Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-52
71 A nemzetgyűlés 52. ülése 1946. zetgyűlés idejéből, hogy i amikor Bethlen grófék, a nagybirtokosokra feudálisok kimentek tárgyalni Genfbe, akkor is azt, mondották, hogy idehaza pçdig némaság és csend legyen! Lakatot tétettek a csendőrökkel a szánkra, nem volt szabad kitátanunk a szánkat, nem volt szabad megmozdulnunk. Jóiért? Azért, mert a maguk játékait intézték odakint, a nemzetgyűlés ellenőrzése nélkül. Ma ne essünk ugyanebbe a hibába. Azért van Magyarországon demokrácia, azért s van demokratikus parlament, hogy ami a szívünkön, az a szánkon is ott legyen; és én tudöim, hogy nines e hazának egyetlen magyarul érző és gondolkozó tagja, akinek elméje és lelke ne lázadna fel azon,. hogy újabb színmagyar területeket kivannak tőlünk a csehek, a stratégiai útvonal miatt, (Vásáry József, (msz) : Mi vagyunk a yü'ág legszerencsétlenebb nemzete!) . , -^ Nem akarok itt rekriminálni és nem akarok a külügyminiszter úrnak szemrehányást tenni '— hiszen távol van — emlékeztetem azonban a nemzetgyűlést arra, hogy amikor a magyar-szlovák lakosságcseréről tárgyaltunk e Házban,57 könyöriögtelm, hegy az egyezményt ne írjuk alá, mert az aláírás a foli vidéki magyarság halálát fogja jelenteni; m-I veszítjük Csallóközt. Felhívtáin e Házi minden egyes tagjának' figyelmét arra, hpgy egyénileg leszünk felelősek, ha majd áttesznek ide 600—700 ezer magyart és a szerencsétlen kiűzött magyarok prezentálják majd" ; a számlát, mondván, hogy: uraim, az önök hozzájárulásával lettünk földönfutókká téve. ilndítványoztaan, — de leszavaztak — hogy bízzuk a döntést az, Egyesült Nemzetek Szövetségére; ha az Egyesült Nemzetek úgy döntenek, hogy ezeket az ezeréves, színmagyar területeket veszítsük el, akkor veszítsük el, de ne a mi aláírásunkkal! (Slachta Margit, (pk) : -v Ugy van!) T. Nemzetgyűlés! Amit akkor őszintén, egyenesen és kertelés, nélkül- megmondottam, az most, sajnos, bekövetkezett, j Az eredmény az, amit már akkor előre megmqndottam, hogy ime most Csehszlovákia előáll és egyszerre 200-000 magyar' kitessékelésének engedélyezését ,kéri. Elvatték, elkobozták a magyarok földjét, a szegény felvidéki magyarság úgy áll ott, mint a karámba zárt barmos: lesi, várja, /honnan kap támogatást, honnan jön segítség, ez a nemzetgyűlés azonban mélyen hallgat, mert ez az illem s a koalíció szabálya ezt írja elő. (Vásáry József (msz): ,Egy szava sincs!) Méltóztassék megengedni, hogy felhívjam a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy ez a némaság feltűnt az Egyesült Nemzeteknél is. Olvashatták önök a Világ58 haisábjaán — amely ' Világ című újságnak, úgy érzem, kötelességem külön köszönetet mondani, mert a magyar béke ügyét ez a lap tárgyalja a legkomolyabban, a legmegalkuvásnélkülibben, a legtisztábban — hogy az Egyesült Nemzetek sajtóorgánuma figyelmeztette a magyarságot és a világot: nem értik azt, hogy bár^az összes csatlósállamok közül Magyarországot sújtják a legszörnyübben, a legborzasztóbban, mégis ez a nemzet némán hallgat, némán viselkedik és semmit sem csinál; v* Ez nemcsák figyelmeztetés volt szái- ' munkra, hanem felhívás is, hogy ha akarunk, valami eredményt elérni, akkor mozduljon meg ez a nemzetgyűlés, mozduljon meg ez a nép. és tiltakozzék ellene. Legalább ennyit évi augusztus hó lá-én, szerdán. 72 cselekedjék meg. Ha azután úgy döntenek, ahogy ők helyesnek és jónak látják, az más lapra tartozik, azután ráérünk gondolkodni arról, hogyan rendezzük országunk dolgát, de addig, míg a döntés nincsen meg, addig ennek a nemzetgyűlésnek, mint egy emnelkiek kell talpraállnia és tiltakoznia a béketerv ellen. (ügy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán. — Vásáry József (msz): Szomorú dolog, hogy a nemzetgyűlés ilyen hallgatagon éli át ezeket a szomorú' időket. Mivel menti majd a nemzetgyűlés magát a nemzet előtt?) T. Nemzetgyűlés! Ezután áttérek '•> a felhatalmazással kapcsolatosain egy másik kérdésre, amellyel előttem szólott igen t. * képviselőtársaim is foglalkoztak. A felhatalmazás bizalom kérdése a kormány iránt. En a kormányférfiak demokráciájábanv szocializmusában nem kételkedem, meggyőződésem", hogy azt adják, amit legjobb tudásuk szerint adni tutdtnak, úgyhogy etekinítetben bizalmatlanság velük szemben nem áll fenn.- Viszont úgy érzem, hogy a kritika jogát gyakoix>lnunk kell, mert parlamentarizmus csak akkor van, ha komoly kritika isi elhangzik. . \ Az első kérdés, amellyel foglallpozni akarok, ' "az agrárolló kérdése, amelytől Nagy Imre képviselőtársam és Sulyok Dezső igen tr képviselőtársam mar beszéltek. Nagy. Imre képviselőtársam,\ valamint Varga Jenő, akomr moinistapárt egyik vezető 'embere,59 lazt akarták bebizonyítani' itt-a nemzetgyűlésein és a sajtóban, hogy az agrárolló à magyar kisgazdatársadalomnak, a magyar parasztságnak eminens i érd eke.. Mintha azt mondták volna, hogy a magyar ipari munkásságnak kifosztása és tönkretétele ezidőszérint az ipari munkásság érdeke. Azzal érveltek, azt mondták: azért érdeke az agrárolló széles volta a magyar parasztságnak, mert lm a paíasztság sok pénzt,. sok forintot kapna, úgy sem tudna érette ipari cikkeket v venni. Mi következnék tehát ha komoly kritika is elhangzik. T. 'Nemzetgyűlés! Rendkívül egyszerű és igazságtalan megállapítás, ez. Sokkal helyesebb, ha ebbetn a kérdésben is őszinték vagyunk és azt mon)d(juk, hogy igenis, ' a magyar parasztság munkájának, munkája gyümölcsének nagy részét, a terményeket^ az állatok nagy részét veszi a kormányzat igénybe, mert csak így tudja megszerezni külföldről azokat a nyersanyagokat, amelyek, szükségeseik ahhoz, hogy a gyáripar működted tudjon, wl~t gozni és termelni tudjon a jóvátételre. Végeredményben tehát a jóvátétel terhének 80%-át a magyar parasztság viseli ebben az országban. Ez egyenes beszéd, ezt megértei a magyar parasztság és szívesen meg is hozza ezt az áldozatot,' egy' esetben: ha lát ja _ azt, hogy a másik oldal, a gyáripar, ha kisebb mértékben is, de ugyanezt az áldozatot meghozza. Igen. t. Nemzetgyűlés! Etekintetben, sajnos, még nem látunk semmiféle konkrét és komoly lépést a kormányzat részéről, » mert az ipari cikkek árai épp olyan magasan vannak megállapítva, mint voltak, szinte megfizetne- -tétlenek. Ez nem az ipari munkásság érdeke és nem \ az államháztartás érideke,^ hanem érdeke azoknak a kapitalista vállalatoknak, amelyek ezt a nagy differenciát, amely van, zsebreteszik és a maguk hasznára kamatoztatják. Ennek következtében én \is azt mondóin: intelligens t módon, közgazdászokhoz illő 'módon le kéli'ülni és meg kell nézni azt, hogy
