Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-65

909 A nemzetgyűlés 65. ülése 1946. vényeket, a csillagos házakat, az úgynevezett védett házakat. Láttuk a deportáltak felvonulását, gyermekeket és aggastyánokat, Mindezt nem lehet elfelejteni és nem is szabad elfelejteni, emlékezni kell rá mindig, hogy elejét vegyük hasonló borzalmak megismétlődésének. És ha az antiszemitizmusról beszélünk, elégtétellel kell megállapítani, hogy a magyar nép többségétől idegen volt és idegen maradt ez az úgynevezett eszmeáramlat, ami természetesen nem jelenti azt, hogy le akarjuk tagadni a tényeket, hogy Tiszaeszlár is volt annak idején,306

nem jelenti azt, hogy le akarjuk tagadni, hogy 1919-ben Európában újabban ismét Magyarországról indult el elsőnek az antiszemita hullám, de ne feledkezzünk meg arról se, hogy az úgynevezett keresztény kurzus hangadó egyéniségei között túlnyomó többségben voltak olyanok, mint Wolffok, Friedrichek, Krügerek, Hallerek, F angierek, Petrováczok,307 akiket mégis csak egy kis túlzással lehetne magyaroknak nevezni. De ha szó esik a kereszténykurzus antiszemitizmusáról és megemlékezünk annak egyetlen törvényben intézményesített alkotásáról, a numerus claususról, akkor nem szabad megfeledkeznünk róla és nem szabad szó nélkül elmennünk amellett, hogy milyen jellegzetes példája, volt ez a numerus clausus is a mindenfajta antiszemitizmusnak s a mindenfajta antiszemitizmus rugóit hogyan mutatta meg. Mert I ne feledkezzünk meg arról, hogy nemcsak vallási ' numerus clausus volt ebben az országban, hanem volt egy társadalmi, egy osztály numerus clausus, egy vagyoni numerus clausus is, és ha összeszámoltuk az egyetemeken és iái főiskolákon, hogy mennyi a vallási'numerus clausus mellett'beengedett ifjaknak a száma és mennyi iá vagyoni^ numerus clausus mellett beengedett munkás- és parasztgyerekeknek la száma, akkor kiderült, hogy a vagyoni numerus clausus még sokkal súlyosabb volt, az osztály numerus clausus még sokkal kegyetlenebb volt a vallási numerus claususnál. Ez nem véletlen, ez a legszabályosabb velejárója az antiszemitizmusnak, hiszen az antiszemitizmus mindig csak ürügy volt és esetleg csak az első lépés ahhoz, hogy a feltörekvő osztályokat vallási, vagy az elmúlt esztendők t^rmmolófiájával élve, úgynevezett fa,ii különbségektől eltekintve, az uralkodó és az elnyomó osztályok még az addiginál is jobban elnyomják. Az 1919-es antiszemitizmus jelentékeny részben megkímélte és elkerülte azokat a zsidókat, akik gazdagok voltak, és nem véletlen, hogy 1944-ben is aránylag sokkal nagyobb számban sikerült a zsidóság gazdagabb rétegének megmenekülnie, átmentenie magát, esetleg külföldre jutnia, mint a zsidó proletároknak és a zsidó kispolgároknak, aminthogy fordítva is ugyanaz a helyzet. A szociális demagógiát hirdető antiszemitizmus- nem hozott a társadalomban strukturális változást. Egyszerűen őrségváltást hajtott végre, olyan őrségváltást, amely nagyobbrészt nem is a magyarországi kiváltságos rétegek számára hozott gyümölcsöt, hanem a német nagytőke számára és nagymértékben hozzájárult a magyar iparnak és a magyar tőkének külföldi kezeikre való juttatásához. Ez a legelső sorban nézett ^ osztály érdek és a német nácizmus legszolgaibb kiszolgálása a magyarázata annak, hogy ezúttal ismét beigazolódott az, amire a történetiem- ezer és ezer évi október hó 3-án, csütörtökön. 910 ; példával tud szolgálni, nevezetesen, hogy minden reakció szükségképpen hazaárulás is. Nem kellett hozzá túlságosan sok ész és nem kellett hozzá nagy előrelátás, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy ami Magyarországon az úgynevezett zsidókérdésben történt, annak végső soron az egész magyar nép és az egész Magyarország adja meg az árát. Nem kellett volna egyebet tenni, csak az 1919-es példákat .szem előtt tartani, amikor a szomszéd államok egyrészében azzal az indokolással, azzal az ürüggyel ütötték el a magyar kisebbségeket az emberi jogoktól, hogy: mit akarnak, még mindig sokkal jobb helyzetben vannak, mint itt Magyarországon a magyar állampolgároknak egy bizonyos része, nem követelhetnek maguknak a kisebbségi sorsban több .jogot, mint amennyi jogot, idehaza a többségi magyarság élvez. Éppen így tapasztalhatjuk most is a párisi béketárgyalások során, milyen súlyos tehertételként esik Magyarország rovására latba az, ami Magyarországon nemcsak Szálasi, nemcsak Sztójay ideje alatt, hanem 25 esztendő alatt az egész társadalomban történt, amikor a Darányi-kormány alatt hozott első zsidótörvénytől kezdve intézményesen egyre sűrűbben hozott, egyre szigorúbb, egyre kegyetlenebb zsidótörvényekkel sújtották a zsidóságot. És szólni kell arról^ is, hogy nemcsak a múltnak a jelenségeit írják rovásunkra, s nemcsak ezek esnek súlyosan latba a béketárgyiH>lásokon. Természetesen a legnagyobb örömmel mutatnak rá a béketárgyalásokon ellenfeleink szókra ,a sajnálatos kilengésekre,^ amelyek még ma is megtörténnek, ha szórványosan is és semmi szín alatt sem olyan intézményesen és sűrűn, mint példának okáért egyes szomszéd államokban. Minél aljasabb, minél elvetemültebb volt az az uralmi rendszer, amelynek borzalmai szükségessé tették, hogy ezt a törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé terjesszék, annál nagyobb elismeréssel és hálával kell megemlékeznünk azokról, akik* életük kockáztatásával is hívek maradtak az emberség gondolatához, hiszen tudjuk jól, hogy nemcsak zsidónak lenni volt életveszélyes állapot, hanem a zsidóellenes törvényekkel szembeszegülni, az emberi szívre, értelemre és érzésre hallgatni ugyancsak életveszélyes állapot volt s ezért mondom, hogy a legnagyobb hálával kell megemlékeznünk azokról .a- magánszemély ékről, szervezetekről, intézményekről, külföldi követségekről, amelyek igyekeztek csökkenteni a borzalmak erejét. De meg kell emlékeznünk azokról is,^akik nem kevesebb, hanem legalább ennyi hősiességgel küzdöttek az egész rendszer ellen, amely rászabadította az országra a nyilas-náci banditizmust, fél- és egész fasizmust. Meg kell emlékeznünk azokról a baloldali szabadságszerető magyar emberekről, akármelyik párthoz tartoztak akkor, vagy tartoznak ma, akik szembeszegültek a német elnyomással és magyar lakájaival, és szembeszegültek ezzel már ezt évekkel megelőzően akkor is, amikor még nem lehetett annyira hivatkozni a szomszédságra és arra, hogy Németország mit kíván tőlünk; Ennek kapcsán nagyon szeretném, lia a nemzetgyűlés elé olyan javaslat ^is kerülne, amely azok hozzátartozóinak a, kártalanít ásá'' ról gondoskodnék, akik politikai állásfoglalásuk miatt lettek nem áldozatok, hanem vértanuk, (Taps a kommunista és a ssociámemok-