Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-56
391 A nemzetgyűlés 56. ülése 1946. Kant a bölcsészek közül yagy Kropotkin és Böfsehe, ^úgyszintén a Dürer híres festőről szóló munka is- • Rá kell mutatni a magyarokra is, - akik a magyal irodalom számos kiváló alkotását fordították le eszperantó nyelvre és ezen keresztül szereztek sok barátot, a magyar kultúrának. A jó multkorában a?'egyik eszperantó kongresszuson beszéltem egy kínai püspökkel, aki azt . mondotta* nekem, hogy Magyarországot' '. éppen az eszperantó* -nyelv .révén ismerte meg és az eszperantó révén -lett barátja ennek a nemzetnek. Meg kell említeném az Ember tragédiájának fordítását, amely Káloesay Kálmán műve. Számos kiváló költőn kívül a prózaírók közül le vannak fordítva Mikszáth, Karinthy, Gárdonyi. Heltai, Molnár Ferenc, Bíró Lajos, Tömörkény István, Móra Ferenc és mások hosszabb-rövidebb művei. Magától értetődő, hogy mind ettől csodát nem várhatunk/Nem azt mondom, hogy az egész világ nemzetközi lesz, nekünk a hatá,rokat természetesen/meg kell tartanunk, ilyen célunk nem i"s lehet, de nem lelíet célunk az sem, hogy hermefice elzárjuk magunkat attól,, hogy a többi állammal érintkezni tudjunk ^(Helyeslés ü{ kommunistapárton.) , Ne bízzuk ezt csak a diplomatákra, hanem annak a kisparasztnak éppúgy, mint a nagyparasztnak és az értelmiséginek, annak a dolgozó munkásnak is teremtsük meg nemcsak a, jogot, hahem a lehetőséget is arra, hogy ezeket ,a nemzetközi ' összeköttetéseket megszerezze. És ha ez' megvan, állítom, hogy ez a sok ezer, talán sok millió barát sokkal többet ér, mint akárhány diplomáciai erő. Ezt azért állítom, ' mert jómagam is láttam l^ülföldön, mennyire lehet barátokat szerezni ennek az országnak. És sohasem volt több szükség arra, Imgy barátokat szerezzünk Magyarországnak, mint éppen most, a békekötés idején. Állítom, hogy ha ezt idejében megteltük volna, ha'igénybe, vettük volna az eszperantót a rádión és a sajtón keresztül, ma több barátunk volna.. Őszintén megmondom, mi sokkal több barátra, számítottunk. akkor- ma nem úgy állnánk, ahogyan ennél a mostani béketárgyalásnál. Meg kell még említenem az államközi kongresszusokat is. Ilyen' világkongresszust 1905 és 1939 között 31 ország rendezett, ezeken pedig résztvettek mindig 50—60 nemzetből az eszperantisták.' Igaz, \ hogy hátránya is van az eszperantó nyelvnek. Berlinben ^929-ben magam, is tartottam egy ilyen kongresszuson politikai beszámolót. A rendőrség, az akkori hasalom 'kiszolgálója is értett' eszperantóul és ahogyan ismertettem, a. magyarországi helyzetet, nyolc napot kaptam utána, — onnan vittek el a pódiumról. (Derültség. — Mozgás a ésociáldumokrattiapárton.) Ilyen baö mindig e"-ő szokott fordülni. Történtek államközi tárgyalások,, amelyek az eszperantót az N iskolákba, óhajtották' bevezetni, Nekem ezzel az interpellációval az a célom, hogy az- eszperantó Magyarországon is bekerüljön nefesak i az elemi iskolákba, hanem a felső iskolákba; is. Meg kell itt említenem az államközi egyezményt is. , Nem akarom végigolvasni,* csupán a magyarországi választ ismertetem, amelyet 1929-ben adott az akkori magyar kultuszminiszter (olvassa): »Értesítem az elnökséget, hogy az eszperantónyelv nemzetközi bizottsága által kibocsátott évi augusztus Hó 28-án, szerdán. 3 9, nemzetközi egyezménynek a magyar képviselő által való aláírásához hozzájárultam, és erről a m. kir. külügyminiszter urat értesítettem. Budapest, 1929. évi március hó 2-án. Wajdjn- . gef miniszteri tanácsos«. Az akkori rendszernek/jó volt az eszperantó, bár állítom, N hogy ' sok esetben felhasználták arra, hogy 'az ő céljaikat érjék el és sok esetben szemben álltak az egçsz magyar dolgozó társadalommal. • Természetesen ennek .következménye 'az volt, hogy 1928-ban intézkedés történt, hogy az iskolákban az eszperantót bevezessék. De már előzőleg, 1920-ba»- is meg volt adva a \ lehetőség arra, hogy az iskolákban tanítsák az eszperantót, sajnos, a saját költségünkre kellett adni a tanítókat és a tanárokat. Mi adtuk is, hiszen 50—60 képzett tanárunk állott rendelkezésre*" akik, ha nem i» hivatalos tanárok voltak, de anüyira birtokában voltak az eszperantó nyelvnek, hogy valóban tudtak oktatni. Szabad legyen, még megemlítenem a genfi IJousseau-intézet'határozatát/amely 1922 tavaszán" a Népszövetség titkárságával együtt nemzetközi konferenciát tartott az. eszperantó - iskolai tanításának megvitatására. A konferencia megállapította,^ hogy »az eszperantó , megfelel azoknak a kívánságoknak, amelyeket egy nemzetközi nyelvvel szemben támasztani I lehet, továbbá» hogy^ az eszperantó olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek azt igen értékes nevelőeszközzé avatják.« Nem akarok, mélyen belemenni a kérdésbe, I tekintettel az idő rövidségére, csak rfieg kell JV említenem még valamit, egy -> francia mártírnak, Jaurés-nak a nevét,' aki megállapította, hogy az eszperantó a demokrácia latinja. Ezt a megállapítást nyilvánvalóan az eszperantó iskolai tanítására is érvényesnek kell elfogadnunk. / •. > Meg kell, hogy említsek néhány véleményt. Szeretném megemlíteni: Kéthly Anna igen t. képviselőtársunk yéleményét, aki i annakidején más szociáldemokrata képviselőtársaival együtt többször felszólalt a képviselőházban az eszperantó üldözése miatt és egy nyilatkozatában megállapította, hogy ,/" (olvassa).< »Az eszperantó iskolai tanítását kívánatos volna legalább olyan keretek közé állíitani, mint a kötelező egyéb idegen nyelvekét. Ez a kívánság annál is inkább méltányos szerintem, mivel az' eszperantó elsajátítása sokkal ,kevesebb fáradsággal jár, min^ a többi nyelveké«.255 • Peidl Gyula — a szociáldemokratákat kell, hogy idézzem,' mert akkoriban ők pártolták legjobban az eszperantó nyelvet — ezt mondó: ta (alvássá): ,»A -világbékét csak az f gesz társadalmi és gazdasági rendszerünk gyöke- ( res megváltoztatása által \ lehet biztos alapokra helyezni, . de nem szabad elfeledkezni a kulturális, a nevelő tényezők átalakító hatásáról sem. Ezért vagyok híve annak ks hogy az.eszperantó az iskolában egyre nagyobb teret nyerjen«. , Miután „időm, lejárt, nem foglalkozna torn! .továhb a kérdéssel, csak megemlítem, liogy több képviselőtársam és barátom szólt már, hogy az eszperantót valóban propagálni kell. Ennek eredménye volt, hogy ;, az eszperantóról legutóbb egy kis utcát is ne,- ,/ veztek el Budapesten. Én hiszem azft, hogy az eszperantó ügyét meg fogják /érteni, és ' . nem csinálnak belőle pártkérdést, mert nem
