Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-62

697 À nemzetgyűlés fi2.ùiése J946. évi szeptember hó 18-án, szerdán. 698 sítani tudná egy közeli vészedéiem elhárítását Méltóztassék a. t. Nemzetgyűlésnek meggondolnia* bogy az 1930r-1940-ig terjedő években ezek a társulatok évi két és félmillió pengőt kértek a kormányzattól es nein kapták meg. mert a beszedett ártéri jutalékok jórészét más célokra tartották meg. Ránk jött az 1940es év és több mint másfél millió holdnyi teriilet (elárasztása után a földmívelésügyi kormányzat hozzányúlt -a dolgokhoz,* s abban az évben 1)0 millió pengőt volt kénytelen mozgósítani, amely Összeget szerény hármas szorzószámmal 270 millió forintra kell tennünk. A mái* emlUett károkból 320—130 milliós kár vol^ a kiesett búzában, a megsemmisült és ' megrongálódott épületekben pedig 150—2ÖÖ millió pengő újabb kár. T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, mindenki fel tudja mérni, mit jelent az, hogy a-Szorongató kényszerhelyzetben egy tíz évre szóló 25 millió pengős tétel helyett egy év alatt 500 millió pengőnyi kárt szenvedett ez az ország. Ijesztő perspektíva, ez, amellyel nekünk itt felelősségünk tudatában számolnunk kell. Minderre én már közvetlenül és ismételten felhívtam a szakminiszter urak figyelmét. A válási! a teljes megértés és a pénzhiány volt. T. Nemzetgyűlés! Ha valaki, akkor én tu-' dóm, mit jelent à pénz, mert fájdalomba jóvá: tételi hivatal élén 'én emésztem el a legtöbb pénzt ebben az országban. Tudom, hogy nines, de ez a kérdés olyan, hogy még ha nincs is, erre ,a célra lennie kel/11 pénznek; (Ugy ' van! ügy van! a kisgazda/párton.) Nincs az ia személy, aki a f elelőss'éget az elkövetkezendő esztendőkre előre magára vállalhatná, ha itt íí millió főnyi kisbirtokos majdnem 6 millió hűld, földön a,z árvízveszedelem áldozatául esik, és nincs az a háború, amely annyit tudott volna, ártani ennek az országnak, mint amennyit egy ilyen nem kellő felelősséggel és nem minden áldozatra készséggel kezelt kérdés elhanyagolásai árthatna ennek az országnak. (Ugy van! Ugy vanf a kisgazdapárt soraiban) Ezért bátorkodom a t. Nemzetgyűlés elé hozni ezt a kérdést; elsősorban nem is iái magam érdekeltsége, hanem az árvízvédelmi kormánybiztos úr munkájának alátámasztására. Meg kell mondanom, hogy a yízszabályozó és 'ármentesítő társulatok csúesszervezete állandó kontaktusban" van Takács Ferenc államtitkár úrral, aki árvízvédelmi kormánybiztos'. El kell \ ismerni, hogy ő mindent megtett és megpró' bált elkövetni ahhoz, hogy _ ezt a felelősséget kellő komolysággal tudja viselni. Nemcsalk a saját részéről rendkívül mérsékelt igényekkel vállalta ennek a 19 millió forintnak kiszorgajL. mázasát, hanem a ruhahiánnyalL küzdő társulati személyzet havi ellátásának biztosítására az ártéri járulékok terhére előlegként az évi költségvetés 1/52 részét kitevő, havi 800.000 fórint kieszköizlését is vállalta. A válasz azonban a költségvetés hiányosságaina való hivatkozással mindig kitérő, a pénzügyminisztériumon, a földmívelésügyi minisztériumon és a Gazdasági Főtanácson keresztül ide-oda vájó sibolgatás volt és az árvíz elíen való felkészülésre gyakorlatilag egyetlen lépés sem történt. T. Nemzetgyűlés! Beszédidőm lejárt és így a sok minden, nem ennyire .fontos kérdésre fordítandó idő miatt be kell fejeznem interpellációmat. Fájlalom, hogy sem a földmívelésügyi miniszter úr, sem a t»énzügyminiszter úr macs- jelén.,(Pászthory István (msz): Ez szokás!) Remélem azonban, hogy az .általuk szóban és közvetlenül megígért segítőkészség jelentkezni fog. Szeretném a kormányzat figyelmét felhívni arra, hogy addig foglalkozzék ezzel a kérdéssel, amíg félcipőben, könnyű ruhával áll itt az árvízvédelmi kormánybiztos, mert ha ő már motorcsónakon, ©sőköpenyben és mentőövvel fog jönni, akkor a kivan t összeg, tízszeresével sem fog tudni a nemzetgyűlés az egzisztenciájukban fenyegetett kisbirtokosok, illetőleg a nemzetfenntartó és kenyérkereső apró emberek megmentéséhez hozzájárulni. (Élénk helyeslés és taps a nemzetgyűlés minden oU •dalán.) Elnök: Takács Ferenc földmívelésügyi államtitkár úr a földmívelésügyi miniszter úr nevében kíván válaszolni a» interpellációra! Takács Ferenc államtitkár: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a miniszter úr helyett az interpelláló • képviselő úrnak a. földmívelésügyi minisztérium részéről én adjak választ. (Halljuk! Hulljuk!) Elsősorban - is megköszönöm. ' hogy a kép,viselő ár ezt a kérdést'idehozta és alkalmait, adott nekünk arra, hogy a magunk részéről is nyilvánosan foglalkozhassunk ezzel a, kérdéssel. Amikor én a kormány részéről, mint államtitkár/ megbízást kaptam, hogy az amúgy is felügyeletem _alá(

tartozó ügykört mint kormánybiztos is ellássam, felmértem á nehézségeket és az akkori lehetőségeken belül, valamint a rendelkezésemre bocsátott pénz felhasználásával igyekeztem elhárítani azokat a rendkívül nagy nehézségeket, amelyek fennállottak. Abban az időben az látszott célszerűnek, ha az ármentesítő társulatokat, amelyek, nem rendelkeznek ezidőszerint az önkormányzatukkal, , megpróbáljuk központilag ellátni üzemanyagokkal. En ismerem az Alföldön aao%at a pusztításpkat. amelyek ott az 1940., 194L és Í942. években történtek és, különösen ismerem az én városomban is. Ezért legfontosabb törekvésem az volt, hogyi az ármentesítő társulatok szivattyúit ellássam üzemanyaggal. Amikor én a kormánybiztosi megbízatást megkaptam,— 1946 januárjában — akkor az ármentesítő társulatok szivattyúihoz 'egyetlenegy métermázsa szén seni állt rendelkezésre és egy deciliter benzin vagy más ásványolaji termék sem. A kormány támogatásával és a i rendelkezésemre bocsátó t{ összegből vásároltunk az ármentesítő társulatok részére 660 ^tagon •BU en et, 2450 métermázsa gázolajat» 2021 métermázsa petróleumot, 626 mázsa benzint, 5726 kilogram hengerolajat, 9880 kilogram gépolajat, 4424 kilogram motorolajat és 168 métermázsa faszenet. Ezek ä mennyiségek a; tapaszr tálat szerint kétheti sziyattyúzási üzemanyagot jelentettek. A szakemberek állítása S'zerint minimálisan négy hétre sízokiííak foerendezkeoM, (Ügy van! a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldatán.), mi azonban igényeinket az ország állapotához mérten próbáltuk leszorítani és 1946 -januárjában nagyjából úgy ítéltük meg a helyzetét, hogy talán súlyosabb károkra!nem kell felkészülnünk. Az idő igazolt bennünket. Nem lehet azonban továbbra is erre a kényelmes álláspontra helyezkednünk. (Ügy van! Ügy van!) Az árvédelmi felszereléseket is megpróbáltuk kiegészíteni. Meg kell mondanom, hogy a társulatok majdnem minden felszerelésüket elveszítették a háború folyamán. A védőberendezéseik kiegészítését alkotó felszerelések majdnem „teljesen hiányoztak. Azok a - minimÄUi