Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-62

ím A në^wmetgyûtéi- 62. ûlé$e i§46. êvi *n#j»i#m&#r' h& li*àn, *#wá<wt-. Yôd dolgok, amelyeket mi meg tudtunk vásárolni, a legtávolabbról sem ellenségesek^ éppen ezért ezeknek további kiegészítése feltétlenül szükséges lesz. Az ármentesítő társulatok miniszteri biztosait és a mérnököket ismételten öszszehívtam tanácskozásra és igyekeztem megvilágítani előttük az ország súlyos helyzetét, , amelyet ők különben ismertek. Árra késtem őket, hogy a saját erejükből a környékbeli lakosság jóindulatát igény bévé ve igyekezzenek minél többet - teljesíteni a felszerelések pótlása terén. Meg kell mondanom,'hogy egyes ármentesítő társulatok mérnökei ós egyes» ármentesítő társulatok miniszteri biztosai ezen a téren nagyon dicséretre méltóan működtek. Mi magunk központilag beszereztünk 1000 viharlámpát, 1200 fáklyát, 2500 ásót, 1200 lapátot, 1200 csákányt, 600 istrángot, 20Q méter kötetet, 1340 árvédelmi zsákio»ti és 800 ïkg

1 kötőhuzaflífe. Ébfclől isdálhiatfja és megítélheM at. Nemzetgyűlés, hogy a legminimálisabb felszerelések is telj eisen hiányoztak j a háború folyamán és a háború után az ármentesítő társulatoknak úgyszólván minden felszerelését széthordták. Ezenkívül a rendelkezésünkre bocsátott — most megmondom az összeget — 454.238 1944. évi vásárlóerejű pengőnek az ilyen módon való felhasználásán túl még arra is maradt ebből a minimális összegből az infláció során pénzünk, hogy a töltések helyrehozatalához hozzájáruljunk. ItfA

hivatkozom Tolnai-Knefély miniszteri biztos úrra;: az ő társulatának a területén három igen nagyarányú gátszakadásnak a* helyreállításához járultunk jelentős ösz»zegekkel hozzá. Ä magunk részéről mindent elkövettünk, hogy a társulatokat á lehetőségeken belül támcigiajstsuik. Annikor .az inifüáció véigeitért és a forintköltségvetésre tértünk át, akkor megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a mi kívánságainkkal és a tényleges szükséglettel szemben mindössze 340575 forintot kapott a földmívelésügyi minisztérium rendelkezésre, szemben azzal a minimális szükséglettel, amelyet mi 19 millió forintban jelöltünk meg. Ebből az összegből, amely a minisztériumnak rendes költségvetésén belül rendelkezésre áll, nem lehet az árvízvédelemre ^megfelelően és felelősséggel felkészülni. Éppen ezért •• mi újra a jGazdasági Főtanácshoz for dúltunk és ismételten azt kértük, hogy a 1& millió forintot niindienkiéppen íboosáisisiáik iiendelkezésünkre, mégpedig most ősszel bocsássák rendelkezésünkre, (Egy hang a kisgazdapárt oldaláról: Már késő is!) amikor az ármentesítő társulatok csatornáit a legeredményesebben és a legkisebb költséggel hozhatjuk rendbe, (Helyeslést a kisgazdapárt oldalán*.) és amikor aj töltések helyreállítása megbízhatóan történik/ nem pe•Oàe {bêlera., <aimiik)o.r ^ fagyos földből semmiképpen sem tudunk jó munkát végezni. Most kapjuk ezt meg tehát egyrészt ebbql a szempontból, másrészt pedig azért, mert most kellene, amikor mezőgazdasági szünet van és amikor a mezőgazdaságban, sajnos, nagy munkanélküliség is van az Őszi szántások előtt — és lehet, hogy a munkanélküliség be fog nyúlni az őszi szántások idejébe is, — ezeket a szegény földmunkásokat ezeknél a munkáknál foglalkoztatni. Nekünk tehát ragaszkodnunk kell, ahhoz, hogy ezt az összeget megkapjuk. ~ Helyeslem, hogy Erőss igen A. képviselőtársam felvetette a felelősség kérdéséi Mi * földmívelésügyi minisztérium részéről kénytelenek vagyunk a felelősséget elhárítani magunktól, nem azért, mintha nem mernénk a i'éielőisiségöt' vállalni, hanem kénytelenek vagyunk elhárítani, mert1

ilyen körülmények kö- ^ zött, ha megfelelő ellátmányt nem kapunk, ha - anyagi fedezet nem áll rendelkieaésünikre, nem birjuk a felelősséget vállalni. És ezt meg kell mondani most, amikor még nem késő. Erőss igen t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy 1940-ben, 1941-ben és 1942-ben milyen károkat «zenvédett az ország. Abban az időben három , év alatt kereken 89 millió pengőt fordítottak! <j árvízvédelmi célokra, — ahogyan ErŐss igen! t. képviselőtársam mondotta — akkor már, amikor nem is motorcsónakon járt az árvízvédelmi kormánybiztos, hanem repülőgépen néate meg aizelárajsatolttterületeket. (Ugy van! — Kováts László (mez): Boimlbáztak a 3©get!) Mi ahhoz az összeghez képest csak egy töredék összeget kérünk, pedig azidőbenJ

az ármentesítő társulatok védtöltései çs egész felszerelése érintetlenek vo'ltak, (Erőss János (kg): így van, és itt van a hiba!) most pedig leronv ^ bolt árvízvédelmi berendezésekkel állunk szemben, (ügy vanl'Ugy van!) Szivattyuinlclniaík — ahogyan az igen t. képviselő úr mondottá ~jelentős részét még mindig nem tudtuk rendbehozni, fontos alkatrészek hiányoznak a szr, vattyúkból. Pedig azokat feltétlenül működőképes állapotba kell helyeznünk tavaszig, amikor előreláthatóan számíthatunk esetlege» belvizekre. . . A képviselő úr megemlékezett arról is, hogy a társulatok nem tudják tisztviselőiket fizetni. Hihetetlen, hogy milyen arányokban szenvedtek, milyen súlyos - szenvedéseken mentek keresztül az ármentesítő társulatok; alkalmazottai az inflációs időkben. Vidéken eza baj egészen másként jelentkezett, talán még súlyosabban, mini a fővárosban. Amikorra . az iúifMoió idején aiz elliátímáinyokat el tudtuk juttatni vidékre, amikorra azokat átutalták, akkorra rendszerint értéküket veszítették, éa ennek következtében a társulatok alkalmazóttai szinte teljesen önmagukra voltak utalva. * Meg kell mondanom, hogy ennek ellehérei az alkalmiaizottaki helyűiken maraidífcaík, — .minden alkalmazott, a mérnököktől kezdve lefelé *- a ' gátőrökig helyén maradt — s teljesítették kötelességüket. Most azt kértük, hogy ebben az esztendőben öt hónapra 4-millió forintot kapjunk az ármentesítő járulékok terhére előlegképpen, hogy mioisit!, amikor a foriniti már idejében elfuthat vidékre, és amikor lehet rajta' vásárolni, . iliegalább ezefla a szegény emberek béren tie zkedhessemek télre, ruhát és* bakancsot, vásárolhassanak maguknak és felkészüljenek azokra az időkre, amikor majd embernek kell lenni.a gáton, ha a tavaszi .. nehéz idők elkövetkeznek. (Ügy van! Ügy van!) Ügy gondolom, ,t. Nemzetgyűlés, mi a földmívelésügyi minisztérium részéről megtettüik kötelességünket. A pénzügyminiszter úron a sor és a Gazdasági Főtanácson, (Kováts László (msz): Főleg a Főtanácson!) teljesítsék: a mi kívánságunkat. Mi ezekkel a pénzekkel éppoly takarékosan fogunk bánni, mint amiíyeni takarékosan bántunk a pénzzel az infláció idején, és aa utolsó fillérig, igyekszünk a pénzt helye- -~ sen és jól befektetni. Erre a preventív intézkedésre valóban kell lennie pénznek, é* nem'