Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-52
Í03 'À nemzetgyűlés 52. ülése Í946. é könnyű volt törvényadta jogaikat, amelyek a parasztságra a legtöbb esetben sérelmesek és megalázók voltak, a szolgabírákon és csendőrségen keresztül érvényesíteni. Ideje volt tehát annak, hogy elérkezzünk a földreformhoz. T. Nemzetgyűlés! Én is azt vallom, hogy azt a földet» amelyet a földreformtörvény erejével és jogával elvettünk, igény bevettünk és elkoboztunk, többé nem adjuk vissza. De hiába van a törvény helyesen és jól megalkotva, ha egyszer a községi földosztó bizottságok működése nem helyes, márpedig nemcsak az én kerületemben nem működnek helyesen, hanem több helyről is hallottam, hogy sokszor boszszúból, sokszor a törvény meg nem értéséből, sokszor pedig egymás iránti gyűlöletből kiindulva, olyan földeket vettek el, amleyeknek elvételét a törvény nem engedi meg. De nem helyes a földosztó bizottság működése azért sem» mert vezetőik rendszerint nem is olyan emberek, akiknek ott volna a helyük és ezért nem is hajtják végre teljesen a törvény 35. §-át, amely szerint a kiosztásra kerülő földeikből juttatni kell kisgazdaságok létesítésére, gazdasági cselédeknek és mezőgazdasági munkásoknak, birtokok kiegészítésére törpebirtokosoknak és olyan nagyesaládú birtokosoknak» ahol a gyermekek várható öröksége öt katasztrális holdnál nem nagyobb. A legtöbb helyen ezeknek a földosztó bizottságoknak elnökei iparosokból kerültek ki. Ezek az iparosok pedig annakidején, amikor a maguk exisztenciáját megválasztották, nem a földhöz ragaszkodtak, nem a földet akarták művelni, hanem más pályát kerestek maguknak. Hogy lehet tehát az, hogy ilyen emberek lettek a földosztó bizottságokban elnökök, {Egy hang a kisgazdapárton: Szakemberek!) mintha szakemberek lennének és az ő utasításuk nyomán halad minden, holott nem voltak hajlandók megdolgozni a földet, ajmikpr (Lévay Zoltán (msz) — gúnyosam: Azé a föld, aki megdolgozza!) exisztenciát választottak. (Lévay Zoltán (msz): Fő a jelszó!) A hibák felülvizsgálására megalakították a megyei tanácsokat, de ezeknek működése is abban merült ki legtöbb esetben, hogy a földosztó bizottság tagjait meghallgatták, a sértetteket és tanúikat ellenben ki sem hallgatva, jóváhagyták a községi földosztó bizottságok munkáját. Végül megalakították az Országos Tanácsot, amely mint legfelsőbb fórum, felülvizsgálja az ügyeket, elrendeli a tanuk kihallgatását és végső fokon meghozza törvényen alapuló igazságos ítéletét. (Lévay^ Zoltán (msz): Függetlenül az igazságtól!) Egész sorozata van azoknak a babai földtulajdonosoknak, — de máshol is így van ez — akiknek birtoka az Országos Tanács határozata alapján mentesíttetettL Itt van egy kimutatás, amely szerint 25. 12, 7, 7, 41, 33, 83, 9, 16, 32, 46, 19 és félhodas birtokokról van szó. Ezeket a birtokokat az Országos Tanács viszszaítélte, de hiába írta alá ezt Veres Péter képviselőtársam, az Országos Tanács elnöke, a földigénylő bizottság ezeket a határozatokat nem veszi figyelembe és nem kapják vissza a földjüket. (Lévay Zoltán (msz): Eossz pártban vannak!) Mikor az Ítéletet megkapták, akkor egy háromszáz tagból álló demonstráló menet indult az elnökhöz, követelve jogukat, de azt a választ kaptáik, hogy mondjanak le a földről,, azt nem kaphatják vissza és máshol követeljenek földet, vagyis települjenek ki. {Egy hang a vi augusztus hó U-én, szerdán. 1Ô4 kisgazdapárton: Amerikába!) Negyvenhárom kisbirtokos van Kábán, akiknek a földjét így elvették és ki is osztották. (Lévay Zoltán (msz): Ez a demokrácia! Országos jelenség ez, nemcsak Kábán van így! Kossz pártban voltak! — Szélig Imre (szd): A nyilaspártban voltak talán!86 — Lévay Zoltán (IIM): Mi jobban tudjuk! Önök Pestről tudják!) A földosztó bizottság ezeket a földeket anélkül osztotta ki, hogy bármi alapja lett volna erre. Amikor Z. Nagy Ferenc kint volt, mindenről felvett jegyzőkönyvet és ezek alapján az Országos Tanács visszaítélte a földeket, amelyek kisparasztok földjei voltak. Erre, amikor a bitorlók megtudták, hogy ki vannak téve, a kabai földosztó bizottságnak a legelső dolga volt a tanyái házakat lebontani és széjjelosztani, szanaszét. {Zaj és felkiáltások a kisgazdapárt soraibanl Újjáépítés!) Ez az újjáépítés. Nem hinném, hogy a t. Nemzetgyűlés egy tagja is így igondolta volna a földreform keresztül vit elét. Sőt olyan eset is történt legutóbb, amint Z. Nagy Ferenc megállapította mindezt, hogy egy tanyát lebontottak, eladták az összes anyagát egy fakereökedonek, azon a címen, hogy vacsorát akarnák rendezni falusi gyermekek számára és — bort vásároltak rajta. (Zaj a kisgazda- és a szabadságpárt soraiban. — Szélig Imre (szd): Be kell csukatni, aki ilyet csinál! -—Lévay Zoltán (msz): Ezt követeli! — Felkiáltás a kisgazdapárt soraiban: Végrehajtó^hat'alom kell hozzá!) Megtörtént azután a következő eset. Egy másik gazdától elkoboztak 30 katasztrális hold földet, de amikor odament a felesége könyörögni a vezetőkhöz, akkor egy fekete télikabátért, 4 kilogramm mézért ós egyéb tárgyakért 10 holdat visszaadtak, a többi 20 holdat pedig ^kiosztották. {Zaj es felkiáltások a kisgazdapárt és a szabadságpárt soraiban: Gyönyörű megváltás! Ez a törvény? — Lévay Zoltán (msz): Bekebelezték a csirkét!) Z. Nagy Ferenc erről a jegyzőkönyvet felvette. Mondom, az ő ottléte után is ez történt, tovább is így vitték a dolgokat. {Egy hamg a kisgazdapárt soraiban: Legújabb törvénytisztelet!) Most jönnek azután felsoroltán ilyen esetek, több szép tanya lebontása: egy 16 méter hosszú, 6 méter magas, 8 méter széles téglaalakú, cseréptetővel ellátott, egy szobából, konyhából, kamrából álló épület, stb., stb. De sorban így megy: legalább 18 ilyen ház van Kábán, amelyet lebontottak, anyagát elvitték, megosztoztak rajta. Ha még jó helyre tették volna, mint ahogyan a földreformtörvény elgondolja! Ha legalább annak az új földhözjuttatottnak jutna ebből arra, hogy maguknak egy kis vityillót tudnának felépíteni. De nem ez történt. Még vagy öt vagy hat ház anyagát hordták szét s árulták el ezért;azért, de a rendeltetési helyre nem jutott az építési anyagból. És ez így ment végig. Ehhez hasonló a helyzet Szováton. Szováton több birtokot elvettek.^ Ott a bizottságok vezetői olyan emberek, akiket mint cigányokat ismerünk, akik mindent szerettek a múltban, csak dolgozni nem és most ^ők hozzák itt a törvényeket, a jogtalan, igazságtalan törvényeket. (Lévay Zoltán (msz): Piros igazolványos naplopók!*7 — Zaj a kisgazdapárt soraiban.) Abban az időben a kiagazdaipártnak azon a vidéken szava sem lehetett. (Lévay Zoltán (msz): Most sem sok van!) Ezek feltol-
