Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-65

911 A nemxetffyűlée 65. ülése 1946. ratapdrt oldalán.) mert hiszen maguk válasz­tották azt az utat, amely a balálibia torkolt. T. Nemzetgyűlés! Ha ezt a javaslatot tár­gyaljuk, akkor le kell szegeznünk atzt az elvi álláspontot, hogy ezt a javaslatot nem a filo­«zemittizmuis hozta ide és nem filoszemiták azok, akik megszavazzák. Azt hászem, éppen ezekből a padsorokból kell ezt elsősorban meg­állapítanunk, hiszen a legborzalmasabb idők­ben i» a szervezett munkásság adta a legtöbb tanújelét a szolidaritásnak, annak, hogy nem ismer az emberek közt különbséget vallás és származás szerint Nem voltunk, nem vagyunk és nem leszünk filoszemiták, pontosan azok miatt az okok miatt, amelyek miatt nem voltunk, nem va­gyunk és nem leszünk antiszemiták sem soha, hiszen mindkettő eleve feltételezi azt, hogy el­ismerjünk egy kategóriát, a zsidóságot, holott mi ezt a kategóriát legfeljebb mint vallási együttest ismerjük el és legfeljebb úgy, mint ahogyan a nemrégen elszenvedett közös szen­vedések, közös üldöztetések emléke ma elénk állítja. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy a zsidók közt ép úgy vannak müveitek és ke­vésbbé műveltek, okosak és ostobák, becsüle­tes emberek és gazemberek, elnyomók és el­nyomottak, kizsákmányolók és kizsákmányol­tak, mint bármilyen más emberi közösségben, és kizárólag eszerint vagyunk hajlandók zsi­dók és nem zsidók között különbséget tenni. Elsősorban tehát nem is a zsidó szárma­zású, vagy izraelita vallású magyar állampol­gároknak van szükségtik erre a törvényre. Nem nekik kell elsősorban elégtételt szolgáltatni: legelsősorban önmagunknak, a magyar nép­nek, a magyar demokráciának és Magyar­országnak fűződik eminens érdelke ahhoz, hogy ezt a javaslatot, amely e pillanatban tárgyalás alatt van, megszavazzuk és ezzel a legélesebb cezúrát vonjuk meg, áthidalhatatlan és áthág­hatatlan árkot húzzunk a mai demokratikus Magyarország és az elmúlt huszonöt esztendő rendszere között. Elsősorban önmagunknak, az emberségnek és Magyarországnak tartozunk azzal, hogy ország-világ előtt demonstrál juk: nekünk semmi közünk sincs ahhoz, ami ebben az or­szágban történt. Ez a rendszer, a demokratikus Magyarország semmi közösséget jiem vállal az elmúlt évtizedek, legfőképpen pedig azok legutolsó öt esztendejének ideje alatt elköve­tett borzalmakkal. Mondom, nem a zsidóság­nak van erre szüksége, hanem az emberségnek, a magyar nép nemzetközi becsületének, annak, hogy önmagunkat ineg tudjuk idehaza be­csülni, és az országnak van erre szüksége, amelynek ma fokozottabb mértékben kell de­monstrálnia önmaga felé és a világ felé is, hogy nem marad más népek mögött emberség tekintetében. Éppen ezért a javaslatot pártom és a ma­gam nevében általánosságban, a részletes tár­gyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szó­nokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Eckhardt Sán­dor! Eekhardt Sándor (dn): T. Nemzetgyűlés! Azzal kezdem, amivel az előttem szólott vé­gezte: üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, mint egy borzalmas múlt felé engesztelő gesztust, amellyel a magyar nemzet nemcsak a zsidóság együttesének, hanem elsősorban önmagának tartozik. A nagy nemzeti katasztrófában, ame­lyen keresztül estünk, amelynek következmé­évi október hó 3-án, csütörtökön* 912 nyeit napról-napra érezzük, sőt gyermekeink is fogják érezni, talán döntő része volt annak az ideológiának, amely a zsidóság üldözéséhez és kiirtásához vezetett. Helyesen állapítja meg a törvényjavaslat 1. §-a, hogy a letűnt uralmi rendszernek zsidó­ellenes rendelkezései idegen befolyáson alapul­tak. Hitler világbódító terveiben különösen nagy szerepet szánt az antiszemitizmusnak. A zsidó konccal elterelte az egyes országok köz­véleményének figyelmét egyéb fontos életbe­vágó nemzeti kérdésekről. Ka akarta» ölni az egyes nemzetekből a politikai érzés utolsó szik­ráját ' is. Ma már tudjuk, hogy az egész régi pél-Magyarországot, sőt az egész Dunántúlt is telepítési területnek szemelte ki a német ter­jeszkedési politika. A magyar parasztok nem egyszer hallhatták volktsbundistáktól, hogy Ázsiába vagy legjobb esetben a Dunán inneni síkságra készülnek elhajtani az őslakó magyar­ságot, felhasználva az újkori német települé­sek láncolatát. A német veszély eltakarására, amely való­ban fenyegette a magyarságot, a zsidló vesze­delem mítoszát dolgozta ki és tálalta fel a né­met propaganda. Ez aztán nemcsak belső meg­hasonlásra vezetett, mert e probléma körül kristályosította ki a politikai életet, hanem végeredményben arra is felhasználták, hogy a zsidó kézben lévő tőke, kereskedelem; és ipar kikapcsolásával a német tőke, kereskedelmi és ipari érdekeltség foglalja el a megürült helye­ket, sőt arra is, hogy a zsidó vagyonba is sok­helyen beleüljön. Hitler már akkor a világ­háború előkészítésén fáradozott és érdeke volt, hogy at szomszéd államok, köztük elsősorban Magyarország, elveszítse politikai éleslátását és a zsidóüldözések révén erkölcsileg is elköte­lezze magát a német háborús politika mellett. Olyan igazságok ezek, amelyeket a magyar társadalom felé nem lehet elég sokszor elmon­dani, mert a Gömbös utáni korszak sajtója sohasem engedte ezeket világosan megformu­lázni é® a magyar közvélemény politikai neve­lése a legújabb fordulatig voltaképpen teljesen megszűnt, A magyar vezetőréteg, sőt a széle­sebb néprétegek is érzelmi hullámok játékaivá lettek s amikor a zsidókérdés a magyar közvé­leményt már igézet alatt tartotta, könnyen belement abba, bogy még egy olyan életbevágó nemzetközi kérdésit is, mint a trianoni békében megállapított igazságtalan határok ügyét, hozzákapcsoljál a hitleri politikáihoz» amely azután teljes katasztrófába sodorta. Ha termé­szetes erkölosi ösztönét meg tudta volna őrizni és különösen ha a kereszténység komolyan vette volna, szörnyűködve fordult volna,, el a már évekkel azelőtt megindított gaztettek el­követőitől ós bizonyára ebben a másik vitális kérdésben is világosabban látott volna, nem dőlt volna be olyan könnyen a nyers erő cini­kus kultuszának és nem engedte volna át ma­gát olyan hamar egy illuzionista politikának. Mert nagy különbség van a nemzetközi életben egy reálpolitikai szövetkezés és egy ideológiailag is egybeolvasztott politika között. Az egyik világosságban tartja a nemzet ítélő­képességét, a másik pedig vaksággal sújtja, kiszolgáltatja a nemzetet. Ez történt ia> magyar­német politikai szövetségben Gömbös Gyula óta, Bárdossyn és Imrédyn keresztül le Sztó­jayig és Szálasiig. Különösen a magyar tiszti­kar fogadta el emésztetlenül a hitleri antisze­mita dogmatikát és csak természetes, hogy a vezérkar bele is taszította az országot abba a

Next

/
Oldalképek
Tartalom