Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-52

.A nemzetgyűlés 52. ülése 1916. évi augusztus hó U-én, szerdán. 78 kéiioldalú, mindenesetre ellentétes beállításban szerepelt a munkásság. (Kovács István (kp): Éppen így védi ia Szabad Nép a szervezett munkásokat! — Derültség a kisgazdapárton. , —Közbeszólás a szabadságpárton: Ne azono­sítsák őket a, csőcselékkel! — Zaj) Tessék idefigyelni, amit mondok. Egy két­ségtelen dolog. Akárkik. voltak ott» a felizga­tott emberek egyszerű szegény munkás, magyar emberek voltak, mert mezítláb jártaik. Én eze­ket^ akarom megivédeni, t. képviselőtársam. i - Azért, mert társ ad almunk egyes rétegei a múlt bűnei .alapján, esetleg a mi hibáink alapján rongyosak, mezítlábosak és éhesek voltak, ne nevezzük, i őket ' csőcseléknek- (Zaj a kommu­nistapárton.) Ez ellen a kifejezés ellen tilta­kozom én és az elmúlt reakciós időikben éppen a munkásság volt az, amely — nagyon helye­sen — tiltakozott ellene. Ezzel a felszólalásom­-mal csak azt akarom elérni, hogy ia jövőben ne használjuk a magyar nép egy rétegére sem azt a kifejezést, hogy csőcselék. Kapcsoljuk ki ezt a szót politikai szótárunkból, mert amit itt csőcseléknek neveznek, azok olyan emberek, akik akaratlanul, önhibájukon, kívül kerültek abba a. nyomorult; helyzetbe, hogy csőcselék- , számba lehet őket venni. (Vásáry József (msz): • Becsüljük meg egymást!) Ha már itt tartunk, engedjék meg nekenv hogy idézzek a »Wer ist der Pöbel?« című cikk­ből, ' amelyet a Népszava 1897-ben kiadott65 s amely a következőiket tartalmazza. Ezt a mull-; kásság adta, ki (olvassa): »Minket szoktak a csőcselék elnevezéssel megtisztelni. Minket munkásokat, proletárokat. Dé az erkölcsi fel­háborodás lesújtó .megvetésével utasítjuk mi mpst vissza és vágjuk a burzsoázia képébe ezt az ocsmány szót. Ki a csőcselek!'? Az-e, aki rongyos, éhes, tudatlan, mert a polgári gaz­emberek, a pénzeszsák^ alávaló lovagjai ' min­den erkölcsi és anyagi javát eltulajdonították? Vagy az-e, aki 'embertársait ^ erkölcsileg és anyagilag megrabolja*? Vagy az-e, aki lop és rabol á törvény -oltalma alatt, ^ .csak. azért, hogy meglévő százezreire, millióira új száz­ezreket, új milliókat halmozzon1? Ki a csőcse­lék?! Az-e, aki emberi méltóságának tudatában gyűlöli '• és megveti a zsarnokságot és zsarno­kokat, utálja elnyomóit és megrablóit? Vagy az-e, aki kutya módjára nyalja a ( zsarnokok kezét, aki hason csúszik a hatalmások elçtt, aki megcsókolja a hátára siijtó korbácsot, aki istenekül imád gyarló, hitvány embereket, aki ilymódon meggyalázza az emberi nemet, bc­mocskolja-az emberi méltóságot1?« Nem akarom folytatni. A munkásságnak ez a kiáltványa rendkívül komoly és figyelemre­méltó. 'Kérem azokat, akik ma is hajlamosak még. átvenni a burzsoáziának, a feudalizmus­nak és a kapitalizmusnak ezt a frazeológiáját, ezt a hangnemét: ne nevezzék a magyar'nép­nek egy töredékét, egy részét csőcseléknek. Ezt küszöböljük ki és hagyjuk el. ' T. Nemzetgyűlés ! Végére értem beszédeim­nek. Bognár t képviselőtársam azzal fejezte be beszédét, hogy bár'elvileg nem helyesli ( a rendeletekkel való kormányzást, , ,de^ mégis., megszavazza a javaslatot. Ezzel ellentétben én azt mondom, hogy elvileg nem helyeslem a rendeletekkel való kormányzást, -'hiszen van itt egy tisztes plénum, itt van a nemzetgyűlés, amellyel tud kormányozni a, kormány, aho­gyan akar. Ezért meggyőződésemhez híven, ennek konzekvenciáját levonva, elvi ok­' ból nein adhatom meg* a felhatalmazást. . /• Engedje meg még a t. Nemzetgyűlés ne­kem, hogy itt röviden kifejtsem àzt az állás­pontomat, hogy a meggyőződés, az elvi állás­pont minden egyes embernek a maga igazsága, a maga Istene, Magyarországon mindig az t volt a baj, hogy az emberek többsége a maga' elvi meggyőződését vagy általában a maga meggyőződését, esetleg annak 50 százalékát eladta pénzért, ezért-azért, előnyökért, érvé­nyesülésért, gazdagságért, vagyonért, . Ezért haladt előre Magyarországqn ilyen lassan a demokrácia ügye. Ha egyszer a magyarok is ráébrednek arra, hogy ha hibás is a meggyőző­désük, ahhoz ragaszkodniuk kell mindaddig, amíg esetleg .meg nem győződnek annak téves voltáról, bá 'mindenki követni fogja a maga meggyőződését, a maga Istenét, akkor a demo­krácia ügye is sokkal gyorsabban, sokkai ha­tályosabban fog előremenni. (Taps a szabadság­párt oldalán. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik1 ? Hegyesi János "jegyző: Drózdy Győző!, Drőzdy Győző (msz): T. Nemzetgyűlés! Majdnem minden felszólaló azzal kezdte be­szédét, hogy a felhatalmazási javaslat meg­szavazása a bizalom kérdése. A koalíció párt­jainak tagjai 'természetesen kijelentették,' hogy a kormány a.bizalom száz százalékát él- § vezi és így megadják számára az engedélyt a felhatalmazás alapján való további kormány­ázásra. Nekünk, ellenzékieknek, már csak azért is, mert kötelességünk a bírálat, alaposabban meg kell vizsgálnunk ezt a kérdést és bizony sajnálattal kell bejelentenünk, hogy a felhatal­mazási javaslathoz a bizalom hiányában nem járulhatunk hozzá. El kell ismernünk, hogy a kormány rend­kívül nehéz helyzetben van. A magyar .törté­"nelem során talán soha magyar kormányzat nem volt még hasonló helyzetben, mert egy­nek sem kellett elhengerítenie maga elől ilyen problémákat, amilyeneket most ^vetett a nem­zet útjába á történelem, beleértve még az 1918—19-es, katasztrófát is. Elismerem tehát, hogy rftncs nagyobb teljesítmény, mint egy nemzetet a jelen körülmények között szeren­csésen kormányozni, továbbvezetni. Oipps, a'' híresi angol politikus,66 a Demto­eracy of to-day című munkájában azt mondja, hogy ilyen esetekben addig kell javítani mód­szereinkét, amíg teljes mértékben helyre nem váll a polgári és gazdasági szabadság. Ezeknek a javításoknak serában mindenekelőtt arról kell gondoskodni, hogy. az államgépezet, mint mechanizmus kifogástalanul, nagyszerien mű­ködjék, hogy a kerekek, összedolgozzanak, a tengely el ne hajoljon, a-esapágyak be ne gyul­ladjanak, a gépezetet ke|l!ő módon olajozzák. Ehhez a korrelációhoz szükséges az> hogy a miniszterelnöktől az állam utolsó funkcionáriu­sáig, a kisbíróig azonos legyen a cél, vala­mennyien tudják kötelességüket és harmoniku­san, egységesen tudjanak - dolgozni a - nemzet továbbvezetésében. Különösen fontos, hogy., ez a korreláció, ez az összedolgozás, ez a harmónia meglegyen, most, amikor könnyén meg lehet állapítani, hogy beteg: ez a nemzet. Hasonlítunk ahhoz a' lexikonbeli lóhoz, amelynek minden egyes poreikáján más* és más betegséget^ lehet de­monstrálni. Nem elég ma az, hogy'egyszerű, középszerű emberek vezessenek bennünket, ma specialistákra van szükség. - Ahogyan a nagybeteg embert is specialistához viszik, hogy meggyógyuljon, specialistákra van szükség

Next

/
Oldalképek
Tartalom