Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-54

223 À nemzet gyűlés 54. ülése 1Ö46. illetőleg továbbra is elősegíti a korrupciónak a magyar közéletben tapasztalható megnyil­vánulásait. A legrosszabb tanácsadó az éhes gyomor. Amikor •— különösen a tisztviselőtársadaloim — az elmúlt szörnyű inflációs időkben a szó szo-ros értelmében levetkőzött és odaadta leg­szükségesebb felszerelési és ruházati cikkeit (azért, hogy a legminimálisabb és a legszegé­nyebb kalóriát tartalmazó élelmezési cikkeket családjának meg tudja szerezni: ezt a; tisztvi­selőtársadalmat a stabilizáció bevezetése után sokkal jobban kellett volna dotálni és sokkal nagyobb mértékben kellett volna megbecsülni, mint amilyen formában ezt a kormány tette. Nem, lehet becsületes, tisztességes, odaadó és hűséges munkát kívánni olyan tisztviselőtár­sadalomtól, amelynek elsőrendű létfenntartási gondjai vannak. Nem lehet odaadó, hűséges munkát kivánni olyan tisztviselőtől és olyan munkaerőtől, akinek az a nagy problémája, hogy holnap aj gyermeke cipőtalpalását miből fizeti ki vagy holnapután miből fizeti meg az iskolai beiratási költséget vagy pedig a pro­gresszív tandíjat. Ha a kormány a legnagyobb miértékben számítani akar a tisztviselőtársada­lóim munkájára, akkor minél előbb gondoskod­jék ezeknek emberi megélhetéséről, merthiszen becsületes, tisztessséges munkát csak olyan emíbertől lehet kivánni, .aikinek gondolatvilá­gát anyagi gondjai nem foglalják el a mun­kaidő alatt, A magyar közéletnek általában, de még­inkább a mezőgazdasági életnek egyik legna­gyobb problémája a váimőrlés és általában a malmok kérdése. A vámőrléssel kapcsolatban olyan differenciák és olyan igazságtalanságok vannak, hogy ezek mielőbbi kiküszöbölésének a legiontosabb feladatok .' egyikének kell lennie a kormány progriaimmjában. Nagy Imre igen t. képviselőtársam ..&•' fel­hatalanaaási vita során elmondott beszédében követelte a malmok mielőbbi községesítését A községesítés alapja t. képviselőtársam fejte­getései szerint az lenne, hogy a magyar ma­lomiparban nagyon sokan akadnak olyanok, akik feketéznek és akik meg nem engedett ha­szonra tesznek szert és igen t. képviselőtársam nyilván tévedésből, de azt hiszi, hogy a köz­ségesítésself esetleg meg lenne oldvai a legna­gyobb mezőgazdasági problémák egyike, a vámőrlés is. Nem érzem magáin hivatva arra, hogy a •malmok érdlekében talán mentő szót, vagy vétót emeljek, de igenis, fel kell hívnom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy a magyar malomipar a legősibb és a legmagyarabb ipa­rok egyike. A kezemben levő statisztikai kimu­tatások szerint a magyar malomipar lisztter­mékei 1928-ben a körülbelül 1 milliárdot kitevő Összes külkereskedelmi forgalomból több mint 100 millió forgalmat jelentettek. A magyar malomipar terméke és munkája egészen ki­váló, szinte egyedülálló Európában. Hogy ma a mezőgazdasági munkával élet­hivatásszerűleg foglalkozó magyar földműves­nek vagy ^parasztembernek a fejadagja meg van állapítva, ez megint olyan körülmény, amelynél nem győzöm eléggé kihangsúlyozni, hogy nem lehet a vámőrlési dézsmát a fejkvóta terhére megállapítani. Hogy a fejadagra meg­hagyott gabonából mázsánkint 20 kilót kell leadni déasma fejében az egykéznelk: ez olyan szörnyű igazságtalanság, amelyre szintén nem győzöm eléggé felhívni a t. komány figyelmét. Ma egy mezőgazdasággal foglalkozó magyar I évi augusztus hó 23-án,pénteken. 224 földművesnek^ parasztnak vagy gazdálkodó­nak az évi fejadagja két métermázsa gaboná­ban van megállapítva. Ebből mindjárt levesz­nek métermázsánkint 20 kilót, tehát két mé­termázsából 40 kilót, A fejadagból egy jelen­tős rész így átvándorol az állami egykézbe és a ^fejadag terhére indokolatlan haszonhoz és eléggé el nem ítélhető módon készlethez jut a magyar állam. A magyar malomipar az utóibbi időben meglehetősen nagy támadásnak van kitéve­főleg a marxista pártok részéről, amely pártok meglehetősen erősen követelik a malmok köz­tulajdonba vételét. (Olt Károly (kp): A pa­rasztság is követeli!) Hiszen ez természeteses a marxista pártoktól, mert ha nem ezt tennék, megtagadnák ideológiai vezérük, Marx Károly kívánságát, aki aj termelő eszközök köztula^­donbavételét tűzte ki céljául. A magyar ma­lomipar, mint ilyen, egyelőre nincs köztu­lajdonba véve, hanem meghagyták azt a> ma­gánvállalkozás ' keretén belül. Hogy mennyire nem oldaná meg a köztulajdonhavetei a mal­mok problémáját és általában a közellátási problémákat, erre nézve szeretném a t. Nem­zetgyűlés figyelmét a következőkben felhívni. A malmok szerepe ma tisztán közellátási feladattá zsugorodott össze, mert hiszen a malmok kizárólag kereskedelmi és vámőrlés­sel foglalkoznak. Mivel a magyar malomipar a fennálló rendelkezések értelmében saját számlára nem dblgozhatik, ezért a magyar malomiparra nézve teljesen közömbösek a lisztárak, mert hiszen a lisztárakat ugyanaz a hatóság állapította meg, amely megállapította az iparcikkek és a mezőgazdasági termékek árát. Az eddigi gyakorlatban a vámőrlés a békeévekben, de még két-három évvel ezelőtt is, tíz százalékkal történt, vagyis egy ^méter­mázsa gabonánál tíz kiló volt a vámőrlés díja. A ma fennálló rendelkezés az eddig jól bevált gyakorlatot megváltoztatta és helyébe hozta a idézsmát, amely húsz százalékot jelent, vagyis minden mázsa után húsz kilót és ezenkívül mázsánkint még meglehetősen magasan, tíz 'forintban van megállapítva, az őrlési díj. Hogy ez a tíz, illetőleg tizenkét forint, — mert az őröltető egy mázsája voltaképpen csak 80 kilót jelent a 20 kilós dézsma miatt — mit jelent a gyakorlatban és hogy ez a malom­iparban mennyire felaprózódik, szeretném egy­néhány adattal alátámasztani. A 12 forintból, amelyet egy métermázsa, jobban mondva 80 kiló gabona őrléséért fizetnek, 9.88 forint^ a malom készkiadása munkabérre, meghajtási . erőre, üzemanyagra, karbantartásra, alkalma­zottak fizetésére, értékesítési kiadásokra, biz­tosításokra és zsákkopásra. Kincstári teher­részesedésre, forgalmiadóra és iparilletékekre megy 38 fillér. A kiadás tehát 9.88 forint és 38 íilléirí: összesen, 10.26 forint. Tehát, a 12 forint tornttó bevételiből, leszámítva a 10.26 forintot), imiarad! a unalomnak tiszta haszna 1-74 forint, amelyből 1.04 forint marad tulajdonképpeni haszonra, míg 70 fillér a felújítási tialrtaftékra vándorol. (Egy gúnyom hang a szociáldé­mvkraiapártról: Szegény miailomltulajdomoisolk !) En nem vagyok .malomtulajdonos, előrebocsá­tom. Hogy a magyar malomipar a mai súlyos közellátási problémák megoldásában, milyen nagy szerepet játszik, azt hiszem, nem kell itt különösebben kidomborítanom, mert hiszen köztudomású, hogy a háborús események le­zajlása után a malomtulajdonosok a leg­nagyobb sietséggél és & legnagyoíbb- szorga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom