Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-31

3 A nemzetgyűlés 31. ülése 1946 Elnök: Napirend előtti felszólalás felett vitának és határozathozatalnak helye nincs. Következik Nagy Vince képviselő úr felszólalása, aki a házszabályok 86. §-a alapján kert tőlem szót. A képviselő urnak a szót megadtam. . Nagy Vince képviselő urat illeti a szó. Nagy Vince (pk): T. Nemzetgyűlés! Személyes megtámadtatás címén kértem szót. Köszönöm a mélyen t. elnökségnek, hogy erre megadta az alkalmat. Tegnap sajnálatomra, kenyérkereseti elfoglaltságoím miatt nem lehettem jelen akkor» (Emiik

or a miniszterelnök úr összefoglalóan, válaszolt a moszkvai útjáról elmondott beszámolójára vonatkozó felszólalásokra. Ezért csak most van alkalmam arra, hogy reám vonatkozó kitételeire, megjegyzéseire, állításaira és cáfolataira válaszoljak. A miniszterelnök úr érdemben nem tudott valami komolyabb cáfolatot mondani az én keddi beszédemre és szerdán elhangzott két interpellációmra. (FeHkiáltásak a kisgazdapárt soraiban: Na! Na!) Ezek elmondásakor sajnos, nélkülöztük őt, akinek pedig bizony főfoglalkozása a miniszterelnökség és elvégre az ő beszámolója felett folyt a vita. Nemcsak engem mellőzött azzal, hogy nem volt jelen, hanem Révai 'képviselő úrtól kezdve a többi szónokokat is, akiket szintén nem hallgatott végig és akiknek akkor nem reflektált a felszólalásaikra. (Hám Tibor (kg): Bizonyára más dolga volt!) Bizonyára más dolga volt, dehát itt az ország sorsáról, a határüerdéselíről és a legfontosabb dolgokról volt szó. (Hám Tibor (kg): Nemcsak a parlamentben dől el az ország sorsa!) Velem kapcsolatban a miniszterelnök úrnak bizonyos személyes, bántó élű megjegyzései voltak és bizonyos érdemi állításai. (Marosán György (szd): Egyetértett vele a Ház!) En a miniszterelnök úrral vitázom, neki feleleik és a Ház ismét levonja majd a konzekvenciákat, (Felkiáltások a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt oldalán: Le! Le!) Ez nem vitás, ez nem kétséges, tombolva fog tapsolni a miniszterelnök úrnak, de én mint egy szerény tagja a Háznak, reflektálok az ő

f megjegyzéseire. Igaz, ő illette magát a szerény jelzővel* de ezt nem az illetők magúik szokták megmondani, ez nem a hangból, nem az előadásból tűnik ki, hanem a viselkedésből, a vonalvezetésből; ebből tűnik ki, hogy ki szerény és ki fölényes. Rólam a miniszterelnök úr azt mondotta, hogy Nagy Vince fölényesen, úri íolénynyel kezelte az ő beszédét. (Erdei István és Marosán György (szd): Dzsentri cinizmussal! — Buehinger Manó (szd): Jobbat mondott: úri raffinériávajl!) Itt ebben a Házbán úri fölényt és úri raffinériát emlegetett. (Buehinger Manó (szd): Ügy van! Azt mondottja!) Nem tudom, mi volt az én beszédemben, amit akkor így lehetett értelmezni, (Felkiáltások a szociáldemokratapárton: Cinizmus!) A képviselő urak akkor elismerésre méltó nvugalommal hallgattak, most nem tudom, miért vianmak felpaprikázva. Állítom,: senki objektívebben nem tudta volna elmondani a maga jogos kritikáját, mint én. (Hám Tibor (kg): Stílus dolga, képviselő úr!) Ami azt illeti, hogy a kritikának helve van, engedjék meer, de a reakciós Attlee miniszterelnökre és Morrisson munkáspárti /miniszterre

1 hivatkozással idézőiéiben mondottam el azt, amit a vasárnapi és hétfői évi május hó 10-én, pénteken. . . 4 angol rádióadás szerint ők a munkáspárt májusi nagygyűlésén elmondottak. Ha szükség van f itt ellenzékre vagy magyar nyelvre lefordítva: szabad talán ellenzékinek is lenni, — ezt még nem tudjuk, mert még csak gyermekcipőben jár ez az ellenzékiség még párttá alakulásunk sincs egyelőre engedélyezve és csak mint pártonkívüli képviselők szerepelünk itt — akkor engedjék meg, hogy megmondjam (Egy hang •» szociáldemokratiapárt oida&âvti: A szándékkal tisztában vagyunk!), igazán önérzettel mondhatom, hogy nyugodtan, objektíve és mindenféle sértő kifejezések nélkül mondottam el beszédemet. (Zaj. — Samu László (kg): Tendencia volt abban!) Bizonyára volt tendencia: a nemzet érdekeinek tendenciózus kihangsúlyozása! (Samu László (kg): Propaganda és izgatás!) Akkor miért nem méltóztattak közbeszólni {Egy hang a kisgazdapárt soraiból: Megsértette iaz egész parasztságot! Kikérjük magunknak!!) és miért nyugtázhattam akár itt, nyílt színen, akár pedig, amikor kimentünk, a folyosón kisgazda képviselőtársaim tömeges csoportjának baráti gratulációs kézszorítását? '• {Na!

r Na! a kisgazdapárton. — Zaj. — Nánási László (pp) : Nem értették meg az úri hangot! — Samu László (kg): Azok visszavonják immár a gratulációt!) ; Ami tehát a személyes élt illeti, hogy én úri fölénnyel beszéltem, arra azt mondhatom, hogy legfeljebb az önérzet hangján beszéltem. De most szóljunk arról, hogy ,a miniszterelnök úr érdemben azt mondja, Nagy Vince egy súlyos vádat hozott fel ellene, még pedig azt, hogy a kormány kötelességmulasztást követett el, amikor a békeértekezletre nem készítette elő a magyar álláspontot és a magyar békecélokat nem idejében hozta a nagyhatalmak tudomására. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy ezt bizonyítani kell. T. Nemzetgyűlés! Anélkül, hogy a jövőre várnék, hogy az adatokat, időpontokat lerögzítsük, w a miniszterelnök úr beszédéből a következő bizonyítékokat merítem arra: (Halljuk! Halljuk!),

r hogy igenis elkövetett a kormány kötelességmulasztást a tekintetben, hogy elkésett a magyar békecéloknak, a kormány álláspontjának részint a lerögzítésével, részint pedig a nagyhatalmak, a döntő hatalmak tudomására hozásával. Ezt a következők bizonyítják. Itt van a miniszterelnök úr beszéde gyorsírói feljegyzésekben és ebben• a következőket mondja: előkészítettük a békeértekezletet, már előre jegyzékeket küldtünk. Arra a kérdésre, hogy a békedelegáció mikor ment ki és kikből áll, a miniszterelnök űr ezt mondja: Auer Pál követünk már a május elsejei békekonferencia megkezdése előtt megérkezett Parisba. Ez tény, de nagyon az utolsó napokban, hiszen amikor tíz nappal ezelőtt itt jártak az angol képviselő urak, akkor még Auer Pál fogadta őket a külügyi bizottságban, ö tehát közvetlenül május. elseje előtt érkezett ki. De ugyanez az Auer Pál követünk a tegnapelőtti Kis Újság, tehát a kisgazdapárt hivatalos lapjának közlése szerint, amikor Parisban megdöbbenésének adott kifejezést a felett, hogy a négy külügyminiszter értekezlete a román-magyar határokat a régi trianoni határokban állapította meg, annak a vélemé• nyének adott kifejezést, hogy ezt csak úgy