Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-52

1ÖÍ Â nemzetgyűlés 52. ülése 19Î6. győződésem, hogy magát az esküdtszéket sem lelhet a népbíróság nelyébe máról-hóinapra beállítani. Nemcsak gazdasági okokból mondom ezt, mert a gazdasági okok éppen úgyfennforognak az esküdtbíróságnál, mint a népbíróságnál, hanem azért sem lehet feiiiimaradnia, mert akár az esküdtszék .-jönne, akár a népbíróság maradna, mind a kettő reformra szorul. Az esküdtbíróság sem állhat fenn abban a formájában, amelyben azelőtt megalkottátott, hanem igenis az esküdtszéknek <

is bizonyos reformon kellene keresztüimennie, annak is bizonyos modernebb formát kellene felvennie. Márpedig, ha ilyen modernebb bíróságot kellene felállítani, akkor kétségtelenül teljesen mindegy az, ha az esküdtszék intézményéből, vagy a népbíróság intézményéből kiindulva valósítjuk meg ezt a megszületendő újabb demokratikus bíróságot. A népbíróság intézménye, t. Nemzetgyűlés, bizonyos formában, akár az esküdtszék modernizált formájában, fenntartható volna szerény nézetem szerint is, de csakis a legfőbb bűncselekményekre, csakis kivételesen nagy bűncselekményekre. Azonban azokat a bűncselekményeket, amelyek nagyobb költséget nem bírnak el, nagyobb emberi munkát nem igényelnek, kétségtelenül vissza kell utasítani oda, ahova valók, & rendes bíróság hatáskörébe- (Helyeslés a kisgazdapárton.) Szerény nézetem szerint a megoldásnak az volna az egyetlen helyes formája, hogy a népbíróság, — esetleg csak táblai*, székhelyeiken — a legkirívóbb, következetesen és pontosan megállapított bűncselekmények eseteiben hozna ítéletet, míg a többi ügy a rendes bíróságok elé kerülne, a járásbíróságok, vagy a törvényszékek elé, annak megfelelően, hogy milyen fajsúlyú a cselekmény. (Taps a kisgazdapárton.) Nagyon jól tudom és hallottam, hogy itt egy akadály van és ez az akadály az igazságügyminiszter úr meggyőződésében rejlik. Az akadály és a keménység, amellyel szembe kell néznünk az, hogy a rendes bíróság Ítélkezésében az igazságügyminiszter úr nem bízik. Az igazságügyminiszter úr a rendes bírósággal szemben olyan kemény szavakat használt, amelyek szerény nézetem szerint nem állhatják meg a helyüket, amelyek szerény nézetem szerint nem igazságosak és amelyek szerény nézetem szerint tévedésen alapulnak. (ügy van! Ugy van! a kisgazdapárton és a szabadságpárton.) És ha az igazságügyminiszter úr arra hivatkozik, hogy harmincötéves ügyvédi tapasztalat mondatja vele ezt a — kvázi — ítéletet, akkor méltóztassék megengedni nekem is, akinek harmincöt évnél hoszszabb tapasztalatom van,85

s aki nem is ítélkezni' akarok ebben a kérdésben, hanem mint egy» szerű tanú jelentkezem itt a nemzetgyűlés előtt, hogy tanúságot tegyek amellett, hogy az igazságügyminiszter úr tévedett bíráinak megítélésiében. (Ugy van! Ugy van! taPs a kisgazdapárton.) Méltóztassék: figyelembe venni, hogy a bíróság két részre oszlik. Egyik része állandóan polgári ügyekkel, másik része büntetőügyekkel foglalkozik. Elnöik: A képviselő úr beszédideje lejárt. Dubay István (kg): Befejezem. Amennyiben az igazságügyminiszter úrnak aggálya van, akkor a polgári bíróságok tagjai közül . kinevezheti azokat a. bírákat» akik ítélkezhetnek« akiknek nincsen büntetőügyi múltjuk, de ezzel nem akarom elítélni a büntetőhírói szaévi augusztus hó li-én^ szerdán. ÍÖ2 kon dolgozókat sem, mert hiszen ott esak egy kifogásolható csoport volt, a Töreky-esoport, amelyet onnan kiirtottak és ennek kiirtása után a bíróság egész komplexumával megmaradt a nemzet legnagyobb támaszának, megmaradt mint egy szikla, amelyen megtörnek a hullámok s amely a nemzetnek és a demokráciának r legnagyobb erőssége. (Szélig Imre (szid): Régi osztálybíróság! — Jármay Gyula (kg): Éljen a független magyar bíróság! — Szélig Imre (szd): Nagyon független! A bőrünkön tapasztaltuk!),r Elnök: A nemzetgyűlés az interpellációt kiadja az igazságügyminiszter úrnak. Következik Zsom Miklós képviselő úr in* terpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció' szövegét felolvasni. Futó József jegyző (olvassa): »Van^e tuídomása a fÖkimívelésügyi miniszter urnák ä földreformtörvény meg nem tartásáról, a kisparasztbirtokok jogtalanul való igénybevételéről, elkobzásáról és kiosztásáról^ Mikor szándékozik a miniszter úr ebben az ügyben törvényes és igazságos intézkedést vég* rehajtani?« Elnök; Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Zsom Miklós (kg); T. Nemzetgyűlés! Már többször akartam ebben az ügyben itt a Házban felszólalni, de úgy gondoltam, hogy előbb eljárok ebben az ügyben a földmívelésügyi miniszter úrnál, megpróbálom, hátha ezen aZ úton lehetne ebben az ügyben valamit tenni A földmívelésügyi miniszter úr erre kiküldött egy repülőbizottságot Z. Nagy Ferenc tanácstag vezetésével, három hónappal ezelőtt Hajdú megyébe, Kába községbe. El kellett volna menni Szovát és Nádudvar községekbe is, de csak Kába községbe mentek ki, s ott jegyzőkönyvbe foglalták azokat a törvénytelenségeket, amelyek a földosztás során történtek. Az adatokkal azután feljöttek Pestre, de ebben az ügyben mindmáig nem történt semmi, minden maradt a régiben. T. Nemzetgyűlés! Nem akarok olyan színben feltűnni, mintha a földreformtöívényt kritizálni akarnám, mert, igenis, ennek a törvénynek minden pontját magamévá tudtam tenni annakidején és csak egy kívánságom lett volna, az, hogy annak a törvénynek minden pontját, minden sorát meg is tartsák. Ezt a földreformtörvényt sokan nem úgy értelmezték, mint ahogyan kellett volna. En ma.gam azért is találtam ezt a földreformtörvényt helyesnek és jónak minden pontjában, mert amikor ez a törvény még csak tervezet volt és hozzászólást kértek tőlünk, községektől és bementünk Nádudvarra, akkor Nagy Imre képviselőtársam, az akkori földmívelésügyi miniszter nagy örömünkre olyan megoldást talált, olyan törvénytervezetet dolgozott ki,.amelyet minden tekintetben el lehetett fogadni. A nagybirtokok létezése ugyanis a múltban mindnyájunknak nagyon rossz volt. Szálka volt a szemünkben az, hogy a nagybirtokokhoz nem tudott hozzájutni a kisparaszt még bérlet formájában sem, mert amikor a nagy káptalani birtokokból és grófi birtokokból a kisemberek bérbe akartak venni egy darabot, akkor szóba sem álltak velük. A nagytőkével rendelkező nagybérlők sokkal jobbak voltak, mint mi, mert akkor csak egy emberrel kellett tárgyalni ok. A nagybérlők olcsó bérért meg is kapták á birtokot és ezeknek a nagybérlőknek