha a gazdasági élettel is foglalkoznia kell a parlamentnek. Bizonyára nem kerülte el a t. Nemzetgyűlés tagjainak, de a pénzügyminiszter úrnak és a földimíveiésügyi miniszter úrnak a figyelmét sem az a körülmény, hogy meglehetősen jó bortermés' mutatkozik, ezen a téren jó terméskilátásaink vannak. Ez azt igazolja, hogy az egyik termelő társadalmi réteg, a mafvar szőlőbirtokosság megtette kötelességét az ország újjáépítése tekintetéiben. De megtette ugyanakkor a földmuinikásság, a^szőlőmunkásság "is. Amikor ilyen terméseredményeket látunk, természetesen az elismerés szavával kell megemlékeznünk a szőlőbirtokosságról, különösen két szempontból. A magyar szőlőbirtok, a magyar szőlőgazdaság nçnieisak exportra alkalmas anyagot termelt, hanem szociális szempontból nézve a kérdést, a 400.000 holdnyi szőlő közel 40 millió munkanapot vett, igénybe, mégpedig olyan napszám-bérek mellett, amilyenek sem. az ipari, sem a gyári munkánál nem fordultak elő. A magyar szőlőibirtokosság tehát^ szociális szempontból is megtette kötelességét. De -~ amint az előhb már mondottaim, — elérte munkájával azt is, hogy exportkilátásaink a szőlő és bor tekintetében nagyon jók. Emellett a magyar bortermelés, mint kimeríthetetlen adóalany jelentkezik. Kétségtelen, hogy a szemes termények után a szőlőtermelés adja a nemzet leghatalmasabb gazdasági erőforrását. A gabonaterméshez, a szemes terményekhez alig nyúlhatunk, mert hiszen lerongyolódottságunk, közélelmezési helyzetünk nagyon sok kivitelt nem enged meg, tehát marad a magyar bortermelés, a magyar szőlőgazdaság eredménye mint exportlehetőség!. Hogy közelebbi számadattal is szolgáljak, körülbelül 5 millió' hektoliterre tehető a magyar bortermés. Ha levesszük ebiből az előző évek statisztikai adatai szerint jelentkező körülbelül 33—40 liternyi fejadagot, még mindig körülbelül 2.5 millió hektoliternyi bor vár elhelyezésre. Itt megint továbbmegyek. Természetesen szőlőnek is sokat használunk el, de sokat feldolgozunk ipari célokra is, sűrített must, stb. alakjában. Akárhogyan vesszük is a dolgot, mintegy 1 millió hektoliter elsőrangú bor feltétlenül exportra kerülhet, ez pedig annyit jelent a legkisebb számítások szerint is,. hogy 100—120 millió forint értékű áru fekszik itt úgyszólván kivitelre készen. Azt pedig nem kell fejtegetnem, hogy valutáris szempontból mit jelent ez a nemzetnek. Természetesen, amikor ilyen lehetőségek vannak, — hiszen interpellációmnak nem is egészen az a célja, hogy erre rámutassak, de mégis Bieg kellett vetnem az alapot, amelyre a dolgokat alapítom — ha megvan ez a termés, kérdés, hogy a lebonyolítás és az értékesítés lehetősége meg van-e adva. A leghatározottabban állítom, hogy nincs. Alig gondoltak rá az illetékesek. Itt megalkuvás nélküli, tisztakezű, erélyes intézkedésre van szükség. (Kiss Ferenc (kg): A West-Orient nem engedi!)92 Majd később azt is megmondjuk, nem ennek az interpellációnak keretén belül. Hogy tehát ezt a hatalmas nemzeti kincset jelentő értéket megmentsük, erélyes és tiszta kézre van szükség. (Kiss Ferenc (kg): Orient!) Szemmel fogjuk kísérni, végignézzük a dolgokat, itt nem lehet mellébeszélés, itt nem lehet majd a dolgokat mellékvágányra terelni. Ebben ,a kérdésben, ahol az ország, a nemzet egyik leghatalmasabb erőforrásáról van szó, meg kell nyilvánulnia annak az eszmének, annak a gondolatnak, hogy végre a nemzet javára is szolgáljon valamilyen érték. Mert sokmindent láttunk a múltban. Itt voltlak például a szőlőexportlebonyolítások. Nagyon furcsa képet festhetnénk, ha esetleg ^inajd kedvünk lenne idehozni a nemzetgyűlés elé az előző munkákat. , Különösen nagy jelentősége van ma r

a szőlőgazdaság megteremtésének, illetőié a szőlő értékesítésének szociális szempontból. Hiszen — amint az igen t. Nemzetgyűlés tudja is — a magyar szőlőbirtok nagy részét minit nagybirtokot szétosztották, mégpedig egy-két holdas kis darabokra parcellázták szét.^ Azok az egy-két holdas kisemberek a hordóhiány és tőkehiány miatt — ha szüretre nem adunk megfelelő pénzösszeget a" piac rendelkezésére — kénytelenek lesznek fillérekért odadobni egész évi verejtékes munkájuk gyümölcsét. Nem szabad megismétlődniöik azoknak a szörnyű dolgoknak, amelyek éveken keresztül megtörténtek, hogy ott hevert a magyar kincs, a magyar nemzetnek ez a súlyos értéke a földön, a tőke csak kénye-kedve szerint nyúlt utána és előfordult» — például ámult esztendőben is — hogy egy kisember, aki egy-két hold szőlőt kapott, az ő egy-két holdja szőlőtermésének eladásából szüretkor egy ruhadarabot is