Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-36

H 9 ~A nemzetgyűlés 3tf. «Zése i&Êfr (Igen!) A nemzetgyűlés az interpelláció elhalasztásához hozzájárul. Következik Horváth János képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter úrhoz .a szövetkezeti kérdés rendezetlensége tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in"tferpel'láció szövegét felolvasni. Hegyesi János jegyző (olvassa): »Hajilandp-e a kormány a magyar nép millióinak tulajdonát képező országos szövetkezeti szervezet demokratikus újjászervezését a szövetkezeti tagok érdekeinek megfelelően rendezni, vagyis a magántulajdont és a demokráciát a gazdasági életben biztosítani? Hajlandó-e a kormány a magyar^ szövetkezeti életben tapasztalható súlyos visszásságok és rendelleneSíségek orvoslására Intézkedéseket tenni? Horváth János nemzetgyűlési képviselő.« Elnök; Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Horváth János (kg): T. Nemzetgyűlés! Szövetkezeti életünk kérdései jelentőségüknél sokszorosan kisebb mértékben szerepelnek napirenden és a tényleges alkotó munkában. A kormányprogrammok foglalkoznak veje, de^ a valóságban nem valami kívánatos módon és nem a megkívánt tempóban. Pedig a földreform által teremtett új helyzetben, új termelési és értékesítési viszonyok között, a háború pusztításai következtében a szövetkezeti termelés, értékesítés, beszerzés, fogyasztás és hitelellátás megszervezésének és működtetésének fokozott jelentősége van. A városok, ipartelepek és bányák élelmiszerellátása, valamint a mezőgazdasági népesség iparcikkekkel való ellátása szempontjából szintén ez^volna a legcélszerűbb és egyetlen eredményes út. . Ha a maga természetességében nézzük a kérdést, akkor közeledhetünk a megoldáshoz. Az emberek társas együttélése közösségi szerveket hoz létre minden vonatkozásban. Aszerint, hogy az élet különböző szükségleteinek kielégítésére, különböző nehézségeinek leküzdésére, vagy különböző célok megvalósítására az egyes emberek tömörülnek, úgy alkotják meg a maguk szervezeteit ezeknek a céloknak megfelelően, így épül azonos származású népek, azonos kultúrájú emberek közt a nemzet, azonos világnézetet vall'ók közül a politikai párt és ugyanazon gazdasági célokat szemelőtt tartó és egyfélekép megvalósítani akaró embertömegek így alkotják meg a gazdasági szerveket. Az élet nagyobbik része a fizikai létért folytatott küzdelem, törekvés a kevesebb munkával és gyötrődéssel járó jobb, magasabbrendű életért és csak kisebbik részben irányul a lelki, szellemi, társadalmi igények kielégítésére, sőt van olyan felfogás, amely az utóbbit az előzőnek alárendeli. A srazdasásrilaff hasonló helyzetben élők azonos ierénveik kielégítésére iránvnló céliaik elérésére összefognak és feladataik es-yüttes megvalósítására szövetkezetet alkotnak. A szövetkezetnek tehát az összes szövetkezett tagok önkéntes meggyőződésből létrehozott és a valóságban a tagok által vezetett gazdasáeri szervezetnek kell lennie. Ezt jelenti a demokrácia a gazdasásri életben. Márpedig a gazdasági élet előbb említett jelentősége azt eredményezi, hogv srazdasági demokrácia nélkül • nincs is demokrácia. A magyar szövetkezeti életnek éppen olyan szüksége volt a felszabadulásra, évi május Hó %%-én, szerdán. 150 mint az egész magyar népnek. Sok reménytelen harcot kellett vívniok a* falusi kisszövetkezeteknek a központokkal és a reakciós rendszer által odahelyezett reakciós és fasiszta vezetőkkel. Nem a tagok által alakított szövetkezetekért volt a központi hanem sokszor a központokért voltak a tagok, a szövetkezetek. (Ügy van! Üay van! a kisgazdapárt oldalán.) Nem állhat meg azonban az a felfogás, hogy, mert rosszak voltak a központok, szüntessük meg az egész szövetkezeti szervei Ez épp olyan helytelen felfogás volna, mint amelyik azt mondaná, hogy döntsük össze a házat, mert zsiványok jártak benne, vasrv verjük széjjel ezeket a padokat, mert nyilasok és reakciósok bitorolták. Amint a magyar néo igazi akarata sohasem nyilatkozhatott meg, úffy nem tették lehetővé sohasem, hogy a szövetkezeti tagok elseperjék az oda nem való vezetőket. Miután azonban mindez már a múlté, nekünk most az a feladatunk, hogy forduljunk a jelen felé s határozzuk meg a jelen tennivalóit. Itt pedig a demokratikus nemzetgyűlésnek és kormánynak őrt kell állnia, hogv a szövetkezeti szabadság ne korlátoztassék. Sajnos, sokszor tapasztaljuk ennek ellenkezőjét. Sokszor érkeznek panaszok és sokszor mutatkoznak jelenségek, amelyek éppen mást mutatnak. Megtörténik ilyesmi személyek, testületek, sőt hatóságok részéről is. Az eeryes szövetkezeti taerért. a tasrok öszszessésréért van a szövetkezet, a szövetkezeti központ, a szövetkezeti tanács, a szövetkezeti minisztérium, csak a reakciós vilásrban volt fordítva. Ebből tehát feltétlenül okulnunk kell és okulniok kell azoknak, akik a masryar szövetkezeti élet vezetésére vállalkoznak. A tagok két- és tízpengős üzletrészeiből» keservesen öszszerakott filléreiből épült fel évtizedeken át a maerar szövetkezeti hálózat és éppen az ország legszegényebb rétegei, akik mindennapi munkájukkal keresték meg kenyerüket, járultak hozzá a szövetkezeti szervek felépítéséhez. Éppen ezért tehát ez a szövetkezeti hálózat senki másé, mint azoké a tagoké, akik azt így létrehozták és senki más nem rendelkezhetik vele, csakis ők. (Ügy van! Ügy van! — Tans a kisgazdapárt oldalán.) Az elmúlt hibáin okulva, forduljunk tehát most a tennivalók felé. Mérjük le demokráciánk iránti önkritikával, hogy mi történt ezen a téren az elmúlt másfél esztendő alatt. A pártközi tárgyalások hosszas hónapok alatt megszületett határozatainak végrehajtása késik és késett, sajnos, minden az elmúlt idő alatt. Sok helyen azt hiszik, hogy azzal, ha a régi Hangya-cégtáblát eltávolítják, a tagok névmutatóját pártsegédlettel kicserélik és valami hangzatos szót választanak a vállalat elnevezésére, akkor már minden rendben van. Fel kell tehát tennem a kérdést, mit szándékozik tenni a kormány mindezek megváltoztatására, az ügynek a helyes úton való elindulására (Erőss János (kg): És mikor?) és hajlandó-e a szövetkezetügyi miniszter úr határozott intézkedéseket a legsürgősebben foganatosítani? Mert ami most történik szövetkezeti téren, az, sajnos, csak kompromittálja és lejáratja a szövetkezeti gondolatot az egész masryar nép és á parasztság előtt. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) 'I T. Nemzetgyűlés! Tapasztalhatjuk, hogv a szövetkezeti életben állandó rendellenességek és panaszok vannak. Most, amikor ennek az interpellációnak során először kerül a t. Nem10*