Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-52

csot beállítani, amelyik szívén viseli az ország gazdasági életét. (Derültség és iaps a szabad­ságpárt oldalán. — Egy hang a parasztpárt oldalán: Csináljuk vissza a földreformot, úgy-e? — Felkiáltások a szabadsáapart olda­lán: Nem arról viaai szó! — Egy hang a pa­rasztpárt oldalán: Az kellene!" de abból nem eszik kend!) Tiltakozunk az ellen, nogy egy Budapestről exportált akármilyen parkettán­eosból lett párttitkárnak olyan hatalma legyen, liogv az uszításaira bárkit is letartóztassanak és internáljanak.89 (Helyeslés és taps g szabad­ságpárt oldalán. — Zaj.) Elnök: Az iuerpelláeiót a nemzetgyules kiadia -á földmívelésügyi miniszter úrnak. Következnék Kálmán Ferenc képviselő ur ihterpellációja, amelynek elmondására halasz­tást kér. Méltóztatnak a halasztást megadni? (Igen!) A nemzetgyűlés a halasztáshoz-hozzá­járul. , . , „ Következik Szakács József kepviselo ur in­terpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Ké­rem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellá­ció szövegét felolvasni. Hegyesi János jegyző (olvassa): •» Van-e tu­domása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a munkabéreket a szőlőbirtokosok ez évben borban fizették és így a magas borfogyasztási adót a munkásoknak munkabér címén kiadott bormennyiség után képtelenek lesznek meg­fizetni? Van-e tudomása a pénzügyminiszter ur­nák arról, hogv a földadó is túlságos magas és ez a leszegényedett- mezőgazdaság ezt sem fogja tudni teljesíteni, mert a mezőgazdasági termények megállapított ára csak 50 százaléka a vilásrpiaci áraknak, viszont az ipari cikkek belföldi ára jóval felette van a világpiaci áraknak.« Elnök: Szakács József képviselő urat il­leti a szó. Szakács József (kg): T. Nemzetgyűlés! Er­ről a helyről akarom felhívni a pénzügymi­niszter úr figyelmét arra, hogy az egész or­szágban a szőlőket mindenütt nanszámbér fe-­jében borért dolgoztatták meg s ígv olyan te­temes bormennyiség került a szőlőbirtokosok­tól a munkások -kezére, hotrv a szőlőbirtoko­sok nem lesznek kénesek a magas borfogyasz­tási adót megfizetni, mert • egyes helyeken hat-nyolc, sőt tíz liter bort is fizettek. (Egy hana a kisgazdapárt oldalán: Huszonöt litertH Sőt 25 litert is- Most tessék kiszámí­tani: ha ezt 42 fillérjével kivetik a földbirto­kosra. nem fogják tudni jövőre a szőlőjüket megdolgoztatni. Ezt a napszámosokra és a munkavállalókra sem lehet "áthárítani, tehát a pénzügyminisztérium keressen erre valami megoldást. Ez szükségszerű dolog volt_ ebben az év­ben, mert nem volt elég fizetési eszköz, sőt még ma sincs, vidéken még ma is majdnem cserekereskedelem folyik és csak ilyen csereak­ciókkal lehet dolgoztatni. (Egy hang a kisgazda­párt. oldalán: Nincs pénz! Nincs forint!)90 Van­nak községek, ahol ma sejn lehet még egy deka élesztőt sem kapói- Mindenütt csereke­reskedelem van. —­Nemcsak a napszámot és a munkabéreket kellett tehát borral kifizetni, hanem a vidéki szőlőtermelők, illetve borral rendelkező embe­rek úgyszólván egész évi szükségletüket is csak borral tudták beszerezni cserében. Tehát itt lesz egv óriási bormennyiség, amellvpl nem fognak tudni elszámolni. Nem jelenthe­tik be, hogy például vettek borért egy deka paprikát, egy deka, élesztőt vagy kifizettek a munkásokat. Egész hosszú névsorokat kellene a pénzügyigazgatóságnak beadni, hogy kiknek a tulajdonába- került át a bor. T. Nemzetgyűlés! Van itt még egy másik, szintén a borral kapcsolatos dolog. Az elmúlt világháború után egy új adónem született meg: még arra a bormennyiségre is adót ve­tettek ki, melvet a szőlőbirtokos maga fo­gyasztott. el. Ez antiszociális és antidemokra­tikus adónak tűnik fel. Sokan ki is játszották. Tudnivaló vidéki viszonylatban — ismerjük a viszonyokat — az történt, hogy a becsületes ember _ bejelentett egypár hektolitert, hogy ő megitta, aki pedig nem volt elég becsületes, az kevesebb bovrmenpviséget jelentett Be, mint amennyi termett neki, és így jutott ivásra is. Ehelyett inkább azt javasolnám, hogy vessék ki a borfogyasztási adót katasztrális holdankint, hogy a községek költségvetése fel ne; boruljon. Ez így igazságos volna, inert mindenkit sújtana, mindenki hozzájárulna eh­hez. A község is jól járna és az állani is. _ Eddig igen sok esetben megtörtént, hogy bejelentettek egy bizonyos borménnyiséget és közben több pénzre volt az illetőnek szüksége, eladott tehát bort. de azután egy kollegát kel­lett hozzá keríteni, hogy a bormennyiség ^meg­- legyen, mert kevesebb volt neki bejelentve, mint amennyit eladott. Hogy ilyen esetek 110 merüljenek fel, máskép kellene rendeznie a pénzügyi kormányzatnak a borfogyasztási adót; akkor mindenki becsületesen bejelentené, hogy mennyi termett neki és azt is becsülete­sen ^bejelentené, hogy kinek adta el, kinek a kezéhez került az a bor. T. Nemzetgyűlés! A földadót' Is túlmaga­san állapították meg ebben az évben. A föld­adó az 1938-as. évhez hasonlítva kétszeres. Ak­kor esrv körülbelül 17 katasztrális holdat ki­tevő földbirtok adója járulékaival egviitt négv mázsa búza. volt, ma egy ugyanolyan nagyságú föld adója nyolc mázsa. A lerongyolódott 'mező­gazdaság.ezeket a folytonosan rája rakott ter­heket nem fogja soká elbírni. Az is komplikálni fogja ezeket a dolgokat, hogy a búza világpiaci ára alatt 50%-ban álla­pították meg Magyarországon a .-búza árát.01 A ichikagoi tőzsdém ma is 7—S dollár között mo­zog egy mázsa búza ára. Ezzel szemben a mező­gazdasági munkavállalóknak és a mezőgazda­sággal foglalkozó általános néprétegnek olyan túl magas ipari árakat kell megfizetnie, ame­lyek sokszorosan a világpiaci árak lelett van­nak. Itt van adva a lehetőség arra, hog.v foko­zatosan javítsuk ezeknek a mezőgazdasági ré­tegeknek a helyzetét, mert különben elindulnak a lejtőn és le fognak zuhanni. Pedig majdnem azt lehetne mondani, ma ez az egyedüli társa­dalmi réteg, amelyet adóalanyként lehet ke­zelni. Tudjuk, a nagybirtokokat felosztották, viszont a, kis területeken ezek az új gazdák nem fognak tudni rendesen adót fizetni, mert. elég súlyos feladat lesz számukra azt a földet bevetni és gondozni is. T. Nemzetgyűlés! Bár nem tartozik szoro­san interpellációm tárgyához, fel , szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a magyar föld termőereje kimerülőben van. Az 1940-es évek­ben annyi volt az eső, líogy a termőtalajból 4—5 méter mélységben úgyszólván kimosta a zsírréteget. Mit kellett volna tenni! Majdnem 109 A nemzetgyűlés 52. ülése 1946. évi augusztus hó 11-én, szerdán. 110

Next

/
Oldalképek
Tartalom