Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-54
233 A nemzetgyűlés 5à. ütése 1946. évi augusztus hó 23-án, pénteken. 234 illető a Vatikánhoz fotfdult, amely tüneményes gyorsasággal, —vájjon sürgönyök vagy telefon útján: ki tudja,úe — elrendelte, hogy a Szlovákia területén levő hét püspök közösen, személyesen tartozik megjelenni Tiso* államelnöknél, tiltakozván a tervbevett pogrom ellen, azután pedig közös pásztorlevelet kiadni, finely az ösz~ szes hívek előtt kifejti, hogy a szlovákiai alaptörvény minden polgárnak jogegyenlőséget biztosít, tehát köteles mindenki tiltakozni az antiszemitizmusnak ilyen embertelen kifejtése ellen. A rendelkezés szerint ezt a pásztorlevelet mind a hét püspöknek név szerint alá kellett írni és Szlovákia összes templomaiban két alkalommal: május 1-én és 15-én felolvasni. Felolvasták ezt Tiso államelnök templomában is. (Perr Viktor (kg) gúnyosan: Meghálálják! — Lévav Zoltán (mm): Es -most a magyarokat üldözik!) Most, amikor Parisban a békekonferencia együtt ülésezik, meghívták a konferenciára a Zsidók Világszövetségét is. Ez & Szövetség ta" Ián meg fogja érteni, hogy nem a dicsekvés adja ajkunkra ezeknek a tényeknek a felsorolását, hanem az a gondolat, hogy talán honorálják majd azt, amit Magyarországnak akkor hivatalos úton nem volt módjában megtenni, de amit társadalmi úton a lehetőség határáig, sőt azon a határon túl , is megtett. És itt meg kell emlékeznem az akkori magyar rendőrökről és a magyar detektívek egy csoportjáról is. Éhben az ember- és szlovák' mentő munkában ugyanis — amelynél hangsúlyozottan kiemelkedett az ,& gondolat, hogy hiszen ezek eredetileg magyar állampolgárik és legtöbbje a magyar nyelvetr folyékonyan beszéli is — ezek a rendőrök és detektívek hathatósan vettek részt. Akkor kezdődött t i egy különös alkalmazása az embermentésnek: az úgynevezett »fekete kitoloncolás«. Ez abban állott, hogy a rendőrség a kitoloncolási ^.rendelkezéssel megjelent a felsorolt toloncházakban vagy internáló táborokban, melyekben" eery egészen külön, nagyarányú, áldozatos munka folyt a bárónő részéről, aki mondhatnám szá" mo'íatlan milliókat költött ezeknek az embereknek a megmentésére. —- ezek a rendőrök és detektívek az embereket elkísérték az érsekríjvári határig, ahol a »senki földje« húzódott el és ott azt mondották nekik: »itt van a határ, alaszolsrája«. Akiknek pedig megvolt még az előző időkből az v amerikai útlevelük, —még mindig a szlovákokról beszélek — azoknak az amerikai útját is megfizette ez a gyönyörű mozgalom és keresztülvitte azt, hogy ezek az emherek eljuthattak egy boldogabb és nyugodtabb hazába, mint amelyben eddig voltak. (Perr Viktor (kg): A rendőrök pedig B listára kerültek! — Perr Viktor felé:) Vagy pedig részben elestek, mert odavezényelték őket ai pesti frontra.173 Mondom, részben elestek, részben pedig — iïnint most halïom; — ^-liistáriai kerültek, pedig m Gestapo174 ellen i« védték a.zokaí. akilk -az ellenállási mozgalomban résztvettek, aki pedig résztvett az ellenállási mozgalomban, az tulajdonképpen a háború ellen dolgozott, mert a német befolyással, a német diktatúrával fordult szembe. Én tanúskodna torn a, 'rendőröknek ériről az ell'enáMsi magatartásáról. Amtikor a Gestapo tudomástvett • arról, hogy a Thököly-úti anyaház menedéket ad- svéd védettség alatt az üldözötteknek, el akart jönni, hogy ott a házat keresztülvizsgálja. Ez az ott lévő menekítettek nagy létszáma, folytán, beleértve hivatásbeli testvéreimet is, valóban tragédiát okozott volna. A magyar rendőrség azonban egy Ó!Í!vn:l a (»u iíano e ! ott kordonnal körülvette a házat és mire a Gestapo megérkezett, a rendőrök már ott voltak biciklivel, gyalog, — ki így, ki úgy — s ott cirkáltak, a Gestapo pedig megállapítva, hogy ez a renitens ház már úgyis rendőrkézbe esett, megfordult és elment. Amikor ez megtörtént, a rendőrkordon is megfordult és elment. Ezt a babérágat, sok minden mást beleértve, az igazság szellemében oda kell nyújtani az akkori rendiöröknek és detektíveknek, akiknek sotk ember köszönheti életét, közöttük nagyon sok menekült szlovák is. T. Nemzetgyűlés! Itt valaki említette a népszavazást. Valóban, ha népszavazás alá bocsátottuk volna azt a kérdést, hogy Magyarország résztvegyen a háborúban, vagy sem, azt hiszem a népszavazás kétségtelenül a háború ellen döntött volna. De ha megnézzük az 1944. évben, különösen az év vége felé megjelent lapokat egymásután olvashatjuk azokban, hogy lázítókat fogtak el, hogy ismeretlenek röpcédulákat szórtak szét, amelyek mind a fenálló rezsim ellen »uszítottak« és hogy most 40 embert, majd 20 át vitteK be. Ezek mind nem akartak a németek jár szalagján megmaradni. De meg kell említenem mindkét hercegprímásunkat MmdiS7Ju nty heiVeegviinmiás 175 Veszprémben, Kőhidán, Sopronban hónapokat töltött a nvilasok fogságban, h^szonilat papjával együtt, mivel ellenállt nekik, mivel a szemükre vetette mindazt a jogtalanságot és embertelenséget, amelyet elkövettek. Serédi hercegprímásnak ezirányú eljárásairól, sajnos, nagyon keveseú tudnak, mert ő mindezt nagyon csendbén intézte el- Eery rendelete p&orthánamelyet a plébánosokhoz intézett, megjelent akikoriban a Nemzeti Újságban, amelyben a tridenti zsinat határozata alapján elrendelte, hogy minden plébánosnak, a német kiürítő rendeletekkel szemben is, helyben kell maradnia, még vértanúság árán is! Az akkori kiürítési kormánybiztos is résztvett az ellentállásbaii és azzal fofflalta el helyét itt Budapesten, hogy megakadályozza azt a ránknézve bekövetkezhető legnagyobb szerencsétlenséget, hogy Budapestet is kiütítséfe,17* 5 T. Nemzetgyűlés! Aizt gondolom, hogy mindezeket valóban nem hagyhatjuk figyelmen kívüL Éppen azért nagy fajdalommal kell tudomásul vennünk, a körülöttünk lévő országoknak a magatartását. Ezek közül eggyel kívánok különösebben foglalkozni éspedig Csehszlovákia magatartásával, amely a, többiekén túl megy. Magatartásának minősége tartalmilag is egészen mást mond. A többiek jóvátételt kívánnak, vagy kívánják, hogy a károk, amelyeket magyar területen állampolgáraik szenvedtek, jÓvátétessenek, Csehszlovákia ellenben olyan követelésekkel lép fel. amelyekből messzemenő bepillantást kaphatunk a Jövőre vonatkozólag. Először is át akarja törni a Duna vonalát, amely határ. Ieraz, hogy első indokolásul azt mondja, hogy Pozsony élelmezése szempontjából szükséges ez. erre azonban nagyon egyszerű megjegyezni, hogy ha gondot okoz Szlovákiának Pozsony, tessék csak idecsatolni, mi majd élelmezzük. (Tetszés a szabadságpárton.) De a csehszlovák jegyzék erre vonatkozólag más indokolást is tartalmaz. Azt mondja, hogy Po| zsony nem tud terjeszkedni, ha nem jöhet át » a Dunának a jobboldalára, Ezen továbbmenőleg
