Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-61

573 4[nemzetgyűlés 61. ülése 19Í6, évi szeptember hó 17-én, kedden. 574 raván halad!) Ha egyszer alkalmam lesz, bővebben is kifejtem álláspontomat, most azonban a következőkre kívánok rámutatni: Magyarországot, különösen a magyar ipart 25—30%-cs jóvátétel terheli. Ezt az iparnak elő keli állítania és ezért mi semmiféle ellenértéket nem kapunk. Ebben az iparvolumenben ' nyersanyag és munkabér, van. Ezt a két tételt el kell valahol számolni. Ha a gyáros — elvonatkoztatva mondom — iparcikkeinek egy részét ingyen kénytelen" átengedni, kötelessége a saját érdekében is, a köz érdekében is azokat az (

iparcikkeket, amelyeket a piacra vihet, magasabb áron eliadni, hogy kalkulációját végeredményben megtalálja). (Schffer Pál (szd): És a haszna megmaradjon!) "Ez bizonyos vonatkozásban igaz a mezőgazdaságra is. A mezőgazdaságnak is eléggé súlyos jóvátételi terhei vannak, azonban a mezőgazdaság vohr menjéhez képest nincsen olyan magas százalékban, mint az ipari jóvátétel aa ipari volumenhez képest Ezért áll elő tulajdonképpen az agrárolló, ez a magyarázata az agrárollónak és mindaddig, amíg termelésünk olyan fokra nem fejlődik, hogy 'a jóvátételek a • tenmeléshez viszonyítva alacsony pe'rcentet fognak mutatni, ez az agrárolló is meglesz, a magas ipari árak is meglesznek és a1

mezőgazdaság is kénytelen , lesz cikkeit öles óbban adni. Ezek a, feltételei a ^ stabilizáeiónsk; (Schiffer Pál (szd): Ez sem igaz! — Egy hang a szociáldemakratapárton: Ez mind a városrendezésről szól?) Arra is r4 fogok térni. , i Az újjáépítésnél a kérded az, hogy mitv fordíthat a magyar állam és a magyar gazdaság az épületkárok helyreállítására, mit fordíthat az épületek ' fölépítésére, mit fordíthat városrendezésre. Itt tehát helyben vagyunk. (Felkiáltások a kisgazdapárton és a kommunistapárton: Végre! — Zaj ugyanott.) A külső jóvátételen kívül van egy belső jóvátétel is. Ezt a belső jóvátételt még alig tették szóvá; még nem vitatták meg nyilvánosan azt a kérdést, hogy a károkat, amelyeket, a imia/gyar mezőgazdaság, a magyar ipar és egyáltalában a magyar gazdaság szenvedett, ki és miképpen viseli. A kérdés az, hogy ax tulajdonos viselj e-é, akit a. kár ért, vagy pedig ez a károsodás a közé, ez a közösség tagjai , között osztandó fel? . / Ha analizáljuk eat a kérdést umndenekeiőtt tudnunk kell, meg kell határoznunk, mia • háborús kár. A tulajdonosi akinek a haza kárt szenvedett vagy összeomlott, háborús károsult Háborús károsult az a gazda, (Egy hang a szociáldemokratapárton: Még akkor is^ ha SS-legény volt? — Egy hang a szabadságpárton: Nem tartozik ide!) ezek mind! a magyar giaadasjágot ért károk, ezt ebből a szempontból ;kM

nézni, lakárkit is ért, aikinek istállója leégett, elpusztult a háza, akinek állat; állománya elveszett, fölszerelése megsemmisült- Háborús károsult az az iparos és kereskedő, akinek szerszámai, gépei elvesztek, raik-tárai megsemmisültek, háborús károsult az a család, aheva egyáltalában, nem tért vissza a kenyérkereső, vagy ha visszatért, munkaképtelenül tért vissza, és végeredményben itt' minden ember háborús károsult,/ aki a háború folytán testében olyan sérülésit szenvedett, amely munkaképességét csökken tette-Mar most vizsgáljuk a felelősség1

kérdését-Az. hegy melyik ház sérült meg, tóílztán a vé-Í£Ékleinejí múlt. A tulajdonosnak a gondossúga vagy gondatlansága ebben a tekintetben semmi befolyást nem gyakorolt Előfordult az, ismerek olyanokat, akik németbarátok voltak, . kívánták a háborút, valóságos örömujjongásba törtek ki, amikor a magyar nemzet háborúba lépett és ezek a háborút megúszták minden kár nélkül, sem anyagilag, sem személy7 ben kárt nem szenvedtek; viszont ismerek olyanokat is, akik ellenezték a háborút, mindent megtettek, ami módjukban volt, hogy az be ne következzék, és Őket érte a nagy kár, a szeren es étlen ség. Felvetődik tehát a kérdés, hogy a veszteségeket, a háborús károkat ki fizesse? Kétségtelen, hogy nem lehet ezt kizárólag a tulajdonos terhére róni. Viseljék elsősorban aizok, akik a háborút okozták, akik tevőlegesen resztvettek a háború előidézésében. Viseljék másodsorban azok, akik a háború aiatt gazdagodtak meg, de viseljék azok is, akik a háború következtében előállott infláció alatt szerezték vagyonukat t

Helyeslés a kisgazdapárt soraiban.) Ezután pedig viseljék a terheket azok, akik juttatásban részesültek, akár a földreform folytán, afeár az elhagyott javaktól, akár pedig a kitelepítés kapcsán* j Ha olyan anyagi \ helyzetbe kerülnek, hogy a teher rájuk róható, elsősorban ezekre kell róni a terhet; Ezután következhetnek csak à többi állampolgárok, A többi terhet ezek között kellene eaétosztami, mégpedig különadó formájában, ahogy Bechtler igen t képviselőtársam is említette. Egy különadó formájában kellene biztos í tani és (megteremteni az újjáépítés feltételeit. Ez az igazságos elv. Ennek az igazságos és egyedül igazságos elvnek az érvényesítését azonban én még sehol nem láttam. Rá kell térnem most arra, (Egy hang a szociáldemokratapárt oldkxláról: A napirendre!), hogy addig is, amíg ezek az elvek-érvényesülnek. mit lehetne tenni. Ha vizsgálóin azt a költségvetési előirányzatot, i amelyet a volt pénzügyminiszter úr beterjesztett, ott két tételt találok: egyet, amely az állami épüler tekre, tehát az állami újjáépítésre vonatkozik, egyet pedig, amely közelebbről megnevezve nincsen. Az egyik .tétel -194 miiiiió,^— ha, egészen pontosan emlékszem —, a másik 150 millió. Azonban itt sincs megnevezve, hogy ebből az összegből mennyi fordítandó az. épületek helyre állítás ána, felépítésére, mert ott berendezésekről is szó van. Látjuk tehát, egy minimális összeg áll költségvetésileg is rendelkezésre, amelybőil eredménnyel kecsegtető munkát kezdeni alig lehet. Itt lenne azonban a magánkezdeményezés. Eddig ^azonban minden megtörtént abban aa irányban, hoigy a magántőkét visszarliasszáík, hogy a magántőke^ az újjáépítésben, a károk helyreállításában, és a felépítésekben részt ne vehessen. ÍDénes . István (pk): Lássuk!) Mert mi törtiónt? Mindenekelőtt az infláción keresztül a bérházak jőve-, delmát eltörölték. ;

, Történt ugyan tavaly egy ingadozó lépes a bérek emelése irányában, az infláció «azonban ezt is azonnal elfújta. A lakók fizettek házbér-' adót, amelyet az infláció ugyancsak megsemmisített és fizettek közmunkaváltságot. ,Mind a két tétel azonban nem a helyreállításra^ hanem az'á'talanos állami jövedelmek kiegészítésére fordíttatott. Azt a politikát, amelyet a házmíaj donna! szemben az eddigi kormányok folytattak, megváltoztatták, úgylátszik Jegalább látszólag megváltoztatni kívánják, mert •nugUÊ'atus l'ótől már igazán súlyos és reális