Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-54
221 - A nemzetgyűlés M. ülése 1946. è A mad magyar élet egyik legnagyobb problémája az árpolitika problémája. A politikai demokrácia mellett a gazdasági demokráciát is alapjában meg kell szerkeszteni, még hozzá jól kell megszerkeszteni. Ugy kell felépíteni <a gazdasági demokráciát, ahogyan a piramisok a t építették fel, tehát széles, nagy *alapokra és úgy menjen fel azután az építmény •& magasságba, hogy minél naagasaibbra megyünk, annál 'keskenyebb legyein. A magyar gazdasági demokráciát — sajnos — nem jól szerkesztették meg, alapjait nem jól fektették le és ez az oka annak, hogy a mai gazdasági életben olyan súlyos kilengéseket kell látnunk, amelyek szinte elviselhetetlen terheket rónak különösein a magyar állaim legfőbb rétegére, az államalkotó parasztságra. T. Nemzetgyűlés! A mezőgazdasági népes- j ség vásárlóerején áll vagy bukik az egész stabilizáció, mert, ha a mezőgazdasági népességet nem tudjuk ellátni megfelelő módon fizetfaeszközzel, vagyis pénzzel, akkor újra felélesztjük a cserekereskedelmet, a csereforgalmat, ez pedig semilyen formában nem fogja a stabilizáció megerősödését szolgálni. Ma az agrárolló soha nem tapasztalt mértékben kitágult, számításaim szerint körülbelül négy-négyésfélszerese az 1938-as vagy 1939-es agrárollónak, pedig a stabilizáció az ebben az időben fennforgott állapotokból indult ki. 1938/1939-ben például egy métermázsa búza ára körülbelül 19 pengő, viszont előállítási költsége már .akkor is 21 pengő volt. Ezt átvetítve az 1946-os viszonyokra, meg kell állapítanom, hogy 1946-ban egy métermázsa búza árát az 1938/39-es árak alapulvételével körülbelül 13 pengőben állapították meg. S míg 1938-ban az átlagtermés Magyarországon 9.5 métermázsa volt, ez a szám 1946-ban sajnálatos és ismert körülmények folytán 5 méter mázsára esett le. • T. Nemzetgyűlés! Fel akarom itt hívni a figyelmet arra, hogy a jövedelmezőség a mezőgazdaságban nem a gabonatermesztésen múlik és nem is mulhatik. A mezőgazdaság jövedelme a békeévekben a gabonatermesztés mellett elsősorban az állattenyésztésből származott. Ezt ma nem sikerült elérnünk, mert ismert okoknál fogva állatállományunk a legnagyobb pusztítást szenvedte el a háború folyamán s amíg nem regenerálódik és nem lesz utánpótlás, az állattenyésztésben jövedelmezőségről szó nem lehet. 1 )e ugyanakkor fel kell hívnom a kormány figyelmét arra is, hogy a fegyverszüneti szerződésből eredő és a mezőgazdaságra háruló kötelezettségek, tehát a különböző jóvátételi szállítások egyáltalán nem jövedelmezőek, hi- • szén köztudomású, hogy a jóvátételre szánt mezőgazdasági termékek és termények árát a kormány búzakötvénnyel fizeti ki, amelyet majd csak két vagy három év múlva fognak pénzre beváltani. (Gróh József (kg): Ha beváltják!) A mai magyar gazdasági demokrácia legfontosabb feladatának a mezőgazdasági népesség vásárlóképessé tételének kell lennie. (Ugy van! Ugy vam! a szabadságpárton.) Ha a mezőgazdasági népességet akár rendeleti, akár törvényes eszközök igénybevételével nem teszik vásárlóképessé, akkor elvész a mezőgazdasági népesség termelőkedve, ez pedig igen súlyos és szomorú konzekvenciákkal fog járni. (Gróh József (kg): Kiesik, mint fogyasztó!)Köztudomású, hogy milyen dilettáns fogásokig augusztus hó 23-án, pénteken. 222 kai állapították meg a mezőgazdasági termékek árával szemben az iparcikkek árát. Csak néhány kirívó példát a legfontosabb közszükségleti cikkekből. Például a gyufa egyike a legfontosabb cikkeknek. 1939-ben tíz doboz gyufa 3 kiló búzába került, 1946-ban már 7 kiló búza kell hozzá. Egy eke taligával 1939-ben 4.93 mázsa búzába került, 1946-ban már 12.08 mázsába. Egy gabonarosta, amely majdnem minden valamirevaló kisbirtokosnak egyik legfontosabb szerszáma, 1939-ben 13.50 mázsa búzába került, 1946-ban már majdnem 37 métermázsába. Vagy nézzük például a talpat, amely a lábbelinek legfontosabb alkatrésze. 1939-ben egy kiló talp ára 28 kiló búza volt» 1946-ban ez az ár már felemelkedett 78 kilóra. T. Nemzetgyűlés! Hogy ez "a hozzánemértés a gyakorlatban milyen kellemetlen következményeket szült, azt csak "úgy tudjuk megállapítani és megérteni, ha kimegyünk a magyar vidékre; ott ma olyan elkeseredés van, amilyen talán még sohasem volt tapasztalható ebben az országban. Felhívom itt a t. kormány figyelmét arra, hogy ezeket a kérdéseket minél előbb és minél alaposabban vizsgálja felül és tegye meg a szükséges intézkedéseket, mert, ha ,ezt elmulasztja, akkor elveszi a mezőgazdasági népesség termelőkedvét, annak pedig igen szomorú következménye lesz vagy lehet már a következő gazdasági évben. Goethének van egy híres mondása, amely úgy szól, hogy nem az a baj, hogy dilettánsok is vannak a közéletben, hanem az a baj, ha a dilettánsok kezében hatalom, és hatáskör van.153 Itt van a kulcsa ennek a dolognak, t. Nemzetgyűlés! A dilettánsok kezéből tehát minél előbb a szakemberek kezébe kell, hogy átkerüljenek ezek a fontos kulcspozíciók, mert amíg ilyen hozzánemértéssel a mezőgazdasági lakosság rovására állapítják meg az árakat, addig a legkellemetlenebb közhangulat lesz uralkodóvá a nemzetfenntartó parasztság köreiben. T. Nemzetgyűlés! A kormány rendeleti úton szabályozta a közeilimulitbain a B-li®t(ai kérdését. Hogy milyen kár volt ebbe politikumot belevinni és milyen nagy mértékben érvényesült a B-lista végrehajtásánál a politika, azt már majdnem mindenki tudja. Sajnos, olyan, igazságtalanságok történtek, amelyeket nem győzünk eléggé kidomborítani. Az a körülmény, hogy a B-listázásokkal kapcsolatban a szakszervezetek ilyein hatalmas befolyásit, hatáskört kapták, higyjék el, a legnehezebb problémák egyikévé tette a B-Msta-kérdés megoldását. Annak pedig, hogy egy legutóbbi kormányrendelet előírta, hogy a B-listázásokkal kapcsolatban állás nélkül, kenyér nélkül maradt szellemi- munkások elhelyezését csak a szákszervezeteken keresztül lehet lebonyolítani, igen keserű íze van és nagyon emlékeztet arra a Kulitsiáir-féle értelmiisiégi kiormánybiztosságcra,154 (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) amely igen e®om»rú tanulságokat és igen szomorú eredményeket hozott még az akkori reakciós időkben is. T. Nemzetgyűlés! A magyar közéletnek egy másik fájó pontja és eléggé el nem ítélhető tünete a korrupció. Pauperitas maxima •meretrix, mondja egy latin közmondás, vagyis a szegénység a legnagyobb kerítő. Az a körülmény, hogy az állam olyan lehetetlen módon állapítja meg a maga alkalmazottainak, a maga kiszolgálóinak fizetését, jövedelmét, sajnos, megint nemhogy meggátolná, hanem fenntartja,
