Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-52
'A 7* A nemzetgyűlés 52. ülése 19Í6. — Kárpáti Antall! (szd): Osztálybíróságok! Részrehajlók!) ! A miniszter úr nem nagyon szerencsésen még azt-is mondotta, hogy »sokan jöttek természetesen a népbírák közé olyanok, akik nem odavalók.«' Azután ezt is mondotta: »A 1 népbírák majd meg fogják tanulni'a mesterségüket.« (Mozgás a kisgazdapárt es a szabad-1 sagpárt oldalán.) Nem támadni- akarom 8f, mint jogászember és mint magyar ember, csak rámutatok arra, hogy az igazságügyminiszteri székből elhibázott kormányzati cselekedet-volt olyan kijelentést tenni, hogy sok nem odavaló került' ilyenformán be a népbírósághoz és ezek a bírák majd megtanulják a mesterségüket. A bíráknak/ nem majd kell megtanulniuk. a mesterségüket. (Szélig Imre (szd): A szakbírák nem hoztak téves ítéletet? Hány esetben hoztak! — Kárpáti Antal (szd): Amelyeket ,a fellebbviteli fórumnak kellett korrlgálniaí Kifinomult érzékkel!) Hozzá kell tennem azt, hogy a rendes bíráskodásban megvannak a rendes fellebbezési fórumok és meg- ' vannak a rendes jogorvoslati lehetőségek. Ha az első bíró téved, ott van a másödbíró. (Szélig Imre (szd): Itt is megvan!) Ha az téved, akkor is, van lehetőség1 . Szóval nagy szűrőn megy keresztül a kérdés és a tanácsok több szempontból vizsgálják meg a kérdést. A nép-, bírósági törvényben azonban- vannak olyan bűncselekmények és vannak olyan ítéletek, amelyek ellen fellebbezésnek, jogorvoslatnak , egyáltalában nincs helye, ha tehát meghozták az ítéletet, akkor a kiszabott büntetést le kellülni. Ezért van egy kis differencia. (Szélig Imre-(szd): Szegény fasisztákat meg kell vé% deni! Csak tessék képviselő úr! — Zaj, — Az elnök csenget.) Nem, képviselőtársam, én a* magyar népbíróság tekintélyét akaróin megvédeni. .(Széliig Imre (szd)': Az országot így tönkretenni! Tessék védeni! 4*4 Az elnök csenget.) T. Képviselőtársam, midőn én megcáfolom a miniszter úrnak ezeket az állításait, és azt mondom, hog> a magyar népből kikerült népybírák nem száz százalékban, de tíz százalékban sem fasiszták, akkor én védem meg- a népbírákat a miniszterrel szemben. Ez volt a célom és ez volt az akaratom- (Szélig Imre (szd): Ez, rabulisztika!) T.v Nemzetgyűlés! Ha már itt tartunk, engedjék meg nekem, hogy ezzel a kérdéssel kap-. osol'atban rámutassák most már arra, hogy mjvel a bíráskodás egyetjen alapja "a z^ igazság, baj <az, ha mi itt a nemzetgyűlésben .az -igazságtalansággal! szemben'passzívan viseltetünk^ A jog erejét a jogalkotó tényező és hatalom, tehát az adott esetben mi adjuk meg. Azt a jogot, amelyet mi szerkesztünk itt meg, követniük kell a népbíráknak. A töményekhez éppoly szigorúan kell alkalmazkodni ok, mint ahogyan alkalmazkodtak a szakbírák a régi törvényekhez. A miniszter úr tehát az adott esetben nem mondhatja azt, — mint ahogyan mondotta — hogy a népbíráknak példás ítéle? : tet kell h ózni ok. A miniszter, mint az igazság-. szolgálttatás legfelső őre csak azt mondhatja, hogy a népbíráknak a, jog szerint, az általunk meghozott törvények szerint igazságos ítéleteket kell hozniok.' (Ügy van! Ügy van! a sza~ badsá.gpárt oldalán.) *, T. Nemzetgyűlés! Azért voltam bátor ezt megemlíteni, mert a hatalom, amelynek alapján mi ezeket a jogalkotásokat létrehoztuk, és amelynek alapján a népbíráis'koaás történik, múló hatalom. Jöhet egy másik, hatalom, évi augusztus hó li-én, szerdán. 76 amellyel összeütközésbe kerül, i amely gyengíti vagy eltünteti.; Ami megmarad a jogból, melyet alkottunk, az csak egy lehet: az örökéletű,' az örökérvényű, az időtlen, az igazság. Ha a mi népbíráink példás ítéleteket hoznak igazságos ítéletek helyett, akkor letértek az általunk alkotott jogról, az igazságról, eltévelyedő , tek, és igen könnyen olyan mederbe terelődik az igazságszolgáltatás, hogy nem igazság többé, hanem egyenlőtlenség, büntetés esetleg ártat\ lan emberekkel ' szemben. (Szélig Imre (szd) :' Szegény ártatlan nyilasaink!) Mondom: »esielt- . leg« ártatlan emberekkel szemben! " T. Nemzetgyűlés! Ezekútáh áttérek a gaz• dasági vonalra, egészen röviden, miután Sulyok t. r képviselőtársam erre részletesen kitért. Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes úr azt mondotta a'sportesarnokbain 63 tfairtoitit beszédében: »A'Stabilizációnak, a szanálásnak a 'költségeit, pedig elsősorban: a spekulánsok és a feketézők fogják megfize'ftni.« Megnéztem a költ^ ségvetés számadatait és' megállapítottam a költségvetésből, hogy a bevételi rovatokban, amelyekből az államháztartás beszerzi a maga jövedelmeit, egyedül a spekulánsok és a feke•tléaŐ-k nem szerepelnek, csak ők vannak kivéve, ellenben a dolgozó magyar társadalom minden rétege benne Van. Szükségesnek tartom tehát, hogy egyszer már ez a nemzetgyűlés, amelyben a munkáspártok és a parasztpártok vannak' többségiben, igenis olyan- gazdasági berendezkedésre térjenek át, amely alkalmas arra, hogy e hazában ^végre-valahárta elinduljon az, amit anny/iti hangoztatunk: az igazságos vagyon-, az, igazságos jövedelem- és az igazságos tehermeigoiszlás intézimiényes biztosítása, hogy az Í igazságos vagyon-, jövedelem- és tehermep-oiszlás ne függjön többé politikai \ pártoktól, ne , függjön többé politikai párttitkárokíól. hanem intézményesen és örökérvényűén legyen biztosítva a magyar nemzet egyeteme részére. T. Nemzet gyűlés! Még egy^ kérdéssel akarok foglalkozni. Xlgy veszem észre, hogy miután a demokratikus rendszer_ hatalomra került, mind munkáspárti részről, mind a kisgazdapárt részéről éppúgy használják a : magyar nép legszegényebb rétégével szemben a »csőcselék« kifejezést, mint ahogyan a-régi. feudális?kapitalista rendszer használta a magyar munkássággal szemiben. Nekem megragadta'a figyelmemet 'a miskolci üggyel kapcsolatban, hogy a Szabad Nép csőcseléknek nevezte (Kovács István (kp): Azok a fasiszta provokátorok csőcselék voltak! — Egy hang a kisgazdapárt oldaláról: k milíiVolci főispán?64 — Él énk derültség. — Kovács István (kp) : Ne védje maga a ©épet! — Zm.) T. képvise^társam, én védem az igazságot és «öli az én meggyőződésem, azt megmondom. A „ munkásságot védik-, önök, védem én is és védi mindenki, akinek joga van hozzá, és akarja. (Kovács István (kp): Mi köze magának 'a munkásság- -hoz? — Apró Antal (kp) — a szónok felé: Sohse állt maga szóba azokkal! A jövőben sem fog * szóbaállni!) Remélem, "nem akarják maguknak kisajátítani a munkásokat, mert t. képviselőtársam, az elmúlt húsz év alatt én is védtem a1 munkásságot a csendőrök szuronyai ellen. (Kovács István (kp): Meg is látszott rajtuk!» T. Nemzetgyűlés! A Kis Újság a miskolci^ -eseményekkel kapcsolatban ezt írja (olvassa): »Miskolcon céltudatosan félre vezetett, felizgatott szervezett munkástömegek gyilkoltat és erőszakoskodtak.« A Szabad Nép ezzel szemben . azt írta, hogy »a városi csőcselék«. Tehát ilyen
