Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-62

717 A nemzetgyűlés 62. ülése 19Í6. évi szeptember hó 18-án, szerdán. 718 ' (msz): Együttf szavaztok az alelnökkel!) hogy a magas munkabér az oka annak, hogy magasak az ipari árak, holott kimutatható pontos statisztikával, hogy az áru önköltségi összegében a munkabér költsége az 1939-eshez viszonyítva! osla'b '50%-ot tels® ki (Kováts László *(msz): Tisztviselőknél 25%-ot!) Láthatjuk tehát itt, a munkanélküliség kérdésénél ( elsőrendű feladat, hogy intézkedéseket , tegyünk, hogy a munkanélküliség ne fejlődjék indokolatlanul magasra. Nemcsak a bajt kell orvosolni, hanem a baj indító okait1

kell kiküszöbölni. (Vásáry József (msz): Forduüon W« Zoltánhoz! A koalíciós vezetők csinálnák! — Nagy zaj. — 'Az elnök csenget.) Eddig azért , sírtak egyes tőkések, hogy sok a jóvátétel, most pedig, amikor a Szovjetunió engedményeket tett, az a bajuk, hogy nincs jóvátételi megrendelés, persze, mert megszokták tőkéseink a háboni alatt és árháború után, az infláció idején, hogy, az állam volt a megrendelő, az államnak szállítottak, (Kováts László (msz): Ez igaz!) az állam szerzett nekik nyersanyagot,;/ azelőtt viszont kiküldték ügynökeiket a tengerentúlra. Ezek a tőkések ma is azt várják, hogy a falu dolgozói .feljönjenek talán tér dein csúszva hozzájuk ».áruért. Nem. Tessék a kereskedelmi osztályokat megmozgatni, tessék az ipaip termelésnél a héketermelésre i való< áttérést siettetni. . (Vásárv József (msz) : Tessék rendet teremteni ! — Kováts László (cpafcz): Végre egy pont, amibem egyetértünk! — Nagy zaj. — Egy hang a kommunistapárton i A szabotáló tőkésekről Tan szó!) . -Elnök (csenget): Kérem a, két) vi s elő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. Piros László (kp): T. Nemzetgyűlés! Most. amikor az áttérés a közszükségleti cikkek • gyártására elsőrendű fontosságú kérdés az ipari termelés terén, azt látjuk, hogy egyes tőkések nem akarják vállalni a becsületes munkát, hanem ezt az átmeneti időt i visszahúzódással akarják elintézni.1

(Zaj.) A magyar kormánynak elsőrangú feladata az, hogy (Kováts László (msz): Megszüntesse a West-Orientet!) a munkanélküliség kérdésében teremtsen elsősorban rendet. Meg kell vizsgálnj azoknak a gyáraknak gazdasági helyzetét, amelyek súlyos visszaélést követnek el a termelés terén és ahol, ez bebizonyítható és megállapítható, (Egy hang á kisgazdapár- x fon: Be kell csukni őket!) dtt állami kezelésin' kell venni az üzemet. (Záj és felkiáltás a szabadságpárton: Akasztófát!) Amikor az egyik oldalról a .. tőkéseknek erről a csoportjáról heszélünk, ugyancsak helyesnek tartjuk, ha a becsületes, jószándékú tőkések kapnak bizonyos állami támogatást, de ezt ténylegesen csak azok kapják, akik mindent elkövetnek a termelés növelése érdekében. It,t meg kell említeneni azt, is, hogy amikor az üzemiekben elbocsátásokra kerül majd sor, egymás utálí nyújtanak be javas latot az üzem tulajdonos ok, a vezetők, de akár 500, akár 700 vagy; 1000 munkásról van szó, nem látunk egyetlen igazgatót, vagy cégvezetőt sem az elibocsátandók között. Ha a gazdásági helyzet, a stabilizáció kikényszeríti az üzeimeikíből azokat a munkásokat, akik éhesen, fázva, rongyosain építették fel az ipart,v

úgy ahogyan ma áll, akkor megköveteljük, hogy amilyen mértékben az igazgatók és cégvezetők fölös számmal vannak, ugyanolyan mértékben ők is kerüljenek ki az üzemekből, hogy a magyar ipar racionális qs rentábilis legyem. (Helyeslés a szabadságpárton.) Az első feladat tehát, hogy a kormány teljes erejével arra törekedjék, hogy az üzemekből minél, kevesebb termelő erő kerüljön ki. (Helyeslés.) és âjz elhoesátások eszerint történíjeníeík, miért mi aiz árumennyiséget növelni akarjuk.^,{Egy h'Mg a szabadságpárton; A szakszervezeti~ titkárt bocsássák el, aki a -munkásság: filléreiből él! — Zai a kommunistetr párton.) De' ez 'csak egyik része a munkanélküliség problémájának. A másik része ugyancsak igen fóntois feladatot ró ránk. Azok a munkások, azok sí dolgozóik, akik már kikerültek az üze^: mekből és munka nélkül vannak, várják, hogy részükre munkaalkalmat teremtsen a,,kormány. A magyar munkásság1

a munkanélküli' segélynek méig a gondolatától is irtózik.^ Mi nem akarunk munkanélküli segélyt, megnemdolgozott mumfeaibért. Mi azt akarjuk, hogy •munkaalkalmat teremtsen a kormány,;

a demokrácia éis becsületes, elvégzett epitőmunkia után kapják meg a munkások azt a fizetést, amely osiak minimálisan elég ahhoz, hogy ezekéit a nehéz ; időket átvészeljék. (Kováts Lász'ló (mh®): Okiois Jbeszédt — Taps. — Z\~>j a szffiddságpárton.) Elnök: G sendet kérek képviselő urak! Piros Tiászló (kp): Meg kell indítani a közmunkákat. Igaz, hogy itt találkozhatunk olyan ellenvetéssel, hogy ezek nem férnek bele az, állami költségvetésbe. Bizonyos részük belefér. De, ha nem féraçsk bele, tessék, találja meg a kormány a módját annak, hogy fedezze ezeknek a közmunkáknak a költségeit. { (Léváy Zoltán (msz^: Miiből"? Inflációból! Nem'?) Itt örömmel állapítom meg, hogy kevés idővfel ezelőtt 'arról volt szó, bogv milyen fontos kérdés a védőgátak és az árvízveszedeleim kérdése. (Ugy van! Ugy^vmf) Ki meri tagadni, hogy a háború az árvízvédelmet, tehát a gátakat is megrongálta1? Ez s* egyik. Szerte az országban el vannak romolva, meg vannak rongálva az utak. Nemi is beszélek folyóink hídjiairól, de itt van sok száz, talán még ezernél is több közúti híd, ahol nem folyik víz, de felrobbantották a fasiszták és a németek és ma a kocsiknak le kell kerülniök a termőföldekre. Tehát ezer és ezer munkaalkalom van. Itt van a lakáshiány Magyarországon. Nagyon jól tudom, hogy ennek ,miegoldás.>arnem!

egyszerű feladat. Azt.,'mondotta itt áz egyik képviselőtársam: könnyű ezt mondani! De viszont számoljunk kell a munkanélküliség óriási méreteivel és mindnyájan látjuk, hogy az ország le van rom-H bolva, ' tehát minden lehetőt el -kell követni, hogy ezeket az embereket foglalkoztatni tudjuk. (Pászthory István (msz): Nem szabad exportálni őket!) Megindult az átkópzcs, de ez is még kezdeti stádiumban van. A szakszervezetek már eddig is igen nagy erőfeszítésekéit tettek a munkanélküliség kérdésének % megoldása érdekében. Egyes szakszervezeteknél ma is fennáll a munkanélküli segélyezés, de meg kell memdamom, hogy ez nem oldja meg ezt a hatalmas , feladatot. -A kormány nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy ezt a hatalmas kérdést, amely^ az egész nemzetnek, egész gazdasági életünknek kérdése, sőt' politikai kérdés is, csak egyedül a szakszervezetek oldják meg. Bár meg lehet arról győződve az