Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-51

A nemzetgyűlés, 51. ülése 1946. évi augusztMs hó 13-án, kedden. 10 gyobb lehetősége és legnagyobb méltósága. Következetesen és bátran gondolkozni egy el\ lenséges és sokszor ismeretlen idegen világban. Enélkül a szabadság nélkül, bármennyire sikerüljön is .néha az anyagi világ egy ^észének hatalmunk alá va]ó betörése, .emberi életről neui beszélhetünk, mert az anyagi világgal v;>ló szerencsés kontaktus néha az ösztönök •aunkájának erei'Jlménye, vagy szerencsés véletlen műve, de nem az emberileg kimunkált és az értelem okszerűségével létrehozott, önálló ember á mi véleményünk szerint megszűnik lehetősége. A szabadság csak .-ÍZ emberi értelem világában'születhetik meg. Aihol ezt a szabadságot bármilyen jelszó- ' val elveszik, ott', többé emberi életről, társas szociális haszonról, az egyén önálló önfenntartásáról nem beszélhetünk. Szabadság" hinján az .•ember a mi véleményünk szerint megszűnik embernek lenni. (Ügy van! Ügy van!—, Taps a kisgazdapárton.) Nagyon jól "tudjuk, ' hogy az egyes ^embernek és a közösségnek életében, így a' történelem világában is jelentkeznek irracionális erők. dé & nii demokráciánk a hu' manizmus demokráciája, amely feladatának érzi,, hogy az értelem szavát felemelje ezek ellen az irracionális hatalmat ellen» amelyek nagyon könnyen a káosz sötétségébe, az émbe, rileg " elviselhetetlen diktatúrába ( vezetnek". (Ugy van! Ugy van! a Wis gazdapárt sorúiban.) A demokrata a szellem körében kialakult béke munkása mindenkor. Szelleme intellektuális, képessegei fejlettebbek és pontosabbak, mintáz ösztönéből fakadó . akarata. A .demokrata államférfi erejét a belátásból'és a bölc.fíeségből meríti, nem pedig az irracionális ösztön mélységeiből. Ez az életszemlélet társadalmi radikalizmust jelent, ^amelv társadalmi1

radikalizmus a demokrácián belül testésül 'meg. Ez a radikalizmus azonban nem az anyagúak és nem a fejlődésben való progresszivitásnak hite. A mi véleményünk i szerint az anyag csak szellemi megformálásában emberi valóság, a fejlődés pedig csak az .emberi szellení képességeihez kötött -lehetőség. Ez a széllem nem az embertől függetlenül/

létező idea, hanem az egyes emberek fejlődéséből adódó hatalom. így a fejlődést is csak hullámszerűen, lehet a szellem minden egyes alkalomkor adóx!óv

kibontakozásából meghatározni^. Az állani ä legáltalánosabb i szervezettség' ezen az ideológián belül, ami külső keretként összefoglalja a- szellemből adódó emberi életet. Közelebbről^ a társadalmi . intézményekben fixírozott vágyát alkotmánynak nevezzük és érinek az alkotmánynak a mindennapi életben való megvalósulása és adminisztrálása az állam feladata. Ez az alkotmány hivatott "a közösségi haszon gáttalan érvényesítését; biztosítani. Az alkotmánynak a társadalom minden rétegében való érvényesítése, történetig folytonossága jelenti lényegében az állam éle-) tét. így az állani a .közösségi együttélés leg-' nagyobb prolongációja, az állani a társadalom vázának legnagyobb összefoglalója, nem Önmagától és nem önmagáért lévő Valóság, haj nem az egyesek szellemi -tevékenységéből'étml' fel ós mint ilyen teljesen immanens, hatalom hivatott. polgárai önfenntartását biztosítani. De éppen ezért, mert az állam nem önmagától való i hatalom, hanem 'csak polgárai szeniélyes , erőfeszítéseinek eredménye, az állam .nem abszolút úr az egyesek élete felett, hiszen végső megfogalmazásban az állam csak a közösségi haszon folyainatosításának megtestesítője. 1 Európa újkori történelmében néhány ideológia .< a demokrácia álljaiWuiéletével szemben ;i totális államfelfoe-ásra Volt hajlamos. Ez az állam'totalitas mindig az értelmen kívül .állló tényezőkre épített, mint ahogyan a1 nemzeti szocializmus a faÜellméletre, vagy! pedig olyan ideológiákra, amelyek az állaim mindenhatóságát hirdetik. Minden. ilyen felfogás abszolút hatalmat tulajdonít az államnak az egyesek felett, ''mivel az egyestől idegen hatalomtól származtatja értékét, E -szerint az egyes produktuma az. államnak és így nemcsak közösségi f én tartását, hanem teljes exísztenciáiát is az államtól kapja. Ebblen a gondolatsorban az állam önérték, szemben a. mi felfogásunkkal, amely szerint az állam csak produktuma az egyesek • szabad szellemi együttműködésé? nek. (Ügy van!, a kisgazdapárt soraiban.) Az államnak, hngy polgárai szabadságát biztosítani tudja, függetlennek kell y

lennie minden idep^n erőtől Ks hatalomtól, akár ösztönös erőkről, akár idegen államok hatalma-, ról legyen is szó. Ha az állam a maga függet-' lenségét nem tudja biztosítani, akkor polgárainak csak rabszolgatartója lehet. És végül az értékrendszerben az. utolsó pont, ame^y összefogja az individuumot -'melyből kiindultunk ,-— ezzel az új értékkel: a- nemzeit. Világnézetet esak egy nemzetre méretezve lehet végiggondolni. Szűk és csonka minden ideológia, amely csak egy társadalmi rétegnek, pártnak,, államnak, vagy esak egyetlen kultúrának szolgálataiban áll.' Mert ha ezeket a .nemzet tényében itt és most konkretizálni nem tudiuk. széthullanak a természet és az isteni irrealitás felé, vagy mindez — mint realizálódni nem tudó szellem — az egyes embereket is gyökértelen fantommá' engedi szétesni. '"" i Ha az emberi élet szintézisét keressük, akkor ezek az állomások: az egyes ember, a, sza-' bad szellem, á társadalom, az állam, a kultúra és a nemzet. Ebből a sorból az. elso> és

az utolsó tagot kell. nagyon élesen kiemelni, mint a szintézis célját és egyúttal magát a végső szintézist is. A nemzettel meghatározott egyes egyed az élet legmagasabb szintézise'. Reális és irreális tényezők e felé mutatnak. A mi feladatunk tehát biztosítani az általános emberi élet lehetőségét, és hogy ezt megtaláljuk, konkretizálnunk "kell az egyes és a •> nemzet lehetőségeit. A szellemben megformált emberélet közösségi vetületében,- a demokráciában mutatkozik a legtisztábban ez a rend, és így a mi célunk a magyar nemzetnek riadi- ' kális niódori' demokratikussá való tétele. (Helyeslés és taps a kisgazdapárt soraiban-) T. Nemzetgyűlés! ^A mi páriújhk lényjegében ennek az ideológiáinak alapján vívta a maga 'harcait a hékési. programúitól11

egészen a mostani nanokig/ A cél a< békési programúi volt, ugyanaz volt, aimi a maii napokban: a, magyar nép felszabadítása. A imagyar nép felszabadítása a feudális, kapitalista .rendszerből, a végrehajtó hataílom bilincseiből, az önmaga, önérzetlenségéből, és irányítása^ ennek a magyar ' népnek olyan szabad élet felé, amelyben nincs semmi, ami forrása lehetne bármiilyen irányú, bárhonnét jövő zsarnokságnak. (Taps a kisgazdapárt soraiban.) És a cél felé, a magyar nép felszabadítása felé vivő úton néni fogunk addig megállni, amíg a célt teljesen és tökéletesen el nem értük, és a ma*