Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-61
593 A nemzetgyűlés 61. ülése 1946. évi \szeptember hó 17-én, kedden. 594 neveltetnie.. Arról még egyáltalában nem is beszéltem, hogy miből eszik ez a család ugyanakkor, amîkor hála Istennek, csarnokaink jelenleg télé vannak áruval- Amint >a válasz mondja, az utóbbi hónapokhoz képest ez tényleg tekintélyes javulás, de azért azokban á hónapokban majdnem minddg emberibb életei tudtak biztosítani maguknak, mert a közszolgáltatásokra — értve ezen a lakbért, a villanyt. — jóformán semmit sem fizettek és az ingóságoknak, az ócska ruháknak olyan értékük .volt, — mint tudjuk —. hogy némi kis élelmet tudtak a maguk és családjuk számára-biztosítani. Jelenleg a lakbér nemfizetése miatt a házból való kirakás, a villanyszámla nemfizetése miatt a villany kikapcsolása állandóan mint a legsötétebb' rém lóg valamennyiök feje felett, igy tehát nem tudom ezt a megállapítást elfogadíni azért, mert bár egy szerencsésebb, előrehaladottabb állapotban vagyunk, amikor kicsit jobb a helyzet, mint az elmúlt hónapokban, de szerintem mégis katasztrofális rosszabbodás érte ezt a réteget a stabilizáció beköszöntésekor, amikor már mindenki remélhette, hogy kissé en\beribb élet lesz. / A harmadik pontban, illetőleg a válasz második részében a miniszterelnök úrtól azt a választ kaptam, hogy valóban a munkaidőt a tisziviselőknél egységesen szabályozni nem lehet, meri hiszen különböző ügykörökről, különböző időpontokról lévéu szó, náluk más és más munkaidő állítható be. Ezt valamennyien tudjuk és átérezzük s ezért köszönjük a megnyugtató választ, amely szerint itt a különböző munkakörökre nézve egységes és (oda nem váló rendelkezések nem fognák napvilágom látni; . ; ^Rrmek a válasznak csak két kitételére — azt hiszem, így hangzik — szeretnék ^kitérni és azokra a t., Nemzetgyűlés figyelmet felhívni. A köztisztviselőktől — nagyon helyesen — minden rendes állam elvárhatja a lelkiismeretességeit,, a, munkaidő tekintetében, a íé' lelősségérzést és a hazafiasságot és kivált ajkkor, ha az ország nehéz helyzetben van, ezt vállalni «is kell. Azt hiszem, a legtöbben vállalták is, hiszen az elmúlt esztendőbeai erejük végső megfeszítésével és tartalékaik végső felélésével látták el szolgálatukat. De kérdeni: lehet-e ezt elvárni továbbra is attól a tisztviselőd ár sadalomtólí, amely egy ilyen jogtjalan B-listázáson ment keresztül, amelynek az élete bizonytalanná vált ezáltal? Lehet-e elváram ezt alttól- a $isziivisel5< ars»ada lomtól, amely, mivel egyszer már W megtöntént vele, nem tudhatja, hogy két-három hónap múlva ugyanaz vagy egy másik rendszer nem hozza-e ezt ismét a fejére. Lehet-e ezt elvárni ugyanakkor, amikor megfosztottak: tisztviselőket nyugdí jukltól, ami éppen egyik legnagyobb biztosítéka volt a tisztviselőtársadalomnak — hiszen, ezzel öreg napjait is biztosítva látta. Mivel a B-listával kapcsolatos kérdésemre egyáltalában nem. kaptam választ és mivel ezt a második pontot sem tudom minden szempontból kielégítőnek tartva elfogadni, a válasz/t nem, vehetem tudomásul. ; ! Elnük: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a miniszterelnök úrnak az interpellációra adott válaszát tudoimáBiul venni? (Igen! Nem!) Kérem lazokat, akiki .ai vála&zt elfogadják; szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség! (Kováts László (msz)t Abszolút többség!) A nemzetgyűlés a választ elfogadja. Következik a földművelésügyi miniszter úr írásbeli válasza Kováts László képviselő úr-NEMZETGYÜLÉSI NAPLÛ Hl. / nak a mezőgazdasági üzemanyagellátás tárgyában folyó évi július hó 24-ém előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szívesekének a földmívelésügyi miniszJter úr válaszát felolvasni. Szántó .Vezekényi István jegyző (oPvurstí): »Tisztelt Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlés 1946. évi július hó 24-én tartott ülésén Kováts László ^nemzetgyűlési képviselő interpellációt intézett hozzám a mezőgazdasági üzemanyagellátás ügyében. Válaszom a következő: A mezőgazdasági tnaktorok üzemben tartásához ^szükséges üzemanyag árának kérdése az iparcikkek és a mezőgazdasági termények ára között mutatkozó különbözet kérdésével azpnos. Köztudomású, hogy a közelmúltban, az infláció idejében az iparcikkek ára jobban emelkedett, mint a mezőgazdasági termények ára. Ebben a folyamatban törekvésem az volt, hogy a mezőgazdasági üzemanyagok tekintetében a mezőgazdaság iteherbiróképességének megfelelő cserearányokat állapítsak meg. - A mezőgazdaság teherbiróképességével arányban álló cserearány megállapítása azonban még nem biztosította volna a mezőgazdasági traktorok üzembentantását. A gazdák^ tekintélyes száma ugyanis/ különösen az újonnan földbözjuttatottak, valamint a súlyos háborús kárt szenvedettek nem voltak abban a helyzetben, ' hogy a tavaszi talajelőkészítő munkálatokhoz szükséges üzemanyag megvásárlásához szükséges terményekét előteremtsék. Olyan hitelakcióit kellett tehát létesíteni, amelynek során a gazídák, teherbíróképesséV giikkel arányban álló cserearánynak megfelelően, hitel útján szerezhetik be a földjeik felszántásához szükséges üzemanyagokat. Ennék az elgondolásnak megfelelően a Gazdasági Főtanács javaslatomra lehetővé tet*e, hogy a t/avasai szántási, valamint t a» ápolási munkálatokhoz az újonnan földhöz jut- -tátották, valamint az igazolt súlyos háborús kárt szenvedett gazdák a földjük megszánta- . sához szükséges benzint', petróleumot^ gázolajat hitel útján szerezhessek.be - Az igénybevétel feltétele az volt, hogy az igénybevett üzemanyag minden kilogrammja után 1 kg búzát kell 1946 évi november hó végéig az igénybevevőnek beszolgáltatnia. Ennek ar kedvezményes hitelakciónak során igen ' számottevő mezőgazdasági üzemanyagot vettek jgénybe a gazdák és megállapításom szerint az akciónak nagy szerepe volt abbaV, hogy a felszántatlan területek megmunkálását nagyi*észben biztosítani sikerült. Hasonló volt a helyzet a cséplési^ munkák megindulásánál is. A beszqlgáltatási f kötelezettség teljesítése következtében a cséplőgéptulajdonosok ugyanis szintén nem voltak abban a helyzetben, hogy a cséplés megindításához szükséges üzemaoiyagot beszerezhessék. Ezért a Gazdasági Főtanács, javaslatomra le-L héttővé tette, hogy a cséplőgéptulajdonosók a cséplés megindításához szükséges üzemanyagot és kenőanyagot hitel útján szerezhessék be. Ennek a rendelkezésnek Kiadásával elgondolásom az volt, hogy a cséplés folytatásához szükséges üzemanyagot, és kenőanyagot a cséplőgéptulajdonoèok majd meg tudják venni. Az infláció azonban az üzemanyag ára tekintetében is olyan eltolódásokat idézett elő, hogy volt olyan időszak, amikor „egy mázsa búza hivatalos áráért egy kg üzemanyagot lehetett kapni. Ezeknek az árkülönbözeteknek következtében szükség volt a Hitelakció további kiterjesztésére. Ezért a Gazdasági Fő-