Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-36

179 A nemzetgyűlés 36. ülése 1M6. évi május hó 22-én, szerdán. ISO ez nem lehet kétséges egyetlen képviselő^ előtt sem, sőt hovatovább a nemzet nagy rétegei előtt sem lehet kétséges. Kívánja ezt az államháztartás stabilizációja is, de ugyanígy kivan ja a közigazgatásinak a reakciós tisztviselőktől való megtisztítása. A független kisgazdapárt az elmúlt tizenöt °; év folyamán — tekintettel arra, hogy a vidéken dolgozott, ahol a közigazgatás még anytiyiria sem állott a közvélemény ellenőrzése alatt, mint a fővárosban vagy a városokban — a legtöbbet szenvedte a közigazgatástól. A közigazgatás tisztviselői, a csendőrség, a főszolgabírák rávetették magukat a vidéken működő ellenzéki paraszti pártra és mindent elkövettek ellene. Ezek közül a közigazgatási tisztviselők közül még sokan itt vannak a magyar közigazgatásban, ismerjük őket, látjuk őket, szemmel tartjuk őket, és számítunk rá, hogy a B-listázás révén — bármennyire is köpönyegforgatók lennének — nem fognak tovább megmaradni a közigazgatásban. Nyilvánvaló, hogy a B-listázásra kerülő tisztviselők közül nagyon sokan most már igyekeznek tájékozódni- Tájékozódásuk azonban nem őszinte, és nekünk észre kell vennünk, hogy őszinte-e tájékozódásuk vagy nem. AJ független kisgazdapárt ezzel teljes egészében egyetért. Valljuk azt az álláspontot is, hogy a koalíciós kormánynak ezt a leépítést a pártszempontoktól teljesen függetlenül kell elvégeznie. (Közbeszólások a .pártonkívüliek soraiban: Kellene!) Nemcsak azért, mert ez az igazságos, és ezt kívánja a demokrácia érdeke, hanem azért is, mert a koalíciós együttműködés nemcsak országosan, hanem lent vidéken, a vármegyékben, a járásokban és a községekben is ezt kívánja. A B-listázással kapcsolatban sok nehézség adódhat elő ezen a téren, annál is inkább, mert a koalíciós kormányzat országosan még jól működik, de nagyon sok tanújelét látjuk „annak, hogy vidéken lent a koalíció nem műkő; dik úgy, mint országosan. (Kováts László (pk): Csikorog!) Hiányzik a koalícióból a legelemibb szempontok érvényesítése, a tárgyalóképesség szemmel tartása és nagyon sokszor az ellenkező vélemények meghallgatása. A B-listázás nyilvánvalóan erőpróbája lesz ennek, ahogyan Szatmár-Bereg vármegyében a vásárosnaményi járás területén előfordult esettel kapcsolatbán is látszik. Az ilyen esetek megismétlődhetnek, és abból a szempontból veszedelmesek, hogy amikor ma a magyar népnek nyilvánvalóan nagyon sok nehézséget és terhet kell vállalnia, további injekciókkal és rossz injekciókkal a népet az ellenkező végletbe ihajszolják, ami nem kívánatos a demokrácia szempontjábólA vásárosnaményi járás területén a^ következő történt. Ennek a járásnak a tisztiorvosa a független kisgazdapárt képviselője: Egyetlen orvos nemcsak ott, hanem a környéken is, aki a németek kivonulása alkalmával nem hagyta el a vidéket. Nemcsak nem hagyta el, hanem a német uralom utolsó heteiben személyesen szembeszegült a németek elszállító törekvéseivel és rabló zsákmányolásaival. O akadályozta meg a vásárosnaményi két "> malomnak és a körzeti nagy dohánybeváltó^ hivatalnak a felrobbantását. E közben a németekkel szemben többször az életét is kockáztatta. A járásnak a bizalma egy ilyen tisztviselő, egy ilyen közigazgatási ember felé nyilvánvalóan odafordult, és így természetes volt, hogy őt bízták meg a kezdeti időkben is azzal, hogy politikailag szervezze meg a járást és vezesse. Lengyel Sándor tisztiorvos, nemzetgyűlési képviselő (Éljenzés a kisgazdapárton.) ennek teljes mértékben eleget tett, és a vásárosnaményi járás területén már akkor megkezdte a közigazgatás megszervezését, amikor még a debreceni ideiglenes kormány Össze sem ült és parancsot sem adott erre. Olymódon kezdte meg, olyan elgondolásokkal, hogy azokat később az ideiglenes nemzeti kormány a maga ren délik ezésével is jóváhagyta. Amikor a B-listázásra került sor, Lengyel Sándor járási tisztiorvost mégis B-listára ajánlotta a 'magyar koanmunistapárt, a nemzeti parasztpárt és a szociáldemokratapárt kiküldötte azzal, hogy politikailag bizalmatlanok nevezettel szemben, mert a munkáspártokkal szemben ellenszenvet tanúsít, (Zaj a kisgazdapárt és a pártonkívüliek soraiban. — Ternay István (pk): Ez a reakció! Koalíciós reakció!) Föl kell itt említenem, hogy a vásárosnaményi járás területén milyen volt az országgyűlési képviselőválasztások szavazati aránya. A szavazatok 80%-a kisgazdapárti volt — töbfb mint 14-000 szavazat — és a szavazatok 20°/«-a esett a többi pártra, (Zaj a, kisgazdapárton. — Felkiáltások: Ez a bajt) ónnál is inkáblb, mert ennek a járásnak területben vívta hősi harcait Bajcsy-Zsilinszky Endre, az ő választói innen kerültek ki, mert olyan megyéről van szó, amely a legnagyobb elnyomó uralom idején is mindig küldött egy-egy ellenzéki, kisgazdapárti képviselőt a parlamentbe s ahol a többi képviselő is alig miatradt alul mésr a legvadabb terror által gyakorolt elnyomás következtében is. (Egy hang a kisgazdapárton: Keiii.yeres-Kaufman.nokn

72 Aki a helyzetet ismeri a vásárosnaményi járás területén, azt is tudja, hogy Lengyel Sándor képviselő nemcsak a független kisgazdapárt tagjainak bizalmát élvezte, hanem a többiekét is- A pártok vezetőinek egyike azonban, aki az egyik nemzeti bizottság elnöke, a képviselőválasztási listán más pártnak az oldalán szerepelt, és azóta nem tudja megbocsátani, hogy nem ő került be a parlamentbe. (Mozgás,) Hogy ez így van, és hogy más pártok részéről is elismerik Lengyel Sándor érdemeit, arra vonatkozólag csak a nemzeti bizottság hivatalos jegyzőkönyvéből olvasok fel részleteket más pártok vezetőinek, tehát a B-listázás javaslóinak álláspontjával kapcsolatban (olvassa): »Molnár János szakszervezeti tiitkár bejelenti, hogy ő a maga részéről ebben a kérdésben nem nyilatkozhat, mert Lengyel Sándort a nép kitűnő tisztiorvosnak ismeri. Varga Pál — szociáldemokratapárti — kijelenti, hogy ázt el kell ismerni, hogy dr. Lengyel Sándor a köz érdekében rengeteget dolgozott. Palkó Antal — nemzeti parasztpárti — kijelenti, hogy: annak megállapítása elől nem zárkózunk el — és azt hiszem, mindnyájan megállapíthatjuk, — hogy nevezett a legválságosabb időkben rengeteget tett és dolgozott a közért.« Es végül hadd olvassam fel Garai Sándor kommunistapárti titkárnak a véleményét ezzel kapcsolatban^ a nemzeti .bizottság hivatalos jegyzőkönyvéből. A jegyzőkönyvnek ez a része a, következőkép szól (toyább\ olvassa): »Azt hiszem, az egész nemzeti bizottság egységes álláspontját nyilvánítom akkor, amikor azt mondom, hogy a kisebbségi véleményt